Picozoa

tengeri heterotróf eukarióta egysejtűek törzse
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 7.

A Picozoa (más néven Picobiliphyta, Picobiliphytes, Biliphytes) 3 μm-nél kisebb egysejtű heterotróf eukarióták törzse. Korábban eukarióta algáknak és a legkisebb fotoszintetikus pikoplanktonnak tekintették, mielőtt kiderült, hogy nem történik bennük fotoszintézis.[2] Elsőként azonosított fajuk a Picomonas judraskeda.[1] Valószínűleg az Archaeplastida tagja, a Rhodophyta testvércsoportja.[3][4][5]

Picozoa
Picomonas judraskeda mozgása
A Picomonas judraskeda szerkezete
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Archaeplastida
Törzs: Picozoa
Seenivasan, Sausen, Medlin, Melkonian, 2013[1]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Picozoa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Picozoa témájú kategóriát.

Korábban a Hacrobiába sorolták.[6]

Felfedezése

szerkesztés

Az 1990-es évek végén a Picodiv európai projekt vizsgálta, milyen élőlények élnek a pikoplanktonban, és 2 évig mintákat vett az Atlanti-, a Csendes-, a Déli-óceánból és a Földközi-tengerből.[7]

Kapcsolat más élőlényekkel

szerkesztés
 
Picomonas judraskeda

A Picozoát 18S riboszomális RNS-génekkel azonosították 2007-ben.[8] Az új élőlényeket ismert és ismeretlen génszekvenciák révén azonosították. „Az ezen algákban talált génszekvenciák nem azonosíthatók korábban ismert élőlénycsoporttal”, mondták Klaus Valentin és Linda Medlin, a tanulmány szerzői, akik a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet molekuláris biológusai.[9] Az algákat az Észak-Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben találták. Olyan új élőlénycsoportot fedeztek fel, melyek bár újak, nagy területen elterjedtek. „Ez jól jelzi, mennyi minden felfedezhető még, különösen molekuláris eszközökkel”, mondta Valentin.[9]

Az ismeretlen génszekvenciákon kívül fikobiliproteineket is találtak a kutatók.[10] A vörösmoszatokban például e fehérjék pigmentként vannak jelen, de ezen algákban a fikobiliproteinek úgy tűntek, hogy a fotoszintézis helyszínén, a plasztiszokban vannak.[11] Így ez jól jelzi, hogy korábban nem azonosított algákról van szó. Kis méretük és a fikobiliproteinek jelenléte miatt a csoport neve Picobiliphyta lett.[8]

Két 2011-es tanulmány a Biliphyta vagy Picobiliphyta fotoszintéziséről szóló hipotézist cáfolta. Egy, a Dalhousie-i Egyetem Monterey Bay Akváriumkutató Intézete és a londoni Nemzeti Természettörténeti Múzeum kutatóiból álló nemzetközi csapat 2011-es tanulmánya szerint a csendes-óceáni sejtek nem mutattak a fotoszintetikus pigmentekre utaló fluoreszcenciát: tanulmányuk szerint „…a Biliphyta valószínűleg nem obligát fotoautotróf, hanem fakultatív mixotróf vagy fagotróf csoport, ahol az átmeneti narancssárga fluoreszcencia a bekebelezett zsákmányt (például a Synechococcus cianobaktériumot) jelzi”.[12] Egy, a Rutgers Egyetem és a Bigelow Óceánkutató Laboratórium által közölt későbbi tanulmány teljes genomos szekvenciaadatot használt 3 pikobilifiton sejtből, mely a plasztiszcélú vagy fotoszintetikus fehérjék hiányát mutatta a rekonstruált magi genomszekvenciából. Ez alapján a csoport heterotrófnak bizonyult.[13][14]

2013-ban Seenivasan a Kölni Egyetemnél dolgozó Michael Melkoniannal és az Egyesült Királyság Tengerbiológiai Szövetségénél dolgozó Linda Medlinnel formálisan is heterotróf nanoostoros törzsként írta le a pikobilifitonokat Picozoa néven, és a sejtek vékony részleteit közölte.[1] Néhány egyedi jellemző, például az emésztő organellum az egyedi filogenetikai helyzetüket, egy váratlan lépést és a heterotrófiát mutatja. Nem volt vírus vagy baktérium, így feltehetően kis szerves részecskékkel táplálkoznak.[1]

  1. a b c d (2013) „Picomonas judraskeda gen. et sp. nov.: the first identified member of the Picozoa phylum nov., a widespread group of picoeukaryotes, formerly known as 'picobiliphytes'”. PLOS ONE 8 (3), e59565. o. DOI:10.1371/journal.pone.0059565. PMID 23555709. PMC 3608682. 
  2. (2014. május 1.) „The rise and fall of Picobiliphytes: how assumed autotrophs turned out to be heterotrophs”. BioEssays 36 (5), 468–474. o. DOI:10.1002/bies.201300176. PMID 24615955. PMC 4133654. 
  3. Burki F, Kaplan M, Tikhonenkov DV, Zlatogursky V, Minh BQ, Radaykina LV, Smirnov A, Mylnikov AP, Keeling PJ (2016. január 1.). „Untangling the early diversification of eukaryotes: a phylogenomic study of the evolutionary origins of Centrohelida, Haptophyta and Cryptista”. Proceedings. Biological Sciences 283 (1823), 20152802. o. DOI:10.1098/rspb.2015.2802. PMID 26817772. PMC 4795036. 
  4. Lax G, Eglit Y, Eme L, Bertrand EM, Roger AJ, Simpson AG (2018. december 1.). „Hemimastigophora is a novel supra-kingdom-level lineage of eukaryotes” (angol nyelven). Nature 564 (7736), 410–414. o. DOI:10.1038/s41586-018-0708-8. PMID 30429611. 
  5. (2015. december 1.) „Multiple origins of Heliozoa from flagellate ancestors: New cryptist subphylum Corbihelia, superclass Corbistoma, and monophyly of Haptista, Cryptista, Hacrobia and Chromista”. Molecular Phylogenetics and Evolution 93, 331–362. o. DOI:10.1016/j.ympev.2015.07.004. PMID 26234272. 
  6. Keeling P, Leander BS: Eukaryotes. Tree of Life Web Project, 2009. október 28. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 17.)
  7. Massana R, Guillou L, Díez B, Pedrós-Alió C (2002. szeptember 1.). „Unveiling the organisms behind novel eukaryotic ribosomal DNA sequences from the ocean”. Applied and Environmental Microbiology 68 (9), 4554–4558. o. DOI:10.1128/AEM.68.9.4554-4558.2002. PMID 12200313. PMC 124113. 
  8. a b (2007. január 1.) „Picobiliphytes: A Marine Picoplanktonic Algal Group with Unknown Affinities to Other Eukaryotes”. Science 315 (5809), 253–255. o. DOI:10.1126/science.1136264. PMID 17218530. 
  9. a b New Group Of Algae Discovered: Picobiliphytes (angol nyelven). ScienceDaily , 2007. január 15. (Hozzáférés: 2021. november 1.)
  10. K. Hearn: Bizarre New Form of Life Found in Arctic Ocean, Scientists Announce. National Geographic News, 2007. január 11. [2008. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 17.)
  11. Aronsson H, Sandelius AS. The Chloroplast: Interactions with the Environment (Plant Cell Monographs). Berlin: Springer, 9. o. (2008). ISBN 978-3-540-68692-7 
  12. Kim E, Harrison JW, Sudek S, Jones MD, Wilcox HM, Richards TA, Worden AZ, Archibald JM (2011. január 1.). „Newly identified and diverse plastid-bearing branch on the eukaryotic tree of life”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 108 (4), 1496–1500. o. DOI:10.1073/pnas.1013337108. PMID 21205890. PMC 3029697. 
  13. Yoon HS, Price DC, Stepanauskas R, Rajah VD, Sieracki ME, Wilson WH, Yang EC, Duffy S, Bhattacharya D (2011. május 1.). „Single-cell genomics reveals organismal interactions in uncultivated marine protists”. Science 332 (6030), 714–717. o. DOI:10.1126/science.1203163. PMID 21551060. 
  14. (2011. június 1.) „Genomes of uncultured eukaryotes: sorting FACS from fiction”. Genome Biology 12 (6), 117. o. DOI:10.1186/gb-2011-12-6-117. PMID 21722350. PMC 3218834. 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Picozoa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Picozoa témájú médiaállományokat.
A Wikifajok tartalmaz Picozoa témájú rendszertani információt.