Cionizmus

A cionizmus szó a Cion (=„Sion”) szóból ered. A Cion szó először Sámuel próféta könyvében jelenik meg. Cion Jeruzsálem egyik erődítményének a neve. Miután Dávid elfoglalta Jeruzsálemet a jebuzitáktól, Cion helyén épült fel „Dávid városa”. Cion szimbolikusan nem csak Jeruzsálemet, hanem az egész országot jelenti a zsidók számára. A zsidók a diaszpórában sem feledkeztek meg Cionról, a középkorban írta Jehuda Halevi „Cion énekeit”.

A mozgalom előfutárai voltak: Jehuda Alkalay szarajevói származású rabbi, a lengyel származású Kalischer rabbi, a magyar származású Natonek József rabbi és Moses Hess filozófus.

Natonek már a 19. század közepén írt a független zsidó államról, a többiekkel ellentétben azonban ő nem vallási, hanem történelmi érvekre hivatkozott. Magyarországon nem adták ki műveit, Konstantinápolyba utazott, hogy a szultántól engedélyt kérjen a zsidó nép letelepítésére, így ő volt az első politikai cionista.

Moses Hess 1862-ben publikálta Rom und Jerusalem című művét, melyben előrevetítette a zsidó nép nemzeti újjászületését. Utalt rá, hogy a cionizmus az európai kis népek szabadságmozgalmaihoz csatlakozik.

A század vége felé egyre kiterjedtebbé vált az ún. Chibat Cion mozgalom. A mozgalom vezetői Achad Haam, Smolenskin, és Gordon voltak. Rothschild báró (Edmond James de Rothschild(wd)) segítségével földművelő telepeseket küldtek Palesztinába.

A cionizmus szót először Nathan Birnbaum(wd) használta, a mozgalomról azonban először a Dreyfus-per nyomán született Judenstaat, Herzl Tivadar műve beszél. Ezt tekintik a cionizmus alapművének.

1897-ben gyűlt össze az I. Cionista Világkongresszus Bázelben, és megalakult a Cionista Világszervezet. Herzl így írt naplójában: „Bázelben megalapítottam a zsidók országát, s ha most még nevet is ezen valaki, várjatok 5 vagy legfeljebb 50 évig és meglátjátok”.

Az ITO (Jewish Territorialist Organisation)^[3] bírálta a cionista világszervezet terveit. E szervezetet Izrael Zangwill alapította 1905-ben. A cionista vezérek között akkor többen voltak, – így Zangwill is – akik nem tartották alkalmasnak Palesztinát arra, hogy ott épüljön fel a zsidó nép otthona. Mikor 1905-ben a VII. cionista kongresszus kimondotta, hogy szilárdan áll a Bázeli program alapján, többen kiváltak a cionista szervezetből és megalapították az ITO-t, amely az üldözött zsidók számára egy autonóm területet keresett. Az ITO vezetősége tárgyalásokat is folytatott különböző területekről (Galveston, Texas, Argora), de eredménytelenül. A cionizmus politikai sikereinek következtében később az ITO vezetői ünnepélyes nyilatkozatot tettek, mely szerint hajlandók a zsidó Palesztina felépítési munkájában részt venni. Ez a nyilatkozat automatikusan maga után vonta az ITO megszűnését.

1917. november 2-án Arthur Balfour, angol külügyminiszter Walter Rothschild báróhoz írt levelében ígéretet tett a zsidó nemzeti haza létrehozására Erec Jiszraelben. Végül 1947-ben – tehát pontosan 50 évvel Herzl Tivadar naplójába tett bejegyzése után – osztották fel a brit Palesztin mandátumot egy zsidó és egy arab államra. A II. világháború miatt viszont igen súlyos árat fizetett a késedelemért a zsidó nép.^[4] A szakirodalom jelenlegi ismeretei szerint a deklaráció megírásában oroszlánrésze volt Leopold Amery magyar zsidó származású, és magyarul is beszélő brit külügyi alkalmazottnak.^[5]

1975. november 10-én az ENSZ 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében „A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája”. 1991. december 16-án 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot.

A cionizmus és rasszizmus kapcsolatának kérdése a dél-afrikai Durbanban 2001-ben rendezett, közel 160 állam és több mint 1500 civil szervezet részvételével lezajlott nemzetközi rasszizmus tárgyú konferencián (augusztus 31. – szeptember 7.) is felmerült. A konferencia lezárásaként elfogadott nyilatkozat végső szövegébe a cionizmus rasszizmussal való egyértelmű azonosítása – amelyet például Kuba és egyes arab országok szorgalmaztak – ugyan nem került bele, ehelyett a következő szakaszt fogadták el:

„Aggodalmunkat fejezzük ki az idegen megszállás alatt élő palesztin emberek sorsa miatt. Elismerjük a palesztin emberek önrendelkezési jogát, és jogukat saját államuk megalapítására. Elismerjük továbbá a régió valamennyi országának, köztük Izraelnek, a biztonsághoz való jogát, és felhívunk minden államot, hogy a békefolyamat támogatásával segítsék elő annak mielőbbi befejezését.”^[6]

A konferenciáról az USA delegációja, tiltakozásul az Izraelt ért igen heves bírálatok miatt, kivonult.^[7][8]

A cionizmus prominens magyarországi képviselője a Magyarországi Cionista Szövetség (MCSZ), amely a magyarországi cionista szervezetek intézményes kerete.

1902-ben Herzl Tivadar jelenlétében és segítségével alakult meg a Magyar Cionista Szövetség. Létrejötte óta tagja a Cionista Világszervezetnek (héberül: Hisztadrut Hacioni Haolamit, angolul World Zionist Organisation), amelyet az 1897-ben megtartott I. Bázeli Kongresszus alapított. Az első magyar cionista gyűlésre 1903-ban került sor Pozsonyban. Ugyancsak 1903-ban alakult a Makkabea, a cionista egyetemi hallgatók szövetsége. A második eseményre már 1904-ben sor került, szintén Pozsonyban,  1905. évtől az ülések már Budapesten zajlottak, eleinte viszonylag csekély érdeklődés mellett és sok ellenszéllel. 1912-ben jelent meg a Múlt és Jövő, amit korábbi sajtótermékek előztek meg. Ezt követően sorban indultak cionista szerveződések. Az első világháború után állami felhívásra alakult rendfenntartó szervezetként a Cionista Karhatalmi  Század. A belügyminiszter csak 1927-ben vette nyilvántartásba a Magyar Cionista Szövetséget.

Az MCSZ a második világháború előtt fontos szerepet játszott a zsidó fiatalok nevelésében és oktatásában. A Szövetséget a Horthy-korszakban többször is betiltották, illetve tevékenységét korlátozták. 1940. július 11-én a belügyminiszter a budapesti központ kivételével az összes helyi csoportot feloszlatta. 1943 decemberében ismét engedélyezték a működést, de csak 1944. április 6-ig, amikor Baky László nyilas államtitkár újra feloszlatta a szervezetet.

A náci megszállás idején a szövetség tagjai szerepet vállaltak a zsidó ellenállásban és életmentésben.

1945 nyarán megindult az újjászervezés az egész ország területén, majd 1948. március 24-én, az egyre növekvő kommunista elnyomás miatt, az MCSZ önként megszüntette a működését.Ezek után a szövetség tagjai illegalitásban tevékenykedtek, és a lehetőségekhez mérten mindent megtettek a zsidó identitástudat megőrzéséért. Cionista szervezkedés miatt többeket letartóztattak és koncepciós perekben ítéltek el az 50-es években.

Az 1980-as évek vége felé Dr. Engländer Tibor, a Hashomer Hacair valamikori tagja szervezésében indultak, még  illegálisan, cionista szemináriumok Magyarországon. Az első szerveződés a Herzl kör és a Bethlen téri Oneg Sábbát Klub volt. A rendszerváltáskor, 1989. évtől sorra jöttek létre a régi/új cionista szerveződések, és 1990. április 1-én megalakult a Magyarországi Cionista Szövetség, az Alapszabálya bírósági nyilvántartásba került, a Cionista Világszervezet (World Zionist Organization) pedig 1927. évre visszamenő hatállyal vette fel a tagjai közé. Azóta legálisan működik Magyarországon, részt vesz a magyarországi zsidó közéletben és jelen van a cionista világmozgalomban. Szervezeti formája ernyőszervezet, különféle irányzatokat képviselő cionista tagszervezetek szövetsége.

Tagszervezetei a következők: Arzenu Hungary, Habonim Dror és Oz-Ve Salom Baráti Kör, Hanoar Hatzioni Egyesület, Hasomer Hacair Egyesület, Jachad Egyesület, Kidma Egyesület, Maccabi VAC Hungary, Marom Klub Egyesület, WIZO Hungary Egyesület. A tagok 6 mandátummal kepviselhetik a magyarországi cionista mozgalmat a Cionista Világszervezet 5 évenkénti Kongresszusán.

Az MCSZ fő célkitűzései (idézet a Szövetség Alapszabályából):

• előmozdítja a zsidó nemzeti tudat fejlődését és küzd az asszimiláció ellen;
• szorgalmazza a zsidóság Izraelbe való hazatérését, mint a cionizmus mindenkori meghatározó eszméjét és támogatja a hazatérni kívánókat;
• ugyanakkor elfogadja azt, hogy minden zsidó ember elidegeníthetetlen joga eldönteni, hogy melyik ország állampolgára kíván lenni és hol kíván élni;
• támogatja és erősíti Izrael Állam és a diaszpórában élő zsidóság kapcsolatait;
• támogatja a cionista jellegű kezdeményezéseket;
• támogatja a zsidó és cionista nevelést, kiemelten a héber nyelv oktatását;
• cionista érdekképviseletet alakít ki a zsidó közéletben és a magyar társadalomban;
• küzd az antiszemitizmus, a zsidóság hátrányos megkülönböztetése ellen, és védi a zsidóság jogos érdekeit;
• elutasítja a rasszizmus minden formáját.

A Szövetség rendszeresen szervez közös, Széder Estét, ifjúsági vezetőképzést, különböző szemináriumokat, konferenciákat, Az MCSZ és tagszervezetei projektjei között megjelennek Izraellel kapcsolatos zsidó programok, rendezvények, táborok, közösségépítő programsorozatok, jótékonysági események. A Szövetség képviseli az Izrael központi szerepébe vetett hitet, valamint azt, hogy ma már a világ zsidóságát a hagyományon és történelmen túl elsősorban Izrael állama kapcsolja össze. Igyekszik bemutatni a cionista mozgalom ideológiai sokrétűségét.

A szövetség kétévenként osztja ki a Herzl–Nordau-érdemérmet. Az MCSZ kiadványa a „Bethlen téri füzetek”, amely a zsidóságot érintő ideológiai kérdésekkel foglalkozik. Emellett a Szochnuttal közösen havonta adja ki az „Erec” nevű folyóiratot.

Az MCSZ a tevékenységéhez szükséges pénzforrásokat pályázatok útján, adományokból, és a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásaiból biztosítja.

A cionizmussal, mint eszmével és mozgalommal szembenálló eszme, mozgalom, politikai törekvés az anticionizmus, amely sokféle, gyakran egymással összekapcsolódó forrásból táplálkozik:

• Kritika vallásos zsidók részéről: történelmileg a legkorábbi bírálat, a cionizmus megszületésével egyidős. Eszerint a zsidó állam léte szentségtörés, csak a Messiás állíthatja helyre az ókorban elpusztított Izraelt.
• Az asszimilációra, integrációra törekvő zsidók kritikai attitűdje elsősorban a holokausztot megelőző időszakra jellemző, szerintük a világ zsidóságának elsősorban hazájuk társadalmába kell minél szervesebben beilleszkednie.
• Az arab és palesztin nacionalizmus szükségképpen szemben áll a zsidó nacionalizmussal, a tét az arabnak tekintett föld, illetve a palesztin szülőföld védelme a betolakodóktól.
• A cionizmus baloldali, antiimperialista kritikája szerint az őslakók nacionalizmusa legitimebb, mint a „megszállóké”, a „gyarmatosítóké”. Az ENSZ 1975-ös elítélő határozata is nagyjából ezt a gondolatmenetet követi.
• A vallásos muszlimok Jeruzsálemet az iszlám harmadik szent helyének tekintik, így annak idegenek általi elfoglalása dzsihádra ad okot.
• A cionizmus kritikájának egy válfaja Izrael állam létrejöttét egy cionista világuralmi törekvés kontextusába helyezi.^[forrás?] Magyarországon először Tormay Cécile terjesztette el Bújdosó könyv című munkájában azt a tévhitet, hogy a cionisták Budapestet akarták volna megtenni nemzeti törekvésük fővárosának (valójában a cionisták Jeruzsálem fővárosként való elfogadtatásáért küzdenek mind a mai napig).^[9] Az ilyen nézetekre a szakirodalom gyakran mint az antiszemitizmus megnyilvánulására tekint.^[10]

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 174–175. o.  Online elérés
• Interjú Novák Attila történésszel, az MCSz elnökével
• The Central Zionist Archives in Jerusalem
• Cionista üdvösség, zsidó megváltás
• Novák Attila: Átmenetben. A cionista mozgalom négy éve Magyarországon, Múlt és Jövő, Budapest, 2000, (Magyar zsidó történelem)
• Alexander Emed: A magyarországi cionista mozgalom története, 1902–1948, Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, Budapest, 2002, (Bethlen téri füzetek)
• Róbert Péter: Herzl követőinek lapjai. A cionista sajtó története Magyarországon, 1904–1919, Magyarországi Cionista Szövetség, Budapest, 2012, (Bethlen téri füzetek)
• Róbert Péter: Két háború között... A cionista sajtó története Magyarországon, 1920–1940, Magyarországi Cionista Szövetség, Budapest, 2013, (Bethlen téri füzetek)
• Róbert Péter: Nehéz idők... A cionista sajtó történeti emlékei Magyarországon a II. világháború alatt, Magyarországi Cionista Szövetség, Budapest, 2014, (Bethlen téri füzetek)
• Gur Dávid: Együtt az ár ellen. Ellenállás-mentés – a cionista ifjúsági mozgalmak Magyarországon, 1944, Pesti Kalligram, Budapest, 2015
• Róbert Péter: A reménység évei... A cionista sajtó története Magyarországon, 1945–1947, Magyarországi Cionista Szövetség–Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, Budapest, 2015 (Bethlen téri füzetek)
• Róbert Péter: Célegyenesben: siker és betiltás. A cionista sajtó története Magyarországon, 1947–1949, Magyarországi Cionista Szövetség–Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, Budapest, 2016 (Bethlen téri füzetek)
• Róbert Péter: Bátrak és leleményesek voltak... Magyar zsidó ellenállás, Magyarországi Cionista Szövetség–Bethlen Téri Oneg Sábbát Klub, Budapest, 2019 (Bethlen téri füzetek)
• Novák Attila: Ideológia és önazonosság. Az 1953-as budapesti cionista per, NEB, Budapest, 2020, (Magyar zsidóság a diktatúrában)
• Szarka Zsuzsa: Komoly Ottó és a cionista hősök