„2024-es francia parlamenti választások” változatai közötti eltérés

Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével! Legutóbbi módosítás: 2024. július 8.

Ezen a lapon vagy szakaszban aktuális eseményről, jelenségről vagy egyéb témáról számolunk be. Az itt közöltek az idő múlásával jelentősen megváltozhatnak, pontosításra, helyreigazításra szorulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. július 8.

Törvényhozási választás Franciaországban 2024. június 30. 2024. július 7.
Összesen 577 mandátum 289 szükséges a többséghez
0←2022		2029→0
0Párt vezetője	Kollektív vezetés	Stéphane Séjourné
0Párt	Új Néppárt	Együtt
0Összefogás	Tagok Engedetlen Franciaország Szocialista Párt Az Ökológusok Francia Kommunista Párt	Tagok Reneszánsz Demokratikus Mozgalom Horizontok Demokraták és Függetlenek Uniója Radikális Párt
0Előző választás	Új összefogás	245
0Választás előtt	149	249
0Választás után	180	159
0Változás	49	86
0Első forduló	9 042 485 (28,21%)	6 820 446 (21,28%)
0Második forduló0	7 040 198 (25,81%)	6 692 358 (24,53%)
0Párt vezetője	Jordan Bardella	Megkérdőjelezett
0Párt	Nemzeti Tömörülés	A Köztársaságiak
0Összefogás	Tagok Nemzeti Tömörülés A Szélsőjobboldal Uniója	–
0Előző választás	89	64
0Választás előtt	89	54
0Választás után	142	39
0Változás	52	25
0Első forduló	10 647 914 (33,21%)	2 106 166 (6,57%)
0Második forduló0	10 110 079 (37,06%)	1 474 721 (5,41%)
Térképen (első forduló):
0Miniszterelnök a választás előtt: 0Gabriel Attal 0Reneszánsz		Miniszterelnök a választás után:0 Nincs eldöntve0 Párt0

A 2024-es francia törvényhozási választásokon, amelyet 2024. június 30-án és július 7-én tartottak, megválasztották a 17. francia Nemzetgyűlés 577 tagját. A választást azt követően rendelték el, hogy Emmanuel Macron elnök feloszlatta a parlamentet, miután a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) nagyot nyert az európai választásokon.^[1]

A választáson négy fő blokk indult,^[2] az elnök által vezetett és az őt támogató más pártokból álló Együtt, a baloldali pártok (Engedetlen Franciaország, Szocialista Párt, Az Ökológusok, Francia Kommunista Párt) összefogásából 2024 júniusában létrejött Új Néppárt (NFP), illetve a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés, ami A Köztársaságiak jelöltjeit is támogatta. A Köztársaságiak további jelöltjei voltak a negyedik blokk.

A választások előtti kutatások következtében úgy tűnt, hogy a második fordulóban több helyen is maradhat akár három jelölt is, ami ritka volt. Fontos volt az is, hogy a három fő blokk, az Együtt, az Új Néppárt és a Nemzeti Tömörülés nézeteltérései miatt elhúzódhat a kormányalakítás a választást követően, ha egyik blokk se tud többséget szerezni a parlamentben. Ez akár ahhoz is vezethet, hogy leghamarabb egy évvel az eredeti választást követően Macronnak újabbat kell kiírnia.

A választás első fordulójában a Nemzeti Tömörülés megszerezte a szavazatok 33,21%-át, amit az Új Néppárt követett 28,14%-kal, az Együtt 21,28%-kal, majd a Köztársaságiak 10,17%-kal. 1997 óta a legnagyobb volt a részvétel, 66,71%.^[3][4] Az eredmények következtében 306 választókerületben volt szükség három, ötben pedig négyszereplős második fordulóra.^[5] Az első fordulóban 76 jelöltet választottak meg közvetlenül,^[3] a Nemzeti Tömörülés által támogatott jelöltek közül 444 jutott a második fordulóba, az Új Néppárt 415-öt, az Együtt pedig 321-et tudott felmutatni.^[6] A második fordulóra való regisztráció előtt az Új Néppárt 134, az Együtt 82 jelöltje lépett vissza egymás javára, így csak 89 háromjelöltes és két négyjelöltes kerület maradt.^[7]

A választás előtti elvárásokkal ellentétben az Új Néppárt által támogatott jelöltek nyerték meg a legtöbb széket a nemzetgyűlésben, míg az Együtt is felülteljesítette az elvárásokat, második helyen végezve, megelőzve az egyértelmű esélyes Nemzeti Tömörülést. A Belügyminisztérium adatai szerint az NFP jelöltjei 180 mandátumot szereztek (a többséghez 289-re volt szükség), az Együtt 159-et, az RN pedig mindössze 142-t. A Le Monde szerint az eloszlás 182–168–143.^[3][8] A választás után Gabriel Attal miniszterelnök bejelentette lemondását.^[9]