Alain Delon

Alain Delon
1961-ben
Született	Alain Fabien Maurice Marcel Delon[1] 1935. november 8.[2][3][4][5][6] Sceaux[7][8][1]
Elhunyt	2024. augusztus 18. (88 évesen)[9][10][1] Douchy-Montcorbon[11][1]
Állampolgársága	francia (1935. november 8. – 2024. augusztus 18.)[12] svájci (1999 – 2024. augusztus 18.)[13]
Nemzetisége	francia
Házastársa	Nathalie Delon (1964. augusztus 13. – 1969. február 14.)
Élettársa	Brigitte Auber (1956–1956) Michèle Cordoue (1957–1957) Romy Schneider (1958 – 1963. augusztus) Nico (1961–1961) Dalida (1962–1962) Nathalie Delon (1962. augusztus – 1964. augusztus 13.) Maddly Bamy (1968–1971) Mireille Darc (1968–1982) Anne Parillaud (1981–1986) Rosalie van Breemen (1987–2001)
Gyermekei	Christian Aaron Boulogne Anthony Delon Anouchka Delon Alain-Fabien Delon
Szülei	Édith Delon Fabien Delon
Foglalkozása	forgatókönyvíró filmrendező színházi színész filmszínész filmproducer televíziós színész producer énekes színész rendező író
Iskolái	École Jeannine Manuel
Kitüntetései	A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének parancsnoka Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka Indochina Campaign commemorative medal César-díj a legjobb színésznek (1985)[14] César-díj (1985) Tiszteletbeli Arany Medve (1995) Arany Medve (1995) Commander of the Order of Ouissam Alaouite (2003)[15] a francia Becsületrend tisztje (2005. március 25.)[16] Tiszteletbeli Pálma (2019) Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály (2023. szeptember 4.)[17]
Halál oka	limfóma
Sírhelye	château de la Brûlerie (2024. augusztus 24. – , Douchy-Montcorbon)[18][19]
Magassága	177 cm
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1957–2012
Műfajok	dráma detektívtörténet thriller
Díjai
César-díjak
Legjobb színész A mi történetünk (1985)
Alain Delon aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Alain Delon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alain Delon, születési neve Alain Fabien Maurice Marcel Delon^[20][21] (Sceaux, 1935. november 8. – Douchy, 2024. augusztus 18.) César-díjas francia színész, filmrendező, producer. Az 1950-es évek végétől filmezett. Az 1960-as években készült filmjeivel vált ismertté, és népszerűségét sikerült tartósan megőriznie. Az 1980-as években rendezőként is bemutatkozott. Mítoszához számtalan nőügye, stílusa, megjelenése és szerepei is hozzájárultak.

Rangos filmfesztiválokon kapott díjakat. 1985-ben elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat a Notre histoire (A mi történetünk) című filmben nyújtott alakításáért (1984). A 45. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a Tiszteletbeli Arany Medvét. A 2019-es Cannes-i filmfesztiválon megkapta az Arany Pálmát.

Delon édesanyja, Edith Arnold, egy gyógyszertárban dolgozott, édesapja, Fabien Delon, egy mozi tulajdonosa volt. Állítólag a család korzikai származású. A szülők házassága 1940-ben felbomlott. Alain nevelőszülőkhöz került a Franciaország északi részén fekvő Fresnes-be. 11 éves koráig itt élt, de kapcsolatban maradt a szüleivel is. Édesanyja új házasságot kötött egy mészárossal. Delon nehezen kezelhető kamasz lett, állítólag tucatnál is több iskolában megfordult rossz magaviselete miatt. Apja végül St. Nicholas d’Ignybe küldte, egy szigorú jezsuita internátusba. Ez sem bizonyult jó megoldásnak, ezért innen a nevelőszülők vették ismét magukhoz. Újabb internátusok következtek: az utolsóból Alain megszökött. Ekkor mostohaapjához került, és a férfi mészárszékén kellett dolgoznia. A munka cseppet sem volt ínyére, ezért jelentkezett a haditengerészethez. Ötéves szerződést írt alá. A szolgálati idő alatt többször áthelyezték, végül a szerződés lejárta előtt leszerelték. Több pletyka keringett arról, hogy különös kegyetlensége miatt váltak meg tőle, más híresztelések szerint a hadseregnél se tűrte a fegyelmet.

Leszerelése után Delon 1956-ban Párizsba ment. Rendkívül előnyös külseje miatt hamar barátokra és pártfogókra lelt, és megismerkedett Jean-Claude Brialy színésszel. Az ő javaslatára elutaztak a cannes-i fesztiválra, ahol Delonra felfigyelt a befolyásos hollywoodi producer, David O. Selznick tehetségkutatója. Alainnek hétéves hollywoodi szerződést ajánlottak. Újabb barátja, Yves Allégret filmrendező azonban lebeszélte a szerződés elfogadásáról, mondván, hogy Delonnak előbb odahaza kell karriert csinálnia. Ha ez sikerül, Hollywood újra jelentkezni fog, ráadásul előnyösebb ajánlattal, mint a mostani. Alain megfogadta a tanácsot.

Allégret az Amikor a nő zavarba jön (1957) című filmjében kínált kicsiny szerepet Delon számára. Ezt követte a Légy szép és tartsd a szád! (1958), amelyben későbbi jó barátja és riválisa, Jean-Paul Belmondo is szerepelt. A nem túl jelentős alkotást Yves fivére, Marc Allégret rendezte. E művekben Delon – előnyös megjelenésén túl – nem nyújtott olyan teljesítményt, amelyből későbbi fényes karrierjére lehetne következtetni. Nem kivétel ez alól harmadik filmje, a Christine (1958) sem. Az opusz Arthur Schnitzler egyik drámája nyomán készült. Delon partnernője az osztrák Romy Schneider volt. A befutott színésznő és a kezdő színész egymásba szerettek, eljegyezték egymást, ám viharos kapcsolatukból sosem lett házasság. 1959-ben Delon két filmet (Gyenge asszonyok, Az iskolások útja) is forgatott Michel Boisrond rendezővel, melyekben már figyelemre méltó alakítást nyújtott.

Delon munkakapcsolata nem indult túl jól egyik kedvenc mesterével, René Clément rendezővel. Clément a Ragyogó napfény (1960) című filmjéhez szerződtette őt, amely Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényéből készült. Dickie szerepét szánta Alainnek, míg Tom Ripley-t Jacques Charrier-vel kívánta eljátszani. Delon visszaadta a szerepet, de hajlandó volt magyarázatot adni a meghökkent rendezőnek. Clément ennek hatására úgy döntött, hogy változtat elképzelésein, és Ripley szerepét bízza Alainre. Az írónő tökéletesen elégedett volt a rendező választásával, és úgy találta, hogy a francia színész ideális megformálója kedvenc gyilkosának. Clément kora erkölcsi felfogásának engedményt téve megváltoztatta a regény eredeti befejezését, és a film végén a bűnös lelepleződik. Ennek ellenére a pszichologizáló bűnügyi alkotás – melyben a Tom és Dickie közötti latens homoszexuális vonzalomnak is jelentősége van – nagy sikert aratott, nem utolsósorban Delon karizmatikus szerepformálásának köszönhetően. (A történetet 1999-ben Hollywoodban is feldolgozták Anthony Minghella rendezésében, Matt Damon, Jude Law és Gwyneth Paltrow főszereplésével.) A hálás mester további három filmjében (Boldog élet, Macskák, Párizs ég?) foglalkoztatta az ifjú sztárt, aki a szakma számos fogását elleste tőle.

Alain Delon művészi pályafutásában a kulcsfigura egyértelműen Luchino Visconti. Az olasz mester hihetetlen szakmai tudásával, intelligenciájával és eleganciájával lenyűgözte a fiatal színészt, aki atyjaként tisztelte őt, és mindenben rábízta magát. Első közös munkájuk, a Rocco és fivérei (1960) filmtörténeti jelentőségű alkotás. A szakma ebben a filmben végre igazi színészként fogadta el Delont, aki képes egyéniségétől, temperamentumától eltérő szerepet is hitelesen, emlékezetesen megformálni. Következő közös munkájuk, A párduc (1963) fogadtatása már kevésbé volt lelkes. Delont most is zömmel dicsérték, a kritikai megjegyzések inkább Viscontinak szóltak, aki ezzel a filmjével szemmel láthatóan még távolabb került a neorealizmus – egyébként addigra már idejétmúlt – irányzatától. Szó volt arról, hogy később is dolgoznak még együtt: Visconti például A Göncöl nyájas csillagai (1965) és a Közöny (1967) főszerepeit is Delonnak szánta, ám különböző okokból ezek a filmek végül másokkal valósultak meg. (Előbbiben Jean Sorel, utóbbiban Marcello Mastroianni játszotta az eredetileg Delonnak szánt szerepeket.)

A '60-as években Delon a legkülönbözőbb szerepekben próbálta ki magát: lényegében saját arculatát kereste. Ezt végül A szamuráj (1967) címszerepében találta meg, amely Jean-Pierre Melville-lel való első közös munkája, és egyben – a rendező korai halála miatt – rövid barátságuk kezdete volt. Melville már 1963-ban megírta A szamuráj forgatókönyvét, egyenesen Delon számára, de hollywoodi elfoglaltságai miatt a színész akkor nem tudta elvállalni a szerepet. A film óriási szakmai és közönségsikert aratott: Delon rezzenéstelen arcú bérgyilkosának látszólag üres tekintete valójában feneketlen mélységeket takar, és ez a fajta jellemábrázolás a későbbiekben a sztár egyik jellegzetessége lett. Következő két filmjük, A vörös kör (1970) és a Zsaru (1972) fogadtatása már nem volt annyira lelkes, noha egyesek véleménye szerint A vörös kör jobb film, mint A szamuráj.

Delon 1969-ben Saint-Tropez-ban forgatta A medence című pszichológiai thrillert. Partnernője ismét Romy Schneider volt, és ez a tény már önmagában szenzációvá tette a készülő produkciót, melyben Maurice Ronet és Jane Birkin kapott még fontos szerepeket. A mű sok mindenben kapcsolódik a Ragyogó napfényhez. Delon gyilkossá váló figurája egyike a színész legemlékezetesebb és – paradox módon – legvonzóbb szerepformálásainak. A film jelentős szakmai és közönségsikert aratott, melynek eredményeként Delon hosszú távra szerződtette Deray-t, és a későbbiekben több filmet is forgatott vele. Mindjárt a következő, a Borsalino (1970) című hangulatos gengsztertörténet kiugró kasszasikert aratott. A film diadalmenetét nem befolyásolta, hogy Delon perbe keveredett miatta a partnerével, Jean-Paul Belmondóval, mivel Alain nem tartotta be a szerződésbe foglalt, apróságnak tűnő kikötéseket. Deray-vel közös munkái közül a megtörtént esetet feldolgozó Zsarutörténetet (1975) fogadta még egyöntetű elismeréssel a kritika és a közönség. Többi közös filmjük – hullámzó színvonaluk miatt – vegyes fogadtatásban részesült.

Főleg a '60-as években Delon számos elismert rendezővel dolgozott együtt. Különösen megtisztelő volt Michelangelo Antonioni felkérése A napfogyatkozás (1962) című drámára, melyben Alain egy tőzsdealkuszt játszik, aki a munkája miatti megszállottságában képtelen valódi érzelmi kapcsolatot kialakítani a Monica Vitti játszotta hősnővel. Henri Verneuil Alvilági melódia (1963) című filmjének forgatásán találkozott Jean Gabinnel, akivel barátságot kötött. Az elkövetkezendő években két további filmet vittek sikerre: A szicíliaiak klánja (1969), Két férfi a városban (1973). Christian-Jaque A fekete tulipán (1964) című filmjének főszerepében Delon kalandhősként mutatkozott be a közönségnek. A sztár a '60-as évek közepén Hollywoodba ment, ám amerikai filmjei nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. 1966-ban, ismét hazájában készítette el pályafutása számára legkedvesebb alkotását, a Kalandorokat, amely Lino Ventura személyében egy újabb barátot hozott Delon életébe. Alain egyébként dalra is fakad a filmben: Laetitia című felvétele egy időben a magyar rádióadók műsorán is gyakran szerepelt. (Másik ismert slágere a Dalida társaságában néhány évvel később készített Paroles, paroles, ám ebben igazából nem énekelt, csak beszélt.) Ebben az évtizedben ismerkedett meg élete két fontos szereplőjével, a később Nathalie Delonként ismertté vált Nathalie Barthélémyvel (eredeti neve: Francine Canovas) és Mireille Darckal. A zavaros múltú Nathalie 1964-ben feleségül ment Delonhoz, és fiút szült neki (Anthony Delon), aki felnőttként szintén a színészi pályát választotta. Házasságuk azonban néhány év múlva felbomlott. Delon a Jeff (1969) forgatásán találkozott Mireille Darckal, aki közel másfél évtizeden át volt az élettársa, és egyben számos üzleti ügyének intézője.

Delon régi vágya teljesült, amikor 1971-ben végre Terence Young irányítása alatt dolgozhatott. A Vörös nap című rendhagyó western azonban nem lett igazán sikeres, noha Delon mellett olyan sztárok játszottak benne, mint Charles Bronson, Mifune Tosiró és Ursula Andress. A kritikusok viszont elismeréssel fogadták azt a két filmet, melyeket a francia film nagyasszonyával, Simone Signoret-vel forgatott: az Özvegy Coudercné (1971) társadalombíráló, tragikus szerelmi történet, míg az Égő pajták (1973) bűnügyi cselekménybe ágyazott dráma. Nem lett közönségsiker Alain Jessua különös, bizonyos értelemben a Kóma (1978) előfutárának tekinthető bűnügyi filmje, a Sokkos kezelés (1973), melynek híres tengerparti fürdőzési jelenetében Delon szemből, meztelenül is látható. Kamaszfia, Anthony kedvéért vállalta a Zorro (1975) címszerepét. Pályafutása kiemelkedő darabja a Klein úr (1976): Joseph Losey kitűnő alkotása nem fest túl hízelgő képet arról, hogyan viselkedtek a franciák a német megszállás idején. Losey és Delon egyébként már korábban is dolgoztak együtt, ám a Trockij meggyilkolása című filmjük (1972) bukásnak bizonyult.

Delon a '80-as években rendezőként is bemutatkozott: az Egy zsaru bőréért (1981) és A kíméletlen (1983) nézhető mozidarabok voltak, ám a kritika kevésbé lelkesedett értük. A korosodó sztár kezdett ismét nagyobb érdeklődést mutatni az igényesebb filmszerepek iránt. Elsőként Volker Schlöndorff Proust-adaptációjában (Swann szerelme, 1983) játszotta el a homoszexuális Charlus báró szerepét. Érdekesség, hogy a regényt egykoron Visconti is meg akarta filmesíteni, és Delonnak ő még Swann szerepét szánta. A francia filmművészet fenegyereke, Bertrand Blier A mi történetünk (1984) című filmje komoly szakmai elismeréseket hozott a színésznek, aki Jean-Luc Godard Új hullám (1990) című kései alkotásában is szerepet vállalt. Edouard Niermans Casanova visszatér (1992) című míves alkotásában az idős Casanovaként kissé önmaga paródiáját is eljátszotta. Bő negyedszázad után, 1998-ban újabb közös filmet forgatott Belmondóval: a Két apának mennyi a fele? nagy kasszasikernek bizonyult Franciaországban, ám egyik sztár életművében sem mondható jelentős darabnak. Az utóbbi években Delon inkább a televízió számára dolgozott, 2002-ben a Fabio Montale, 2003–2004-ben pedig a Frank Riva című krimisorozatokban játszotta a címszereplő rendőrnyomozókat. 2006-ban visszautasította Sofia Coppola felkérését a Marie-Antoinette című film egyik szerepére, mert mint mondotta, „eddig még semmi jó nem sült ki abból, amikor az amerikaiak a francia történelemhez nyúltak”. 2008-ban a mérsékelten sikeres Asterix az olimpián-ban tűnt fel Cézárként. Ugyanebben az évben bejelentették, hogy Johnny To remake-et készít A vörös körből. A főszerepeket a tervek szerint Liam Neeson, Orlando Bloom és Chow Yun-fat játsszák, bár ez a szereposztás még nem végleges. Delon állítólag vállalt egy kisebb szerepet a filmben.

2012 áprilisában szívproblémák miatt kórházba szállították Párizsban, majd szívritmuszavar miatt sikeres szívműtéten esett át.

Rosalie Van Breemen holland modelltől – akit 1987-ben ismert meg – két gyermeke született: Anouchka (* 1990) és Alain Fabien (* 1994), ám 2002-ben az asszony – férje zsarnoki természetére hivatkozva – válókeresetet adott be. A legendás énekesnőtől, Nicótól is született egy fia, Christian Aaron Boulogne(wd), akit azonban Delon sohasem ismert el sajátjának annak ellenére, hogy a fiú állítólag az összetéveszthetőségig hasonlított rá. A gyerek Delon szüleinél nevelkedett. A sztár üzletemberként is sikeres: férfiak számára hozott forgalomba illatszereket különböző fantázianevekkel. Termékei Magyarországon sem ismeretlenek.

Delon szerelmi élete gyakran adott témát a botránysajtónak. Különösen Romy Schneiderrel való hosszú jegyességét (1959–1964) taglalták igen részletesen. Romy édesanyja, a szintén színésznő Magda Schneider akkoriban (és később is!) heves kirohanásokat intézett Delon ellen. Azzal vádolta a sztárt (akkor még lehetséges vejét!), hogy miközben lányát teljesen a befolyása alatt tartja, férfiakkal is tart fenn szerelmi kapcsolatokat. Delon állítólagos homoszexualitása szintén kedvelt pletykatéma volt, hiszen rajongott példaképei közül Clément, Visconti és Melville is melegek voltak. Alain ráadásul csak olajat öntött a tűzre olyan nyilatkozatokkal, miszerint „ha kedvem is támadna arra, hogy férfiakkal folytassak viszonyt, ugyan kinek tartoznék elszámolással? A szerelemben minden megengedett.” Amikor szakított Romyval Nathalie kedvéért, akit viharos gyorsasággal vett feleségül, a nő múltja lett pletykatéma. Nathalie ugyanis állítólag a marseilles-i alvilágon keresztül ismerkedett meg Delonnal, és kapcsolatuk előtt prostituáltként is dolgozott. Rebesgették, hogy házasságuk ideje alatt is megcsalta híres férjét. Bár a vonzó, szőke Mireille Darc meglepően sokáig kitartott Delon mellett, a férfit ez nem akadályozta meg abban, hogy számos nővel kerüljön futó viszonyba. Anne Parillaud kedvéért végül szakított Mireille-jel, ám aztán új kedvesét se vette feleségül. Egy időben a híres énekesnő, Nico volt a barátnője, akinek gyereke félreismerhetetlenül rá hasonlít. Az 1980-as években a bulvársajtó arról cikkezett, hogy Alain és fia, Anthony egymás vetélytársai lettek volna a Valerie Kaprisky színésznő kegyeiért folytatott vetélkedésben.

Az 1960–1970-es években a sztár 3 testőre is rejtélyes módon halt meg, és ezek a kellően sosem tisztázott halálesetek Delont is gyanúba keverték. Mindez azonban inkább használt, semmint ártott Alain hírnevének. Delon egy befejezetlenül maradt film forgatása közben ismerkedett meg a jugoszláv Milos Miloseviccsel, akit magával vitt Párizsba, és testőreként alkalmazott. A férfi később Hollywoodba távozott, ahol 1966. január 31-én holtan találták Mickey Rooney feleségével, Barbarával együtt a Rooney-villa fürdőkádjában. A hivatalos változat szerint a féltékeny Milosevic lelőtte a nőt, majd magával is végzett, ám annak idején más verziók is felmerültek. Milosevic utódja Delon életében Stefan Markovic lett: az ő holttestét 1968. október 1-jén egy szemeteszsákban találták meg Yvelines-ben, egy meddőhányóban. Delon komoly gyanúba keveredett, mikor kiderült, hogy alibije hamis. A gyilkosság hátteréről a legkülönbözőbb teóriák keringtek: az egyik szerint Markovic kábítószerügybe keveredett, és azok végeztek vele, akiket be akart csapni. A másik elmélet szerint Delon állt bosszút rajta, aki tudomást szerzett Markovic és Nathalie viszonyáról. A bulvársajtó egy időben arról írt, hogy Anthony Delon valódi édesapja tulajdonképpen a Delonra meglehetősen hasonlító Markovic volt! A harmadik változat szerint Markovic titokban kompromittáló fotókat készített azokról a zártkörű összejövetelekről, melyeket Delonnál tartottak a legmagasabb körök részvételével. A képekkel zsarolni próbált, és ez lett a veszte. Akármi is az igazság, az tény, hogy néhány évi sikertelen nyomozás után a rendőrség ejtette az ügyet. A harmadik férfi, Uros Milisevic Delon baráti körére tett terhelő vallomást, és talán ez is szerepet játszott abban, hogy 1976. augusztus 11-én holtan találták egy brüsszeli szállodában, egy nálánál kétszer idősebb jugoszláv expolitikussal együtt.

Az 1984-es európai parlamenti választásokon Delon határozottan és látványosan elkötelezte magát a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen mellett, emiatt heves támadások célpontjává vált, és a közönség egy része válaszként bojkottálta a filmjeit.

Év	Magyar cím	Eredeti cím	Feladatkör			Megjegyzések
			Rendező	Író	Producer
1964	A szökevény	L’Insoumis	Nem	Nem	Igen
		Le journal d’un combat	Nem	Nem	Igen	rövidfilm
1968	Lány a motoron	The Girl on a Motorcycle	Nem	Nem	Igen	nincs feltüntetve
1969		Jeff	Nem	Nem	Igen
1970	Borsalino	Borsalino	Nem	Nem	Igen
		Sortie de secours	Nem	Nem	Igen
		Madly	Nem	Nem	Igen
1971	Halkan a basszushangokkal	Doucement les basses	Nem	Nem	Igen
		La planète des hommes	Nem	Nem	Igen	rövidfilm
1972		L’uccello migratore	Nem	Nem	Koproducer
1973	Tony Arzenta – Vendetta	Tony Arzenta	Nem	Nem	Igen	nincs feltüntetve
	Két férfi a városban	Deux hommes dans la ville	Nem	Nem	Igen
1974	Jégkeblek	Les seins de glace	Nem	Nem	Igen
	Borsalino és társai	Borsalino & Co.	Nem	Nem	Igen
1975	Zsarutörténet	Flic Story	Nem	Nem	Igen
	A cigány	Le Gitan	Nem	Nem	Igen
1976	Mint a bumeráng	Comme un boomerang	Nem	Igen	Igen
	Klein úr	Monsieur Klein	Nem	Nem	Igen
1977	Pierrot és bandája	Le Gang	Nem	Nem	Igen
		Armaguedon	Nem	Nem	Igen
	A férfi, aki mindig sietett	L'homme pressé	Nem	Nem	Igen
	Egy gazember halála	Mort d’un pourri	Nem	Nem	Igen
1978		Attention, les enfants regardent	Nem	Nem	Igen
		Power Play	Nem	Nem	Igen
1979		Le toubib	Nem	Nem	Igen
1980	Három fölösleges férfi	Trois hommes à abattre	Nem	Igen	Igen
1981	Egy zsaru bőréért	Pour la peau d’un flic	Igen	Igen	Igen
1982	A sokk	Le choc	Igen	Igen	Nem	rendezőként nincs feltüntetve
1983	A kíméletlen	Le Battant	Igen	Igen	Igen
	Az ifjú férj	Le jeune marié	Nem	Nem	Igen
1984	A mi történetünk	Notre histoire	Nem	Nem	Igen
1985	A zsaru szava	Parole de flic	Nem	Igen	Igen
1986		Les pros	Nem	Nem	Igen	rövidfilm
	Átjáró élet és halál között	Le passage	Nem	Nem	Igen
1988	Ne ébreszd fel az alvó zsarut!	Ne réveillez pas un flic qui dort	Nem	Nem	Igen
1990	Tánc életre-halálra	Dancing Machine	Nem	Igen	Igen
1992	Casanova visszatér	Le retour de Casanova	Nem	Nem	Vezető
1993	Egy bűntény	Un crime	Nem	Igen	Vezető

Év	Magyar cím	Eredeti cím	Szerep	Magyar hang[22]	Rendező
1949		Le rapt (rövidfilm)	gengszter		Olivier Bourguignon
1957	Amikor a nő zavarba jön	Quand la femme s'en mêle	Jo		Yves Allégret
	Légy szép és tartsd a szád!	Sois belle et tais-toi	Loulou	Tordy Géza	Marc Allégret
				Rékasi Károly
1958	Christine	Christine	Franz Lobheiner	Mihályi Győző	Pierre Gaspard-Huit
1959	Gyenge asszonyok	Faibles Femmes	Julien Fenal		Michel Boisrond
	Az iskolások útja	Le Chemin des écoliers	Antoine Michaud	Szersén Gyula	Michel Boisrond
				Rátóti Zoltán
1960	Ragyogó napfény	Plein soleil	Tom Ripley	Fülöp Zsigmond	René Clément
				Széles Tamás
	Rocco és fivérei	Rocco e i suoi fratelli	Rocco Parondi	Fülöp Zsigmond	Luchino Visconti
				Rátóti Zoltán
1961	Míly öröm élni	Quelle joie de vivre	Ulysse Cecconato		René Clément
	Híres szerelmek (Agnès Bernauer-szegmens)	Les Amours célèbres	III. Albert bajor herceg		Michel Boisrond
1962	Napfogyatkozás	L'Eclisse	Piero	Balázsovits Lajos	Michelangelo Antonioni
				Rátóti Zoltán
		Die Rote	velencei járókelő (stáblistán nem szerepel)		Helmut Käutner
	Az ördög és a tízparancsolat	Le Diable et les Dix Commandements	Pierre Messager	Laklóth Aladár	Julien Duvivier
1963	A párduc	Il gattopardo	Tancredi Falconeri herceg	Fülöp Zsigmond	Luchino Visconti
				Előd Botond
	Alvilági melódia	Mélodie en sous-sol	Francis Verlot	Sinkovits-Vitay András	Henri Verneuil
	Hogyan lettem vezérigazgató?	Carambolages	Monsieur Lambert (stáblistán nem szerepel)		Marcel Bluwal
1964	A fekete tulipán	La Tulipe noire	Guillaume de Saint Preux / Julien de Saint Preux / A fekete tulipán	Lukács Sándor	Christian-Jaque
				Debreczeny Csaba
	A macskák	Les Félins	Marc	Vándorfi László	René Clément
		L'amour à la mer	filmszínész		Guy Gilles
	A szökevény	L'Insoumis	Thomas Vlassenroot		Alain Cavalier
	A sárga Rolls-Royce	The Yellow Rolls-Royce	Stefano	Csankó Zoltán	Anthony Asquith
1965	Volt egyszer egy tolvaj	Once a Thief	Eddie Pedak	Csík Csaba Krisztián	Ralph Nelson
1966	Elveszett dicsőség	Lost Command	Philippe Esclavier százados	Széles Tamás	Mark Robson
	A folyón át Texasba	Texas Across the River	Don Andrea Baldazar	Mihályi Győző	Michael Gordon
				Rátóti Zoltán
	Párizs ég?	Paris brûle-t-il ?	Jacques Chaban-Delmas		René Clément
1967	Kalandorok	Les Aventuriers	Manu Borelli	Rátóti Zoltán	Robert Enrico
	A szamuráj	Le Samouraï	Jef Costello	Vándorfi László	Jean-Pierre Melville
	Üldözési mánia	Diaboliquement vôtre	Pierre Lagrange / Georges Campo	Szakácsi Sándor	Julien Duvivier
1968	Különleges történetek (William Wilson-szegmens)	Histoires extraordinaires	William Wilson	Rátóti Zoltán	Louis Malle
				Hanyecz Róbert
	Lány a motoron	The Girl on a Motorcycle	Daniel		Jack Cardiff
	Ég veled, barátom!	Adieu l'ami	Dino Barran	Rátóti Zoltán	Jean Vautrin
	Az autóversenyző	Ho!	férfi a reptéren (stáblistán nem szerepel)		Robert Enrico
1969	A medence	La Piscine	Jean-Paul Leroy	Mácsai Pál	Jacques Deray
		Jeff	Laurent		Jean Vautrin
	A szicíliaiak klánja	Le clan des Siciliens	Roger Sartet	Fülöp Zsigmond	Henri Verneuil
				Fodor Tamás
				Fülöp Zsigmond
				Kautzky Armand
1970	Borsalino	Borsalino	Roch Siffredi	Oszter Sándor	Jacques Deray
				Fülöp Zsigmond
	A vörös kör	Le Cercle Rouge	Corey	Fülöp Zsigmond	Jean-Pierre Melville
				Mihályi Győző
		Madly	Julien Dandieu		Roger Kahane
1971		Fantasia chez les ploucs	főnök (stáblistán nem szerepel)		Gérard Pirès
	Halkan a basszushangokkal	Doucement les basses	Simon Médieu		Jacques Deray
	Vörös nap	Soleil rouge	Gauche	Fülöp Zsigmond	Terence Young
				Kautzky Armand
	Az özvegy	La Veuve Couderc	Jean Lavigne	Lukács Sándor	Pierre Granier-Deferre
				Mihályi Győző
1972	Volt egyszer egy zsaru	Il était une fois un flic	Rodriguezt kereső férfi (stáblistán nem szerepel)	Kovács István	Georges Lautner
	Trockij meggyilkolása	The Assassination of Trotsky	Frank Jacson	Csankó Zoltán	Joseph Losey
	A nyugalom első éjszakája	La prima notte di quiete	Daniele Dominici		Valerio Zurlini
	Zsaru	Un flic	Édouard Coleman felügyelő	Csernák János	Jean-Pierre Melville
1973	Sokkos kezelés	Traitement de choc	Dr. Devilers	Rátóti Zoltán	Alain Jessua
				Epres Attila
	Skorpió	Scorpio	Jean Laurier / Skorpió	Széles Tamás	Michael Winner
				Tarján Péter
	Égő pajták	Les granges brûlées	Pierre Larcher bíró	Fülöp Zsigmond	Jean Chapot
	Tony Arzenta – Vendetta	Tony Arzenta	Tony Arzenta	Fülöp Zsigmond	Duccio Tessari
	Két férfi a városban	Deux hommes dans la ville	Gino Strabliggi	Lukács Sándor	José Giovanni
				Rátóti Zoltán
				Kőszegi Ákos
1974	Urak fajtája	La race des seigneurs	Julien Dandieu		Pierre Granier-Deferre
	Jégkeblek	Les seins de glace	Marc Rilson	Fülöp Zsigmond	Georges Lautner
	Borsalino és társai	Borsalino & Co.	Roch Siffredi	Oszter Sándor	Jacques Deray
				Fülöp Zsigmond
1975	Zorro	Zorro	Don Diego de la Vega / Zorro	Jakab Csaba	Duccio Tessari
	Zsarutörténet	Flic Story	Roger Borniche	Sztankay István	Jacques Deray
				Fülöp Zsigmond
				Schnell Ádám
	A cigány	Le Gitan	Hugo Sennart	Oberfrank Pál	José Giovanni
1976	Klein úr	Monsieur Klein	Robert Klein	Mécs Károly	Joseph Losey
	Mint a bumeráng	Comme un boomerang	Jacques Batkin	Ujréti László	José Giovanni
1977	Pierrot és bandája	Le Gang	Robert "Le dingue"	Selmeczi Roland	Jacques Deray
		Armaguedon	Dr. Michel Ambroise		Alain Jessua
	A férfi, aki mindig sietett	L'homme pressé	Pierre Niox	Mihályi Győző	Édouard Molinaro
	Egy gazember halála	Mort d'un pourri	Xavier "Xav" Maréchal	Ujréti László	Georges Lautner
1978		Attention, les enfants regardent	férfi		Serge Leroy
1979	Airport ’79 – Concorde	The Concorde ... Airport '79	Paul Metrand kapitány	Fülöp Zsigmond	David Lowell Rich
				Kőszegi Ákos
		Le toubib	Jean-Marie Desprée		Pierre Granier-Deferre
1980	Három fölösleges férfi	Trois hommes à abattre	Michel Gerfaut	Mácsai Pál	Jacques Deray
	Teherán 43	Téhéran 43 - Nid d'espions	Georges Foche felügyelő	Perlaki István	Alekszandr Alov
					Vlagyimir Naumov
1981	Egy zsaru bőréért	Pour la peau d'un flic	Choucas	Fülöp Zsigmond	Alain Delon
1982	A sokk	Le choc	Martin Terrier / Christian	Lukács Sándor	Robin Davis
1983	A kíméletlen	Le Battant	Jacques Darnay	Gáti Oszkár	Alain Delon
				Fülöp Zsigmond
1984	Swann szerelme	Un amour de Swann	Charlus báró	Fülöp Zsigmond	Volker Schlöndorff
	A mi történetünk	Notre histoire	Robert Avranches	Szakácsi Sándor	Bertrand Blier
1985	A zsaru szava	Parole de flic	Daniel Pratt	Fülöp Zsigmond	José Pinheiro
1986	Átjáró élet és halál között	Le passage	Jean Diaz	Fülöp Zsigmond	René Manzor
1988	Ne ébreszd fel az alvó zsarut!	Ne réveillez pas un flic qui dort	Eugène Grindel felügyelő	Fülöp Zsigmond	José Pinheiro
1990	Új hullám	Nouvelle Vague	Lui / Roger Lennox / Richard Lennox	Tordy Géza	Jean-Luc Godard
	Tánc életre-halálra	Dancing Machine	Alan Wolf	Szakácsi Sándor	Gilles Béhat
1992	Casanova visszatér	Le retour de Casanova	Giacomo Casanova		Édouard Niermans
1993	Egy bűntény	Un crime	Maître Charles Dunand	Fülöp Zsigmond	Jacques Deray
1994	A plüssmackó	L'ours en peluche	Jean Rivière	Lukács Sándor	Jacques Deray
1995	101 éjszaka	Les cent et une nuits de Simon Cinéma	önmaga	Varga Gábor	Agnès Varda
1997		Le jour et la nuit	Alexandre		Bernard-Henri Lévy
1998	Két apának mennyi a fele?	Une chance sur deux	Julien Vignal	Fülöp Zsigmond 1-2. szinkron)	Patrice Leconte
				Ujréti László 3. szinkron)
2000	Színészek	Les acteurs	önmaga	Fülöp Zsigmond	Bertrand Blier
2008	Asterix az olimpián	Astérix aux Jeux olympiques	Julius Caesar	Fülöp Zsigmond	Frédéric Forestier
					Thomas Langmann
2012		S Novym godom, mamy!	önmaga		Sarik Andreasyan
2019		Toute ressemblance...			Michel Denisot

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

• 1995 Tiszteletbeli Arany Medve

• 1977 jelölés Klein úr, legjobb színész
• 1978 jelölés Egy gazember halála, legjobb színész
• 1985 díj A mi történetünk, legjobb színész

• 1972 Különdíj (Special David)

• 1964 jelölés A párduc, legígéretesebb új férfi színész

• 2019 Arany Pálma életműdíj

• Rein A. Zondergeld: Alain Delon (Szabad Tér Kiadó - Gondolat Kiadó, Bp., 1990.)
• Michael Jürgs: Romy Schneider viharos élete (Magyar Könyvklub, Bp., 1993.)
• Emmanuel Haymann: Alain Delon - egy szupersztár tündöklése és titkai (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2001.)
• Bernard Violet: Alain Delon titkai - a betiltott könyv (Jokerex Kiadó, Bp., 2001.)
• Pentelényi László - Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG/JLG - Jean-Luc Godard dicsérete, avagy a filmművészet önfelszámolása (Szerzőifilmes Könyvtár 3. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2012.)

• Alain Delon a PORT.hu-n (magyarul)
• Alain Delon az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Alain Delon az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Alain Delon a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Alain Delon az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Alain Delon Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. augusztus 6.)
• Traser Mária: Arcok: Alain Delon (magyar nyelven). Filmkultúra. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
• Alain Delon hivatalos honlapja (francia nyelven). [2012. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
• Alain Delon (magyar nyelven). Kritikus Tömeg. [2016. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
• ”Szerettem a bűnügyi filmek légkörét”, Interjú Alain Delonnal (magyar nyelven). Mozgókép, 2002-10-14. [2017. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
• Alain Delon, a magányos filmsztár (Alain Delon, cet inconnu, francia dokumentumfilm, 2015, rendezte: Philippe Kohly)
• Alain Delon (magyar nyelven). femina.hu. [2017. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 29.)
• Alexandru Vizitiu: A sötét utcák angyala (magyar nyelven). Filmtett. [2017. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 21.)