Ugrás a tartalomhoz

Alt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az alt hangterjedelme zongorán szemléltetve, a pont a C4-et jelöli.

Az alt a tenor és a mezzoszoprán között elhelyezkedő hangfekvést jelöli a zenében. Vonatkozhat énekesek illetve hangszerek hangmagasságára egyaránt. Az emberi énekhangok közül az alt szólam tipikusan f-től c"-ig, képzett szólistáknál e"-ig, ritkán e fölé is terjed (világos- vagy magas alt). Számos altista képes az f alatti hangok kiéneklésére akár A-ig (sötét- vagy mély alt). Az itáliai és angolszász zeneirodalomban különbséget tesznek a contralto (kontraalt) hangszín és az alto (alt) kórus-szólam között, a magyar zeneirodalomban viszont nem. Az alt a reneszánszban férfi hangszínnek számított, kasztráltak, vagy falzettisták szólaltatták meg. Erre utal a szó jelentése is: altus = 'magas'.

Az alt hangszín jellemzése

[szerkesztés]

Homofón négyszólamú vegyeskari művekben az alt a második legmagasabb, talán a legkevésbé feltűnő hangszín, ugyanakkor nélkülözhetetlen szerepe van a harmónia megformálásában. Az alt, mint a mély női hangszín, a gyöngédség, a biztonság, az otthon, az anya, illetve az érett, csábító, akár gonosz nő szimbóluma is lehet (gondoljunk a „búgó hangú díva” sztereotípiájára). Ezért érthető, hogy az opera- és operettirodalomban az anyaszerepek általában alt hangra íródtak.

Az alt típusai

[szerkesztés]

Hangterjedelem alapján elkülöníthetünk magas, világos, illetve mély, sötét altot. A magas altok másik neve altmezzo; a mély altok hangterjedelme inkább a tenorokéval mérhető össze (pl.: Szabó Eszter[1]).

Hangszín alapján létezik:

  • lírai alt
  • drámai alt
  • könnyű alt
  • súlyos alt
  • komikus alt
  • egészen jellegzetes hangszínt eredményez, ha férfi énekel alt hangfekvésben. Az ilyen szólam nevei lehetnek: férfialt, kontratenor, váltótenor. Ennek az alt szólamnak a hangterjedelme c-f².

Alt szerepek az operairodalomban

[szerkesztés]
Carmen, a cigánylány szerepe Georges Bizet operájában ritka példa a világos drámai alt (altmezzo) által is elénekelhető női főszerepre.

Alt a barokk és kora klasszikus operában

[szerkesztés]

Ez a hangfekvés a korai (XVII. - XVIII. századi) operákban viszonylag ritka, a női szerepek szinte kizárólag szoprán, esetleg mezzoszoprán hangfekvésre íródtak. Ha az alt mégis megjelenik, gyakran férfiszerepet jelent. Ilyen férfialt például:

Női alt szerepek a korszakból:

Alt a XIX. és XX. századi operairodalomban

[szerkesztés]

Az alt hangfajú szereplők mind fontosabb szerepet kapnak e kor operáiban. Az alt szólam továbbra is legtöbbször ellenszólam, ő valósítja meg az ellenpontot a szoprán főszereplővel szemben. Példák:

Alt hangszerek

[szerkesztés]
Altszaxofon, a valódi alt hangszerek egyik képviselője.

Ide sorolhatjuk a hangszercsaládok valóban alt hangmagasságban szóló tagjait, például az altszaxofont, a brácsát, az angolkürtöt, basszetkürtöt és altklarinétot, basszusfuvolát, altkürtöt, az F-trombitát, altharsonát stb. E hangszerek hangterjedelme felfelé és lefelé egyaránt meghaladja az emberi alt hangterjedelmet, de a legjellemzőbb hangfekvésük megegyezik az alt énekhanggal.

Léteznek olyan alt- előtaggal ellátott hangszerek is, melyek valójában nem alt hangfekvésűek. Ezek nevüket onnan kapták, hogy az alaphangszertől fél oktávval (tiszta kvinttel, vagy tiszta kvarttal) mélyebben szólnak. Ilyen például az altfurulya (magas koloratúrszoprán fekvésben szól), az altfuvola (szoprán fekvésben szól), az alt-chalumeau (szoprán fekvésben szól).

Ezeket a hangszereket szoprán hangfekvésű társaik éppúgy könnyűszerrel elnyomhatják, mint ahogy egy kórusban a szoprán mindig feltűnőbb, mint az alt. Ezt az alt hangszerekre írt szóló darabok, versenyművek mindig figyelembe veszik, és halkan, vagy egyáltalán nem szólaltatják meg egyszerre a zenekart a koncertáló alt hangszerrel (pl.: Georg Philipp Telemann: G-dúr brácsaverseny), vagy ritkább esetben kihagyják a zenekarból a szoprán hangszereket (pl.: Johann Sebastian Bach: 6. Brandenburgi verseny).

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Altok listája

Zenei kulcsok

Alt énekesek a külföldi könnyűzenében

[szerkesztés]

Alt énekesek a magyar könnyűzenében

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Szabó Eszter - A mi manera (My way) (Gipsy Kings). YouTube
  2. Gilbert, Andrew. "Singer-songwriter Adele brings introspection to Brit-soul scene". Seattle Times. http://seattletimes.nwsource.com/html/musicnightlife/2008669564_zmus26adele.html.
  3. Archivált másolat. [2010. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)
  4. http://www.cduniverse.com/productinfo.asp?pid=7624153
  5. http://www.foxytunes.com/artist/toni_braxton
  6. Rob Hoerburger, "RECORDINGS VIEW; Revisionist Thinking On the Carpenters", New York Times, Published: 3 November 1991, Hozzáférés ideje:: 23 July 2011
  7. Holden, Stephen (18 December 1997). "CABARET REVIEW; On Life's Rough-and-Tumble, via Mama's Tender Heart". ESPN.com. http://www.nytimes.com/1997/12/18/arts/cabaret-review-on-life-s-rough-and-tumble-via-mama-s-tender-heart.html. Hozzáférés ideje: 2 July 2010.
  8. https://books.google.hu/books?id=regCAAAAMBAJ&pg=PA77&lpg=PA77&dq=marlene+dietrich+contralto&source=bl&ots=7cFexCpcoO&sig=fdjSSt1gBkscuVM-mCSiSe4Qegg&hl=hu&ei=ohhBTvu5CYfOswbh9bm_Bw&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=10&ved=0CGcQ6AEwCQ#v=onepage&q=marlene%20dietrich%20contralto&f=false
  9. Archivált másolat. [2015. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  10. Archivált másolat. [2011. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  11. Matson, Andrew (August 17, 2010). "Concert preview: Lady Gaga at the Tacoma Dome". Seattle Times
  12. Louis Bayard, "Supernova", Washington Post, April 16, 2000, p. X9
  13. http://www.musicfolio.com/modernrock/lisagerrard.html
  14. Ottawa Citizen, "Alicia Keys: She sings, she acts, she smoulders", 15 October 2008. Hozzáférés ideje: 2009-04-16
  15. Jean A. Williams, "This was Chaka Khan's night", Chicago Sun-Times , October 22, 1996
  16. Archivált másolat. [2010. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  17. Archivált másolat. [2011. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  18. Nigel Farndale, "Annie Lennox: don’t mess with the missionary woman", Daily Telegraph, 20 February 2009
  19. Archivált másolat. [2010. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  20. Leong, Cheryl (2008-11-03). "Katy Perry: One of the Boys". MTV Asia. http://www.mtvasia.com/Review/CD/C20081103001722.html Archiválva 2010. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés ideje: 2009-02-13.
  21. a b Frere-Jones, Sasha. "The Long War". The New Yorker. http://www.newyorker.com/arts/critics/musical/2010/03/22/100322crmu_music_frerejones Archiválva 2012. október 26-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  22. Archivált másolat. [2011. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  23. Gillian Reagan, "Amy Winehouse: The Next Tragic Talent?", New York Observer, December 14, 2007
  24. Oláh Ibolya - Ez itt az én hazám. YouTube
  25. Archivált másolat. [2015. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 9.)
  26. http://www.mno.hu/portal/574871[halott link]
  27. Bencsik Tamara - Halo, Viva Teleton, 2009.12.19. YouTube
  28. http://www.mommo.hu/media/Keresztes_Ildiko_-_Sohase_mondd_2[halott link]
  29. https://www.flickr.com/photos/gdraskoy/3335665275/
  30. Kovács Kati - A történtek után. YouTube
  31. http://www.malekandrea.hu/