Captain Beefheart

Captain Beefheart
Captain Beefheart 1974-ben Torontóban
Életrajzi adatok
Születési név	Don Glen Vliet
Álnév	Captain Beefheart
Született	1941. január 15. Glendale (Kalifornia)
Származás	Amerikai Egyesült Államok
Elhunyt	2010. december 17. (69 évesen) Arcata
Házastársa	Jan Jenkins
Iskolái	Antelope Valley High School
Pályafutás
Műfajok	pszichedelikus rock blues rock avantgárd protopunk
Aktív évek	1964-1982
Együttes	Captain Beefheart and His Magic Band Frank Zappa
Kapcsolódó előadó(k)	Frank Zappa
Hangszer	ének, harmonika, szaxofon, altklarinét, billentyűs hangszerek
Tevékenység	zenész, dalszerző, szövegíró
Kiadók	A&M Records Buddah Blue Thumb ABC Reprise Records Straight Virgin Mercury DiscReet Warner Bros. Records Atlantic Records Epic Records
IPI-névazonosító	00031581210
www.beefheart.com Captain Beefheart weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Captain Beefheart témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Don Glen Vliet (később Don Van Vliet) (Glendale, Kalifornia, 1941. január 15. – Arcata, Kalifornia, 2010. december 17.) több művésznéven szereplő zenész, szövegíró és zeneszerző volt. Leggyakrabban a Captain Beefheart nevet használta, ami már legelső fellépésén is megvolt, majd zenekarának neve is innen eredt. A Magic Band az ő személye körül forgott, a zenészek jöttek-mentek körülötte. Van Vliet a Magic Bandben – saját megfogalmazása szerint – diktatórikus módszereket alkalmazott. Több hangszeren játszott, de többnyire énekelt és harmonikázott, a szaxofont és a billentyűs hangszereket ritkán szólaltatta meg. E ritka pillanatokban azonban érdekes dolgokat művelt hangszereivel, az első Magic Band lemez (Safe as Milk) „Plastic Factory” című számában például a hápogóra (wah-wah-pedál, torzító) kötötte a szájharmonikát.

Zenei stílusa blues és rock gyökerekkel rendelkezik, de erősen hallható benne a jazz és a pszichedelikus zenék hatása, mindezt avantgard, sőt absztrakt elemekkel ötvözve alakult ki jellegzetes hangzásvilága.

1982-től nem zenélt, csak a festészetnek élt, aminek gyakori jelzője a neoprimitív, közelebbről expresszív elemekkel dúsított absztrakció.

Alonzo Glet Vliet benzinkút-tulajdonos gyermeke, aki Kansas államból költözött Californiába, eredetileg holland származású.

A Barry Miles-féle Zappa-életrajz szerint már tizenéves korában ismerte egymást Frank Zappa és Don. A Captain Beefheart művésznév az együtt létrehozott paródia egyik szereplőjének neve. Vliet egy 1970-es Rolling Stone interjúban azt állította, hogy a nevet Zappa találta ki. Egy későbbi Letterman-showban viszont sajátjának mondta az ötletet.

Az Antelope Walley Junior College művészeti iskola tanulója volt, majd egy év után otthagyta, és zeneparódiákkal haknizott. 1965-ben megismerkedett Alex Snouffer rhythm and blues gitárossal, ők ketten alapították a Magic Band első verzióját.

Első felállás:

• Don Van Vliet (ekkortól lett a Glen helyett Van);
• Alex St.Claire (Alex Snouffer, gitár);
• Doug Moon (gitár);
• Jerry Handley (basszusgitár);
• Vic Mortenson (dob).

A dobos poszton hamarosan Paul Blakely váltotta Mortensont, és még ebben az évben Blakelyt John French. 1966-ban már két kislemezt is kiadtak az A & M kiadónál. Még ez év végén az első lemez anyagát (Safe as Milk) is benyújtották a kiadónak, azonban elutasították, mivel túl avantgardnak és negatívnak tartották.

1967 tavaszán a Safe as Milk anyagát újra felvették Ry Cooder gitáros (aki minden idők 100 legjobb gitárosa között az igen előkelő 8. hellyel büszkélkedhet) közreműködésével. Az anyagot végül 1967 szeptemberében a Buddah Records adta ki.

1967 augusztusában már a második album felvételeit kezdték el Jeff Cotton közreműködésével. Ez a lemez ugyan stúdiófelvétel, de élőben vették fel, egy nekifutással. 1969-ben - párhuzamosan a Magic Band működésével - Vliet egy dal erejéig Zappa oldalán is feltűnt (a Hot Rats albumon).

Captain Beefheart 1967 és 1982 között 12 stúdióalbumon, 3 koncertlemezen, 7 válogatáson és 9 kislemezen hallható, nem számítva különböző extrakiadásokat, élő- és stúdióválogatásokat.

• London 1974 (1994)
• I'm Going to Do What I Wanna Do: Live at My Father's Place 1978 (2000)
• Live London '74 (2006)

• The Spotlight Kid/Clear Spot (1972)
• The Spotlight Kid/Lick My Decals Off, Baby" (1973)
• Captain Beefheart File (1977)
• Music in Sea Minor (1983)
• Top Secret (1984)
• Safe as Milk/Mirror Man (1988)
• The Best Beefheart (1989)
• At His Best (1992)
• I May Be Hungry but I Sure Ain't Weird: The Alternative Captain Beefheart (1993)
• A Carrot Is As Close As A Rabbit Gets To A Diamond (1998)
• Electricity (1998)
• Zig Zag Wanderer (1998)
• Grow Fins: Rarities 1965–1982 (1999)
• The Dust Blows Forward (1999)
• The Mirror Man Sessions (1999)
• The Dust Blows Forward: An Anthology (1999)
• Grow Fins, Vol. 2: Trout Mask House Sessions (1999)
• Merseytrout: Live in Liverpool 1980 (2000)
• I'm Going to Do What I Wanna Do: Live at My Father's Place 1978 (2000)
• The Best of Captain Beefheart (2002)
• The Buddah Years (2006)

• "Diddy Wah Diddy" / "Who Do You Think You're Fooling" (1966)
• "Moonchild" / "Frying Pan" (1966)
• "Yellow Brick Road" / "Abba Zaba" (1967)
• "Pachuco Cadaver" / "Wild Life" (France only) (1970)
• "Click Clack" / "I'm Gonna Booglarize You, Baby" (1972)
• "Too Much Time" / "Clear Spot" (1973)
• "Upon the My-O-My" / "Magic Be" (UK) (1974)
• "Sure 'Nuff 'n Yes I Do" / "Electricity" (1978)
• "Ice Cream for Crow" / "Tropical Hot Dog Night" / Run Paint Run Run" / "Light Reflected off the Oceands of the Moon" (1982)

• Hot Rats (1969)
• Bongo Fury (1975) US #66
• Zoot Allures (1975)
• One Size Fits All (1975)
• The Lost Episodes (1996)
• Mystery Disc (1998)
• Cheap Thrills (1998) [The Torture Never Stops (Original Version)]

• The Tubes, Now (1977)
• Jack Nitzsche, "Hard Workin' Man", from the film score for Blue Collar (1978)
• Gary Lucas, Improve the Shining Hour (2000)
• Moris Tepper, Moth to Mouth (2000)

• "Some Yo Yo Stuff: An observation of the observations of Don Van Vliet (Anton Corbijn, 1993)