Gina Lollobrigida
Luigina Lollobrigida (Subiaco, 1927. július 4. – Róma, 2023. január 16.) Golden Globe-díjas olasz színész, énekes, fotóművész. Művészneve Luigina keresztneve rövid alakja, közismert beceneve Lollo. Az 1950-es évek és 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga és szexszimbóluma volt világszerte. Az „isteni Lollo”-nak nevezték,[15] egyesek a világ legszebb asszonyaként hivatkoztak rá.[16]
Gina Lollobrigida | |
Született | Luigina Lollobrigida 1927. július 4.[1][2][3][4][5] Subiaco[6][7] |
Elhunyt | 2023. január 16. (95 évesen)[8][9][10] Róma[11] |
Állampolgársága | olasz |
Nemzetisége | olasz |
Házastársa | Milko Škofič (1949–1971) |
Élettársa | Javier Rigau y Rafols (1984–2006) |
Gyermekei | egy gyermek |
Foglalkozása | színész |
Kitüntetései |
|
Halál oka | természetes halál |
Magassága | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1946–1997 |
Tevékenység | színész |
Gina Lollobrigida aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gina Lollobrigida témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Elsősorban temperamentumos, jellegzetes olasz leányfigurákat formált meg vonzó könnyedséggel, játékos természetességgel – mint azt az Új Filmlexikon is megírja róla.[17] Lényében vadság és gyengédség, ártatlanság és sugárzó erotika keveredett a dél-olasz temperamentummal. A film krónikája című, az egyetemes filmművészetről szóló összegző munka Lollobrigidát „a déli tűz megtestesítőjeként” aposztrofálja.[18] Nevezték a Nemzet Ginájának (Gina Nazionale),[19] „az olasz szépség őstípusának” (Alberto Moravia),[19] egyik legemblematikusabb filmalakítása miatt pedig „a római lánynak”.[20]
Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban külseje miatt szerepeltették a 20. század Mona Lisájaként is emlegetett színésznőt.[15]
Filmpartnere, Humphrey Bogart egyszer úgy jellemezte őt, mint aki mellett „Marilyn Monroe is csak Shirley Temple-nek tűnt”.[21] Sőt, amikor Lollobrigida Amerikában a népszerűsége csúcsán volt, és találkozott Marilyn Monroe-val,[22] szőke pályatársa így bókolt neki: „Én vagyok az amerikai Lollo”.[23]
Pályafutása
szerkesztésSzínészként
szerkesztésGyermekkorát három lánytestvérével együtt egy hegyi faluban töltötte. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon modellként kapott munkát, majd kisebb filmszerepekre is hívták, elsősorban operafilmekbe. Indult az 1947-es Miss Itália szépségversenyen, ahol harmadik helyezést ért el[24] (a győztes, Lucia Bosé szintén jelentős színészi karriert futott be). Meghívást kapott Hollywoodba, egyes pletykák szerint azért, mert felkeltette a különc milliomos, Howard Hughes érdeklődését. Szakmailag azonban semmilyen előrelépést nem jelentett számára az amerikai tartózkodás, ezért 1949-ben hazatért.
A hollywoodi kitérő után az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta meg igazán pályája mesterfogásait. 1951-ben Carlo Lizzani a Bátrak csapata című, az olasz ellenállási mozgalomról szóló filmjében bízott rá drámai feladatot.[17] Nemzetközi hírnevét mégis egy francia filmnek köszönheti: a vonzó, érzéki Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem (1952) című kalandfilmben.[17][20] Ugyancsak Philipe-pel, abban az évben játszott René Clair Az éjszakai szépei című munkájában.[20]
A következő évben May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Irene Papas mellett sokoldalú tehetségét bizonyította a Hűtlen asszonyok című filmben, amelyben a kikapós és felelőtlenségével tragédiát okozó Lulla Possentit személyesítette meg.[17] Szintén 1953-ban egy, Mario Soldati rendezésében leforgatott Alberto Moravia-adaptációban, A vidéki lány című filmdrámában játszhatta el Gemma szerepét.
Az 1953-as év különösen fontos volt pályafutásában. Ekkor készült el Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátéka is, az ún. "rózsaszín neorealizmus" jellegzetes terméke,[25] melyben kiugró sikert aratott, és hosszú évekre a közönség egyik legnagyobb kedvencévé vált. Az ízig-vérig olaszos temperamentumú, szép és vadóc Maria, azaz a Vadmacska szerepét „mintha ráírták volna”, egyéniségéből, lenyűgöző bájából és szenvedélyességéből sokat megmutathatott.[16][20] Lollobrigida egy, a The New York Timesnak adott interjújában később azt nyilatkozta, hogy a Kenyér, szerelem, fantázia című film volt a legkedvesebb filmje. "A karakter úgy illett rám, mint a kesztyű. Csupa tűz volt. Akárcsak én."[26]
Időközben a hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában jutott lehetőséghez Humphrey Bogart partnereként.[20]
Hazájában A római lány (1955) című, a Mussolini-féle fasiszta Olaszországban játszódó Alberto Moravia-regény Luigi Zampa-rendezte filmváltozatában[27] nagy drámai erővel alakította a főszerepet. Ennek a filmnek a hősnője: a gyarlóságában is csupa érzés, csupa emberség Adriana csak normális családi életre: férjre, gyerekre vágyik, a körülmények szorításában mégis utcalány lesz belőle,[28] s az ellenállási mozgalomban résztvevő, de árulóvá váló szerelmét is elveszti végül.
Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria, a Vadmacska szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette. A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „háború” évekig témát adott a bulvársajtónak. Maga Lollobrigida erről a Corierre della Serrának adott interjújában ezt mondta: „Nem volt szükségem arra, hogy bárkivel rivalizáljak. Én voltam a numero uno… Nem támogatott producer. Mindent magam értem el”.[16]
Nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: a Lina Cavellieri operaénekesnőnek emléket állító A világ legszebb asszonya (1956);[20] a Trapéz két férfi között ingadozó szép és ambiciózus artistalánya (1956);[17][20] továbbá A párizsi Notre-Dame (1956), amelyben a tragikus sorsú cigánylány, Esmeralda szerepében tündökölt,[17][20] valamint a Salamon és Sába királynője címszerepe (1959).
Jules Dassin A törvény (1959) című filmdrámájában egy, a Kenyér, szerelem…-sorozat Vadmacskájához hasonló szerepet bízott Lollobrigidára a rendező: a büszke, vadóc, a férfiak által körülrajongott, ám magát senkinek alávetni nem hajlandó Mariettáét.[29] Férfipartnerei Yves Montand és Marcello Mastroianni voltak. A film másik női sztárja pedig Melina Mercouri.
Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy, a jobb élet reményében az olaszországi szegénységből Angliába jött ápolónőt alakított[30] – megromlott a kapcsolata Sean Conneryvel. A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos színésznőt óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni. Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát, Pauline Bonapartét a Császári Vénusz (1963) című filmben,[20] s Alessandro Blasettinek az emberi önzést pellengérre állító társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét.[16][31]
Szerelemsóvár, s a kiszemelt fiatal férfi megszerzése érdekében különböző trükköket is bevetni kész szépasszonyként tűnt fel a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában.[32] Az olasz cenzúra erkölcstelenség címén eljárást indított ellene.[33]
Remekelt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is, ahol egyszerre három amerikai katonát pumpolt 20 éven át gyerektartás címén, mert maga sem tudta, melyik az igazi apa, mígnem egy veterántalálkozón kiderült a turpisság.[34] Könnyedsége, természetessége és humora kitűnően érvényesült Mrs. Campbellként. Karakteréből minden színt, minden ízt kihozott: a vérbő olasz nőt, a számító üzletasszonyt és a szende ártatlanságot. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje. A Film, színház, muzsika kritikusa a filmmel kapcsolatban leszögezte, hogy ez az amerikai komédia "olaszabbra sikerült egy olasz filmnél", és a címszereplő Gina Lollobrigida a viharzó komédia tengelyében "ma is olyan szép és temperamentumos, amilyen régi sikereinek teljében volt.”[35]
1969-ben ugyan még tovább öregbítette színészi hírnevét azzal, hogy tv-műsorában megelevenítette a történelem nagy asszonyalakjait,[36] az 1970-es évek elején viszont bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli minden energiáját. Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Hírességeket is fotózott, nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának.
Pályamódosítása után sem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő három évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el.
Lollobrigida Magyarországon is hatalmas sztár volt. Fotóit rendszeresen közölte a Film, színház, muzsika. Ám – mint azt Sándor Iván, a jeles író és színikritikus egy interjújában elmesélte – amikor a lap fürdőruhás Lollobrigida-képet is lehozott, Aczél Györgyék még ezért is letelefonáltak.[37] Ez nem fért bele a szocialista erkölcsbe.
Több ízben járt Magyarországon. Első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt, ahol Antal Imrével és Vitray Tamással táncra is perdült. 2005-ben ő volt a budapesti Operabál díszvendége.[38]
Más művészeti ágakban
szerkesztésA világ legszebb asszonya című filmjében ő maga énekelte Giacomo Puccini: Tosca című operájából Tosca imáját, mint azt a film stáblistáján külön fel is tüntetik – operaénekesnői színvonalon.[39] Tánctudása is kimagasló volt, több filmjében is bravúros táncjelenetekkel ejtette csodálatba a közönséget.
Az 1970-es években a fotográfia felé fordult a figyelme. Elsősorban az olasz táj, az olasz emberek érdekelték, ám emellett portréfotókat is készített: olyan hírességek álltak kamerája elé, mint Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, Salvador Dali, Henry Kissinger, Ella Fitzgerald, Audrey Hepburn és Grace Kelly, az amerikai filmsztárból lett monacói hercegné.[40][41] 1980 őszén Lollobrigida fényképeiből kiállítást rendeztek a rangos párizsi Musée Carnavelet-ban. „Olyan szeme van, mint Cartier-Bressonnak, tehetséges, teli van energiával, és a fényképei elsöprő erejűek. Igazán nagy művész” – lelkesedett a Le Monde.[15]
Később a fotózás hátrébb szorult az életében és művészi ambícióit a szobrászatban élte ki. Szobrot készített a sevillai világkiállítás olasz pavilonja számára, ami egy sas hátán lovagló gyermeket ábrázolt, és az ember és természet harmóniáját volt hivatott kifejezni. (Ezt a Living Together című alkotást később szülővárosának, Subiacónak adományozta.) Szobrászként jegyzett alkotásai számos nemzetközi kiállításon szerepeltek, a kritikusok szerint Jeff Koons látásmódjával mutatnak rokonságot.[15]
Közéleti szerepvállalása
szerkesztésTalán azért, mert családja minden vagyonát elvesztette a második világháború során,[42] s így ő maga is nélkülözésnek volt kitéve, Lollobrigida, amikor már megtehette, jelentős összegeket fordított jótékonyságra. Egy árverésen az ékszerei 5 millió dollárért keltek el, a bevételt teljes egészében őssejtkutatásra fordította.[15] Dolgozott az ENSZ Gyermekalapjának: az UNICEF-nek, illetőleg Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) a jószolgálati nagyköveteként is.[43]
1999-ben kóstolt bele először a politikába, ám az európai parlamenti képviselőségért indított kampánya Romano Prodi baloldali volt miniszterelnök pártjának színeiben kudarcot vallott, nem szerzett mandátumot.[42]
Még élete alkonyán, 95 évesen is törekedett arra, hogy politikai szerepvállalásával az olasz nép javát szolgálja. Azért akart az euroszkeptikus ISP szenátora lenni, mert elege lett a folyton civakodó és a kisemberek gondjával mit sem törődő olasz politikusokból.[44] A Corierre della Serrának adott interjújában azt mondta, hogy Mahatma Gandhi erőszakmentes mozgalma inspirálta.[45]
Divatikonként
szerkesztésA sztár nagy hatást gyakorolt a divatra.[46] Nyilvános megjelenésein mindig ügyelt rá, hogy a ruházata, frizurája kifogástalan legyen. Személyes ízléséről sokat elárul, hogy szerette a nemesprém-bundákat, a rafinált szabású hímzett és az ocelotmintás ruhákat, a tolldíszítést, a csipkemintázatot.
Nagy port vert fel az az eset, amikor a moszkvai filmfesztiválon (1961) mind Lollobrigida, mind Elizabeth Taylor ugyanabban a Dior-kreációban jelent meg.[47] Profi módon kezelték a dolgot, mosolyogtak, nevettek, de ezután a malőr után mindketten elpártoltak a Dior-divatháztól.
„Gina Lollobrigida nőiessége örök, remekül fest, stílusával pedig tökéletesen képviseli a kifinomult eleganciát. Az olasz színésznőnek a vérében van a divat, nem tud hibázni, még a feltűnőbb darabokban sem túlzó vagy mesterkélt a megjelenése. Mind a mai napig imádja a nőies részleteket, a csipkét, a finom anyagokat, ám ma már egy visszafogottabb, érett nőhöz illő formába csomagolja.” – írja stílusáról egy divatmagazin.[48]
Magánélete
szerkesztés1949-ben ismerkedett meg Milko Škofič szlovén orvossal, akihez még abban az évben feleségül ment.[15] 1971-ben válással végződött házasságukból egy fiúgyermek született.[42]
A nyilvánosság előtt is felvállalt kapcsolata volt Christiaan Barnarddal, a híres szívspecialistával, aki az első, emberen végrehajtott szívátültetéssel szerzett világhírnevet és elismertséget.[49] A kubai pártvezetővel, Fidel Castróval is hírbe hozták.[43][50]
2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni. A vőlegény (Javier Rigau y Rafols) egy 34 évvel fiatalabb férfi lett volna, aki még Lollobrigida fiánál is fiatalabb: a pár 1984 óta ismerte egymást. Lollobrigida 2006-ban 49 éves fia minden esetre az első meglepetés után gratulált édesanyjának, és sok boldogságot kívánt neki, akárcsak a vőlegény édesanyja. A médiában viszont gúnyos megjegyzések is elhangzottak a tervezett esküvővel kapcsolatban, ezért a vőlegény végül lefújta a lagzit. A lakodalomra New Yorkban került volna sor, a meghívottak között Silvio Berlusconi, volt olasz kormányfő is szerepelt.[51]
A történet ezzel nem zárult le. Javier Rigau y Rafols 2013-ban aláíratott vele egy felhatalmazást, amellyel a spanyol törvények értelmében a távollétében is feleségül vehette. Lollobrigida csalás miatt beperelte a férfit, de elutasították a keresetét, viszont a Vatikán érvénytelenítette a házasságot.[15]
Halála
szerkesztésHalálhírét Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter így kommentálta: „Ég veled, nagy vásznak dívája, az olasz filmművészet főszereplője! A varázsod örök marad. Ciao, Lollo.”[52] Sophia Loren is megszólalt. Azt mondta, hogy „mélyen megrendült és elszomorodott" Lollobrigida halálhíre miatt.[53]
Temetésén az olasz állam a legmagasabb szinten képviseltette magát. Jelen volt Giorgia Meloni, olasz kormányfő. Miután a ravatalozóban lerótta tiszteletét, így fogalmazott: „Köszönet Olaszország nevében mindazért, amit a világért tett”.[54]
A 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál a 2023 januárjában elhunyt Lollobrigida előtt tiszteleg: a megnyitó előtti napon, 2023. augusztus 29-én levetítik Orson Welles rövidfilmjét, amelyet 1968-ban forgatott az olasz díváról. Az amerikai rendező a rövidfilmet Lollobrigida inspirálta személyes esszének nevezte. Mégis, amikor Lollobrigida 1986-ban Velencében megnézte az akkor először a közönség elé került portréfilmet, állítólag megpróbálta betiltatni.[55]
Ismert mondásai
szerkesztés„Én egy vulkán vagyok. Bármit csináljak is, azt szenvedéllyel, tűzzel és teljes erőbedobással teszem.”
– [56]
„Utólag már tudom, hogy a szex, a vak szerelem és a szenvedély sokszor távol tartottak az igazán fontos dolgoktól. Az én szerelmem ma a szobrászat, a színház és a fényképészet.”
– [16]
„Mindannyian azért születtünk, hogy meghaljunk. A különbség köztünk az, mit választunk, milyen intenzitással éljük az életünket.”
– [16]
Érdekességek
szerkesztés- Vittorio de Sica így bátorította a filmen eleinte csak statisztaszerepekhez jutó, ismeretlen falusi lányt: „Szereted a festészetet, a szobrászatot. Ha ugyanennyit tudsz adni magadból a filmnek is, menni fog.”[19]
- Legendás karcsúságát a fölreppenő pletykák azzal magyarázták, hogy kivetette a lengőbordáját.[57]
- Filmjeiben sosem vállalt szexjelenetet. Aktfotózásra is hiába próbálták rávenni.
- Énekesnőként sem volt sikertelen. Roma, Roma, Roma című slágerét 1969-ben vették lemezre.[58]
- Az 1962-es Velencei Filmfesztiválon, ahol egy káprázatos Bulgari-smaragdnyaklánccal a nyakában vonult be, tíz testőr vigyázta minden lépését.[59]
- Lollobrigida napjaink színésznői közül Monica Belluccit tartotta a legtöbbre.[16] Belluci sem fukarkodott az elismeréssel, ha Lollobrigidáról volt szó. Egyszer ezt nyilatkozta: „Ha francia lennék, valószínűleg Catherine Deneuve vagy Brigitte Bardot lenne az ideális szépség számomra. De mivel olasz vagyok, nekem az igazi szépséget Gina Lollobrigida és Sophia Loren testesíti meg.”[60] (Érdekesség, hogy Bellucit a Kenyér, szerelem, fantázia Gina Lollobigidájaként, azaz Vadmacskaként is fotózták.)[61]
- Mind vonzerejére, mind önbizalmára jellemző, hogy filmpartneréről, Rock Hudsonról egyszer tréfásan megjegyezte: „Azonnal tudtam, hogy Rock Hudson homoszexuális, amikor nem szeretett belém”.[62]
Filmjei
szerkesztés- 1946: Lammermoori Lucia (Lucia di Lammermoor) (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1946: Aquila nera
- 1946: Szerelmi bájital (L’elisir d’amore)
- 1947: A Giovanni Episcopo-bűntény (Il delitto di Giovanni Episcopo)
- 1947: A Man About the House
- 1947: Bajazzók (Pagliacci)
- 1947: Il segreto di Don Giovanni (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1949: A menyasszony nem tud várni (La sposa non può attendere)
- 1949: Cuori senza frontiere
- 1949: Follie per l’opera
- 1950: Kutyaélet (Vita da cani)
- 1950: Alina
- 1950: Campane a martello
- 1950: Miss Italia
- 1951: Achtung! Banditi!
- 1951: Amor non ho… però… però
- 1951: Enrico Caruso: A legendás hang (Leggenda di una voce)
- 1951: La città si difende
- 1951: Öt város meséje (A Tale of Five Cities)
- 1952: Királylány a feleségem (Fanfan la Tulipe)
- 1952: Az éjszaka szépei (Les belles de nuit)
- 1952: Moglie per una notte
- 1952: Régi idők (Altri tempi)
- 1953: Afrika kincse / Ördögi kör (Beat the Devil)
- 1953: Hűtlen asszonyok (Le infedeli)
- 1953: Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia)
- 1953: A vidéki lány (La provinciale)
- 1954: Kenyér, szerelem, féltékenység (Pane, amore e gelosia)
- 1954: Egy nap a bíróságon (Un giorno in pretura) (nincs feltüntetve a stáblistán)
- 1954: Il maestro di Don Giovanni
- 1954: Le Grand jeu
- 1955: A római lány (La romana)
- 1956: A párizsi Notre-Dame (Notre-Dame de Paris)
- 1956: A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo)
- 1956: Trapéz (Trapeze)
- 1958: Első szerelem (Anna di Brooklyn)
- 1959: Elsöprő túlerő (Never So Few)
- 1959: A törvény (La legge)
- 1959: Salamon és Sába királynője (Solomon and Sheba)
- 1961: Menj meztelenül világgá! (Go Naked in the World)
- 1961: Mr. Szeptember (Come September)
- 1962: Ippolita szépsége (La bellezza di Ippolita)
- 1963: Császári Vénusz (Venere imperiale)
- 1963: Őrült tenger (Mare matto)
- 1964: Gyilkosság a hajón (Woman of Straw)
- 1965: Cicababák (Le bambole: a Monsignor Cupido című epizódban)
- 1965: Én, én, én… és a többiek (Io, io, io… e gli altri)
- 1965: Strange Bedfellows
- 1966: Hotel Paradiso
- 1966: Le piacevoli notti
- 1966: Les Sultans
- 1967: Cervantes
- 1968: Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell)
- 1968: La morte ha fatto l’uovo
- 1968: Sör, lányok, háború (The Private Navy of Sgt. O’Farrell)
- 1968: Stuntman
- 1969: Gyönyörű november (Un bellissimo novembre)
- 1971: Bad Man’s River
- 1972: Király, dáma, bubi (King, Queen, Knave)
- 1972: Pinokkió (Le avventure di Pinocchio) (tévésorozat)
- 1973: Peccato mortale
- 1981: Falcon Crest (tévésorozat)
- 1985: Deceptions (tévéfilm)
- 1988: A római lány (La romana) (tévéfilm)
- 1995: 101 éjszaka (Les cent et une nuits de Simon Cinéma)
- 1996: Una donna in fuga
- 1997: Nagydarab és Kicsiagy (XXL)
Fontosabb díjak és jelölések
szerkesztés- 1955: jelölés Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb külföldi színésznő
Megkapta: 1957, 1958, 1959, 1960, 1987 és 1990-ben
David di Donatello-díj
szerkesztés- 1956: díj A világ legszebb asszonya (La donna più bella del mondo), legjobb színésznő
- 1986: különdíj, Medaglia d'oro del comune di Roma
- 1996: életműdíj
- 2006: jubileumi díj
- 1954: Kenyér, szerelem, fantázia (Pane, amore e fantasia), legjobb színésznő
- 1963: Császári Vénusz (Venere imperiale), legjobb színésznő
- 1961: Henrietta-díj, legnépszerűbb színésznő
- 1969: jelölés, Jó estét, Mrs. Campbell! (Buona sera, Mrs. Campbell), legjobb női alakítás vígjáték/musical kategóriában
- 1985: jelölés, Falcon Crest, legjobb női mellékszereplő tévésorozatban
Magyarul megjelent fotóalbuma
szerkesztés- Gina Lollobrigida.szerk.: Alberto Moravia, Aczél Ferenc: Az én Itáliám – Gina Lollobrigida felvételei/Alberto Moravia bevezetőjével, fordította: Balabán Péter, Pődör László, Budapest: Corvina Könyvkiadó (1973)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Gina Lollobrigida (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
- ↑ Gina Lollobrigida (holland nyelven)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ 2023. március 19., https://www.lamontagne.fr/paris-75000/actualites/deces-de-l-actrice-italienne-gina-lollobrigida-a-95-ans_14246850/
- ↑ Chiara Ugolini: Morta Gina Lollobrigida, la "bersagliera" del cinema italiano (olasz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
- ↑ Елизавета Шишкова: Умерла итальянская актриса Джина Лоллобриджида (orosz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
- ↑ Alan Evans: Gina Lollobrigida, Italian star of the 1950s and 60s dies aged 95 (angol nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
- ↑ È morta Gina Lollobrigida (olasz nyelven), 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. január 16.)
- ↑ Gina Lollobrigida. Hollywood Walk of Fame, 2018. február 1.
- ↑ http://colchide.com/people/gina-lollobrigida-ses-mensurations-sa-taille-son-poids/
- ↑ Agenzia Nazionale Stampa Associata
- ↑ a b c d e f g Meghalt Gina Lollobrigida. Index.hu, 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
- ↑ a b c d e f g Pataki Sára: „Én voltam a numero uno” – Gina Lollobrigida, „a világ legszebb asszonya” élete. Képmás Magazin, 2023. január 24. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
- ↑ a b c d e f Új Filmlexikon, Második Kötet (L-Z), Akadémia Kiadó, 1973, 57. oldal
- ↑ A film krónikája, Magyar Könyvklub-Officina Nova, 2000, 251. oldal
- ↑ a b c Szilágyi G. Gábor: Gina Lollobrigida szerelmei: a férfiak megőrültek a világ legszebb asszonyáért. Blikk, 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
- ↑ a b c d e f g h i Ezek voltak Gina Lollobrigida legjobb filmjei. Origo.hu, 2023. január 16. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
- ↑ Screen siren who made Marilyn look like Shirley Temple: Gina Lollobrigida; Daily Mail; 2023. január 16.
- ↑ Gina Lollobrigida és Marilyn Monroe közös fotója (mid-day.com)
- ↑ Gyönyörű volt, sokoldalúan tehetséges és öntörvényű – Gina Lollobrigida halálára szeretlekmagyarorszag.hu – Göbölyös N. László; 2023. január 15.
- ↑ Az olasz film tündöklő csillaga, MTVA ARCHíVUM
- ↑ Elhunyt a Kenyér, szerelem, fantázia rendezője; Origo; 2007. április 6.
- ↑ Gina Lollobrigida (1927-2023): Five films of the Italian star that you must watch; 2023.január 17.
- ↑ A La Romana (A római lány) című 1954-ben készült olasz film ismertetője a longtake.it elnevezésű olasz filmportálon
- ↑ 3 emlékezetes film Gina Lollobrigidával; afuzet.hu; 2020. július 4.
- ↑ Hurts so good, italian style; David N. Meyer cikke a The Brooklyn Railben,
- ↑ A Gyilkosság a hajón című film ismertetője az Imbd-n
- ↑ Az Én, én, én és a többiek film ismertetője (port.hu)
- ↑ Reflektorfényben: Jean Sorel, az elfeledett szívtipró – benne a Cicababák című filmről; moviecorps.blog.hu (2022. március 7.)
- ↑ Gina Lollobrigida, egy igazi díva, akinek a lábai előtt hevert a világ; hirado.hu; 2023. január 16.
- ↑ A Jó estét, Mrs. Campbell! című film adatlapja a Magyar Filmadatbázisban
- ↑ Mamma mia, Mrs. Campbell! című cikk; írta: Hegyi Iván[halott link]; Jelen Magazin; 2020, szeptember 30.
- ↑ Gina Lollobrigida, egy igazi díva, akinek a lábai előtt hevert a világ; hirado.hu, 2023. január 16.
- ↑ Sándor Iván „Várni kell, hogy emlékezni tudjunk...” címmel megjelent beszélgetése Várkonyi Benedekkel; megjelent: Forrás folyóirat, 2006. évi 5. szám (újraközli: oszk.hu)
- ↑ Gina Lollobrigida emlékére, cultura.hu; 2023. január 24.
- ↑ Több mint a világ legszebb nője – Gina Lollobrigida; Gyöngyösi Lilla írása, Filmtett – Erdélyi filmes portál, 2023. május 1.
- ↑ Elment a legnagyobb olasz díva, Gina Lollobrigida; hvg; 2023. január 16
- ↑ Italian actress Gina Lollobrigida dies aged 95 (euronews.com)
- ↑ a b c Elment a legnagyobb olasz díva: Gina Lollobrigida élete képekben; 2023. január 16., hvg.hu
- ↑ a b Gina Lollobrigida, post WWII Italian film diva, dies at 95; írta: Philip Pullela; euronews; 2023. január 17.
- ↑ Elment a legnagyobb olasz díva; hvg., 2023. január 16.
- ↑ Elment a legnagyobb olasz díva: Gina Lollobrigida élete képekben; 2023. január 16., hvg.hu
- ↑ Gina Lollobrigida is also an icon for fashion, the most beautiful clothes and jewels; italianpost.news; 2023. január 19.
- ↑ Fotó Lollobrigidáról és Elisabeth Taylorról – ugyanabban a Dior-estélyiben
- ↑ A 94 éves Gina Lollobrigida stílusa mindig kifogástalan: az ’50-es évek legendás szépségű színésznője ma is rajong a nőies ruhákért; Retikül, a Femina Média Divatmagazinja
- ↑ Mindvégig szenvedéllyel élte életét az olasz filmtörténet főszereplője, Gina Lollobrigida, Múlt-kor történelmi magazin, 2023. január 17.
- ↑ Gina Lollobrigida szerelmei; femcafe.hu
- ↑ Volt színész, fotóriporter és ENSZ-nagykövet – 95 éves Gina Lollobrigida; szinhaz.online; 2022. július 6.
- ↑ Elhunyt Gina Lollobrigida; kreativ.hu
- ↑ „Mélyen megrendít a halála" – Sophia Loren riválisára, Gina Lollobrigidára emlékezett (ripost.hu)
- ↑ Az olasz miniszterelnök is ott volt Gina Lollobrigida gyászszertartásán; Index; 2023. január 19.
- ↑ Lollobrigidával és Orson Wellesszel nyit a Velencei Filmfesztivál (hvg.hu)
- ↑ Gina Lollobrigida, film star who conquered Italy, Hollywood and the world, dies at 95 (Lollobrigida mondását először közli: a The Times egy 1994-ben készült interjúban; újraközli: spokesman.com)
- ↑ Plasztikbomba-Világdivat az esztétikai sebészet: milliók új testben – Hetek.hu, Morvay Péter írása, 2002. november 11.
- ↑ Gina Lollobrigida Roma, Roma, Roma című slágerét énekli
- ↑ A The Telegraph cikke arról, hogy az 1962-es velencei filmfesztiválom tíz testőr őrizte Lollobrigidát, illetve az általa viselt smaragdnyakláncot
- ↑ Monica Belluci dicséri az olasz stílust (happyhair)
- ↑ Monica Belluci mint Vadmacska (Kenyér, szerelem, fantázia); Pinterest
- ↑ Lollobrigida mondása Rock Hudsonról (azquotes)
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Gina Lollobrigida a PORT.hu-n (magyarul)
- Gina Lollobrigida az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Gina Lollobrigida az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Gina Lollobrigida a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Gina Lollobrigida az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Gina Lollobrigida Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. július 15.)
- Gina Lollobrigida lap.hu
- Német nyelvű rajongói oldal (lollobrigida.de)
- Lollobrigidáról (batnet.com) (angolul)
- Fotógaléria (operagloves.com) (angolul)