Ugrás a tartalomhoz

Geoizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Geoista kampánykitűző az 1890-es évekből, amelyben a macska a jelvényen a "Látod a macskát?" szlogenre utal.[1]

A georgizmus ー amelyet alternatívan geoizmusnak,[2] illetve a François Quesnay felvilágosodás kori közgazdász munkássága nyomán új fiziokrata mozgalomnak is neveznek[3][4] ー egy olyan harmadikutas gazdasági ideológia, amely szerint bár az embereket a maguk által megtermelt érték teljes egészében megilleti, a természetből, kiemelten a telekből (mint helyszínből) származó gazdasági járadékokat a társadalomnak kell birtokolnia. A Henry George amerikai közgazdász, publicista és politikus írásaiból kidolgozott geoista paradigma társadalmi és ökológiai problémákra keres megoldást a telekbirtoklási elvek és államháztartási eszközök révén, amelyekkel a gazdasági hatékonyságot és a társadalmi igazságosságot igyekeznek egyesíteni.[5][6]

A geoizmus korlátozott kínálatú javakkal, kiemelten a telekbirtoklással, természetes monopóliumokkal, szennyezési jogokkal, természeti erőforrások tulajdonjogaival és egyéb kiváltságokkal (pl. szellemi tulajdon), illetve az előbb felsoroltak által okozott gazdasági járadékok elosztásával, illetve az externáliák felszámolásával foglalkozik. A geoisták érvelése szerint a gazdasági járadékok megadóztatása hatékony, igazságos és méltányos. A fő geoista szakpolitikai ajánlás a megmunkálatlan telek értékére (elsősorban elhelyezkedésből adódó bérleti érték, másodsorban és közvetve adásvételi érték[7]) kivetett rendszeres adó. A geoisták szerint a telekértékadóból (TÉA) származó bevételek felhasználhatóak a kevésbé hatékony adók (például SZJA és az ÁFA) csökkentésére vagy megszüntetésére. Egyes geoisták azt is támogatják, hogy a többlet állami bevételt alapjövedelem vagy nemzeti osztalék formájában térítsék vissza az embereknek.

Henry George Haladás és szegénység[8] c. könyve révén széles körben népszerűsítette a gazdasági elképzeléseit. A geoizmus filozófiai alapja olyan korábbi gondolkodókra támaszkodik, mint John Locke,[9] Baruch Spinoza[10] és Thomas Paine.[11]

Henry George

A geoista mozgalom hívei kezdetben "single taxer" néven váltak ismertté, mivel a progresszív korszakban a telekértékadót, mint egyetlen és kizárólagos adónemet kívánták bevezetni. A geoista ideológia jelenkori követői a telek fogalmát tágabban értelmezik, illetve általában nem kizárólag a TÉA-ra támaszkodnának az állam finanszírozásában, hanem Pigou-adókat is bevezetnének.

Geoista alapelvek

[szerkesztés]

A geoista közgazdaságtani iskola három termelési tényezőt azonosít, amiket a következőképpen definiál:

  • Munka – bármilyen testi vagy szellemi erőfeszítés, amit emberek végeznek. A munka utáni bevételt bérnek nevezik.
  • Tőke – a geoista értelemben vett tőke olyan emberek által létrehozott jószág, amit a termelés segítésére hoztak létre. A tőke használata utáni bevételt kamatnak nevezték el. Fontos kiemelni, hogy a geoista nomenklatúrában ez nem kizárólag hitel ára.[12]
  • Természeti erőforrások – minden, amit nem ember hozott közvetlenül létre, beleértve ismeretek is, amiket csak felfedeztek emberek. Az ilyen javak utáni bevételeket járadéknak nevezik.

George szerint az emberek méltán birtokolják, amit alkotnak, de a természeti lehetőségek (kiemelten a helyszínekből származó járadékok) egyformán megilletnek mindenkit. Tehát geoista gazdaságokban a munka és a tőke privát, míg a harmadik tényező, a természet a társadalomé, azzal vagy az állam gazdálkodik, vagy a természeti erőforrások felhasználásának kizárólagos adóztatásával a járadékokat relokalizálja a köz javára.

Gazdasági tulajdonságok

[szerkesztés]
Lásd még: Telekértékadó

Geoista írók számos alkalommal megfigyelték, hogy míg a magánkézben létrehozott vagyont a hagyományos adórendszerek államosítják, addig a társadalom és az állam által teremtett értékeket telkek utáni járadékok formájában ingatlanok tulajdonosai, és az őket hitelező bankok visszaprivatizálják.[13] Ennek az ellenkezője lenne a telkek értékét megfogó adórezsim, amiben az állami bevételek fő forrása nem a munkabérekből és a tőke használatának az adóztatásából származik, hanem a TÉA-ból. Így a társadalmilag létrehozott vagyont az állam vissza tudja forgatni a közösséget szolgáló szolgáltatásokba, miközben a munka gyümölcse privát marad.[14]

Geoisták szerint a telekértékadó használati díjnak tekinthető, mivel egy adott teleknek az értéke az elhelyezkedéséből adódik, ami viszont a társadalom egészének a tevékenységéből eredően válik értékessé. Ugyanezen okokból kifolyólag a geoisták szerint telek tulajdonjoga egy kiváltság, ami kizár más állampolgárokat a helyszín felhasználásból – ezért a kizárásért kompenzáció illeti a társadalom többi tagját.

Az elfogadott közgazdaságtani elméletek szerint minél inelasztikusabb javakat érdemes adóztatni a piactorzító hatások elkerülése érdekében. Ebben a tekintetben a telekértékadó kiemelkedően hatékony, mivel a rendelkezésre álló telkek mennyisége állandó, és az telkek iránti kereslet is viszonylag inelasztikus, mivel mindenkinek szüksége van egy helyszínre, ahol élhet, illetve ahol dolgozhat, gazdasági tevékenységet folytathat.[15] Ilyen tekintetben akár negatív holtteher-veszteségről is beszélhetünk, mivel ez az adórezsim lehetővé tesz korábban nem megtérülőnek számító gazdasági tevékenységeket:

  • A mérsékelt ingatlanspekuláció révén[16] korábban megfizethetetlen helyszínek és ingatlanok elérhetővé válnak a lakosság számára befektetésre vagy lakhatásra.
  • A vállalkozókat nem terhelik foglalkoztatásból eredő adók, így az elvégzendő munkához annyi embert tudnak felvenni, amennyinek a bérét finanszírozni tudják. Ez egyben a munkanélküliséget is mérsékli.
  • A fogyasztók vásárlóereje megnő, mivel a termékek az ÁFA nélkül olcsóbbá válnak, és az SZJA nélkül a fogyasztók bevétele is nagyobb.

A TÉA mérsékli, és termelékenyebb (nem járadékvadász) tevékenységek finanszírozására sarkallja a befektetőket. Emellett az építkezéseket sem terheli, mivel ennek az adónak a mértékét a telkeken található ingatlanoktól függetlenül kell meghatározni. Egy geoista adórezsim révén az állam érdekeltté is válik infrastruktúrafejlesztésekben, mivel elsősorban ilyen intézkedések növelik az adóbevételeket.

A telekértékadó egyedülálló módon adócsalásnak, és az adóterhek áthárításának sem ad teret. Az előbbi lehetetlenné válik, mivel más javakkal ellentétben a telkek, és a rajtuk végzett gazdasági tevékenységek nem rejthetőek el a hatóságok elől. Az utóbbi Ricardo földjáradék-elmélete alapján válik az adóalanyok számára kivitelezhetetlenné: a főbérlők az nem képesek az albérlőkre további terheket róni, mivel ők eleve minden esetben a legnagyobb még kifizethető bérletet szabják ki. További bérleti díjnövekedés az albérlő felmondásával jár. Ez utóbbi előnyt empirikusan is ki tudták mutatni.[7]

Benjamin Franklin és Winston Churchill hasonló elosztási és hatékonysági érveket fogalmazott meg a telkek utáni járadékok megadóztatása mellett. Mindketten megállapították, hogy a hagyományos adórezsimek idővel mindig a telekbirtokosoknak kedveznek, illetve az állami kiadások általában az telektulajdonosok vagyonát gyarapítják.[17][18] A telekértékadók az állam kezéből így kifolyt összegeket igyekeznek megragadni. A Nobel-díjas Milton Friedman a telekértékadót a "legkevésbé rossz adóként" írta le [1], mivel az nem terheli fölöslegesen a gazdasági tevékenységeket. Közgazdászok Adam Smithtől és David Ricardótól Milton Friedmanig és Joseph Stiglitzig megfigyelték, hogy a telekértékre kivetett adó más adókkal ellentétben nem jár holtteher-veszteséggel.[19][20] A telekértékadó egyben progresszív is.[21][22] A telekértékadók hívei azzal érvelnek, hogy csökkentenék a vagyoni egyenlőtlenségeket, növelnék a gazdasági hatékonyságot, megszüntetnék a városi telkek alulhasználatát és csökkentenék az ingatlanspekulációt.[23]

Mason Gaffney halála előtt a következőt sejtette: Abban az esetben, ha a munkát és a tőkét terhelő adókat felszámolja egy állam, és kizárólag egy geoista adórezsimre támaszkodik a saját finanszírozásához, akkor lehetséges, hogy a geoista értelemben vett járadékok, amik a lakosságot terhelik, megnövekednének (mivel több felszabaduló pénzt kérhetnének el a korábbi adók eltörlése után). Ugyanakkor ezt a pénzt a TÉA hatékonyan be tudná fogni, és így bármilyen – a korábbi adók eltörléséből adódó – bevételkiesést pótolni tudna a TÉA az állam számára. Ezt a – jelenleg még bizonyításra váró – koncepciót "All Taxes Come Out of Rent"-nek (magyarra fordítva minden adó járadékokból származik), röviden ATCOR-nak nevezik.[7][24]

A magas telekértékadó eltántorítaná a spekulánsokat attól, hogy értékes természeti lehetőségeket (például városi ingatlanokat) kihasználatlanul vagy csak részben kihasználva tartsanak. Henry George azt állította, hogy ez számos előnnyel járna:

  • szegényebb városrészek és mezőgazdasági körzetek adóterheinek csökkenése
  • a sokféle adó és a drága, elavult kormányzati intézmények megszüntetése
  • a korrupció mérséklése
  • valódi szabadkereskedelem kialakulása
  • a monopóliumok felszámolása
  • a bérek emelkedése
  • a munkamegtakarító találmányok elérhetővé válása[25]
  • ingatlanbuborékok felszámolása[23]

A gazdasági járadékok forrásai és a kapcsolódó szakpolitikai beavatkozások

[szerkesztés]

A természeti lehetőségekhez való korlátozott hozzáférésért, illetve egyéb kiváltságokért fizetett jövedelemáramlást járadéknak nevezik. A geoisták szerint az ilyen járadékok a közösséget, nem pedig a magántulajdonosokat illetik meg.

Henry George osztotta a modern geoisták azon célját, hogy államosítsák vagy felszámolják a telekmonopólium és a hasonló jogi privilégiumok minden formáját. Ugyanakkor George, és a jelenkori geoisták jelentős része államosítás helyett elsősorban olyan adópolitikával igyekszik ezt a célt elérni, amely a járadékokból eredő jövedelmet célozza. George a telekértékadóra fektetett hangsúlyt, mert más monopóliumokkal ellentétben mindenkinek szüksége van valamilyen helyszínre gazdasági tevékenységekhez, illetve az életben maradáshoz. Emellett korának számos monopóliumát is kritizálta, mint pl. a táviratok és a vasutak monopóliumát.[26]

A hagyományos értelemben vett telkeken kívül a jelenkori geoisták számos hasonló, vagy azonos tulajdonságú járadékgeneráló javakat azonosítanak adóztatásra a munka és a tőke helyett, vagy államosításra (különösen abban az esetben, ha verseny nem lehetséges):[27][28][29]

A geoizmus és környezetgazdaságtan

[szerkesztés]

A progresszív korszak természetvédelmét részben Henry George ihlette, és befolyása hosszú ideig kihatott.[39]

A fiziokrata szemlélet szerint minden természeti kincs közkincsnek minősül, így ez a gazdasági ideológia természeténél fogva zöld. Természeti kincsnek minősül a részletesen tárgyalt föld (telek) mellett az atmoszféra és a természetes vizek, melyeknek a szennyezése ebben az értelemben a közjavak rontásának minősül. A környezetszennyezés általában egy externália, azaz a szennyező a szennyezésből adódó károkat és költségeket áthárítja. A geoisták ezeknek az externáliáknak az internalizálása törekednek adópolitikával, nemzeti osztalékok kifizettetésével, és szennyezések törvényi korlátozásával.[36][40][41]

A geoizmus szemléletes összehasonlítása a kettő domináns gazdasági ideológiával.

A geoizmus viszonya más ideológiákkal

[szerkesztés]

Gyakori jelenség a geoizmus egybemosása a 20. és 21. század két domináns gazdasági irányzatával, a kapitalizmussal és a kommunizmussal. Ugyanakkor mindkét irányzattal össze nem egyeztethető alapelvei vannak a geoizmusnak, így az harmadikutasnak számít.

A geoizmus alapalkalmazását tekintve viszonylag kis területre terjed ki, így számos ideológiával vegyíthető. Ismertebb geoista alirányzatok:

Ismert geoista nézeteket valló emberek

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Seeing the Cat. Henry George Institute. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
  2. ↑ Foldvary: Geoism Explained. The Progress Report. [2015. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  3. ↑ Sullivan, J. W. (James William), 1848-1938: Ideo-kleptomania: The case of Henry George .. 1890. Hozzáférés: 2022. december 29.  
  4. ↑ Philip Allan: The new school of economics : the platform and theory behind the new physiocrats. 2018. ISBN 978-1-9804-5077-1 Hozzáférés: 2022. december 1.  
  5. ↑ Gaffney, Mason. The Corruption of Economics [archivált változat]. London: Shepheard-Walwyn (1994). ISBN 978-0-85683-244-4. Hozzáférés ideje: 2022. december 30. [archiválás ideje: 2018. november 5.] 
  6. ↑ Hudson, Michael; Feder, Kris; and Miller, George James (1994). A Philosophy for a Fair Society Archiválva 2018. november 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Shepheard-Walwyn, London. ISBN 978-0-85683-159-1.
  7. ↑ a b c DOUCET, LARS , A: LAND IS A BIG DEAL. 2022. ISBN 979-8-9853225-3-8 Hozzáférés: 2022. december 29.  
  8. ↑ texts Henry George Haladás És Szegénység Ocr Compressed. (Hozzáférés: 2024. február 19.)
  9. ↑ Locke: Some Considerations of the Consequences of the Lowering of Interest and the Raising the Value of Money, 1691 [2016. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. ↑ Gaffney: Logos Abused: The Decadence and Tyranny of Abstract Reasoning in Economics. (Hozzáférés: 2013. december 22.)
  11. ↑ Agrarian Justice, Wikisource edition, paragraph 12
  12. ↑ George, Henry, 1839-1897: Haladás és szegénység : a termelési válságok és a növekvő vagyonnal együtt növő szegénység okának kutatása. Ezek gyógyszere. 1914. Hozzáférés: 2022. december 29.  
  13. ↑ Harrison, Fred: Ricardo's Law : House Prices And The Great Tax Clawback Scam. 2012. Hozzáférés: 2022. december 29.  
  14. ↑ Poverty - Earthsharing Canada. earthsharing.ca. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  15. ↑ Land Value Taxation: An Applied Analysis. Ashgate (2017). ISBN 9780754614906 
  16. ↑ Brown, Harry Gunnison, 1880-1975, editor. Buttenheim, Harold S., 1876-1961, editor. Cornick, Philip H. (Philip Henry), 1883-1971, editor. Hoover, Glenn Edwin, editor: Land-value taxation around the world : reports on current and historical efforts to apply the principle of collecting the current community-created value of land for community benefit. Hozzáférés: 2022. december 29.  
  17. ↑ Franklin, Benjamin. Memoirs of Benjamin Franklin, Volume 2. McCarty & Davis, 32. o. (1840. november 4.). Hozzáférés ideje: 2014. december 13. 
  18. ↑ Shine, Mary L.. Ideas of the founders of the American nation on landed property. University of Wisconsin, 196. o. (1922. november 4.) 
  19. ↑ Smith, Adam. Chapter 2, Article 1: Taxes upon the Rent of Houses, The Wealth of Nations, Book V (1776. november 4.) 
  20. ↑ Tideman, Nicolaus. Land and Taxation. Shepheard-Walwyn in association with Centre for Incentive Taxation (1994). ISBN 978-0-85683-162-1 
  21. ↑ Binswanger-Mkhize, Hans P. Agricultural Land Redistribution : Toward Greater Consensus. World Bank (2009. november 4.) „A land tax is considered a progressive tax in that wealthy landowners normally should be paying relatively more than poorer landowners and tenants. Conversely, a tax on buildings can be said to be regressive, falling heavily on tenants who generally are poorer than the landlords” 
  22. ↑ Plummer (2010. március 1.). „Evidence on the Distributional Effects of a Land Value Tax on Residential Households”. National Tax Journal 63, 63–92. o. [2015. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.17310/ntj.2010.1.03. (Hozzáférés: 2015. január 7.) 
  23. ↑ a b McCluskey, William J.. Land Value Taxation: An Applied Analysis. Ashgate (2017). ISBN 9780754614906. Hozzáférés ideje: 2017. október 9. 
  24. ↑ The Physiocratic Concept of ATCOR (All Taxes Come Out of Rent) Excerpt from notes on “Adequacy of Land as a Tax Base” By Mason Gaffney. (Hozzáférés: 2022. december 29.)
  25. ↑ George, Henry. An anthology of Henry George's thought. Rochester, NY: University of Rochester Press (1997). ISBN 978-1878822819 
  26. ↑ George, Henry. An Anthology of Henry George's Thought, Volume 1. University Rochester Press, 148. o. (1997. november 4.). ISBN 9781878822819. Hozzáférés ideje: 2014. június 16. 
  27. ↑ Tideman: Using Tax Policy to Promote Urban Growth. [2014. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
  28. ↑ a b c d Gaffney (2008. július 3.). „The Hidden Taxable Capacity of Land: Enough and to Spare”. International Journal of Social Economics (Summer 2008). (Hozzáférés: 2014. június 13.) 
  29. ↑ a b c d Fitzgerald: Total Resource Rents of Australia. Prosper Australia. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  30. ↑ Harriss (2006). „Nonrenewable Exhaustible Resources and Property Taxation”. American Journal of Economics and Sociology 65 (3), 693–699. o. DOI:10.1111/j.1536-7150.2006.00470.x. 
  31. ↑ George, Henry. An Anthology of Henry George's Thought, Volume 1. University Rochester Press, 156. o. (1997. november 4.). ISBN 9781878822819. Hozzáférés ideje: 2014. június 16. 
  32. ↑ Batt: The Compatibility of Georgist Economics and Ecological Economics. [2016. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 9.)
  33. ↑ George: Scotland and Scotsmen. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 16.) Address delivered on 18 February 1884 at the City Hall, Glasgow
  34. ↑ Miller (1921. november 4.). „To Hold the Sea In Fee Simple”. The Single Tax Review 21–22, 37. o. (Hozzáférés: 2014. június 16.) 
  35. ↑ Barnes, Peter, author: Capitalism 3.0. ISBN 1-60509-164-2 Hozzáférés: 2022. december 31.  
  36. ↑ a b Davies: The Science of Political Economy: What George "Left Out". Economic Science Course by the Henry George Institute. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  37. ↑ George: On Patents and Copyrights. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  38. ↑ Niman: Henry George and the Intellectual Foundations of the Open Source Movement. Robert Schalkenbach Foundation. [2021. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 16.) „A modern counterpart to the nineteenth century focus on land can be found in the twentieth century concern with the establishment of intellectual property rights that fence off a portion of the creative commons in order to construct temporary monopolies.”
  39. ↑ Fox, Stephen R. The American Conservation Movement: John Muir and His Legacy. Madison, WI: U of Wisconsin, 1985.
  40. ↑ Ikerd: The Green Tax Shift: Winners and Losers. missouri.edu. [2021. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 13.)
  41. ↑ Casal (2011. november 4.). „Global Taxes on Natural Resources”. Journal of Moral Philosophy 8 (3), 307–327. o. DOI:10.1163/174552411X591339. (Hozzáférés: 2014. június 14.) 
  42. ↑ Geo-Syndicalism. (Hozzáférés: 2022. december 30.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Georgism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Geoizmus”