III. Lajos hesseni nagyherceg

III. Lajos
Ludwig von Hessen–Darmstadt und bei Rhein
Lajos hesseni nagyherceg
Hessen nagyhercege
Uralkodási ideje
1848. június 16. – 1877. június 13.
Elődje	II. Lajos hesseni nagyherceg
Utódja	IV. Lajos hesseni nagyherceg
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Hessen–Darmstadti-ház
Született	1806. június 9. Darmstadt
Elhunyt	1877. június 13. (71 évesen) Seeheim
Nyughelye	Rosenhöhe
Édesapja	II. Lajos hesseni nagyherceg
Édesanyja	Vilma badeni hercegnő
Testvére(i)	Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné Prince Charles of Hesse and by Rhine Sándor hessen–darmstadti herceg
Házastársa	Matild Karolina bajor királyi hercegnő Anna Magdalena Appel von Hochstädten bárónő
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Lajos hesseni nagyherceg (németül: Großherzog Ludwig III. von Hessen und bei Rhein; Darmstadt, 1806. június 9. – Seeheim, 1877. június 13.) 1848–1877 között Hessen nagyhercege.

Lajos herceg 1806 júniusában, a Német-római Birodalom végnapjaiban született II. Lajos hesseni nagyherceg és Vilma badeni hercegnő első gyermekeként. Első házi tanítója a friedbergi reálgimnázium igazgatója volt. 1819 nyarán a herceg elhagyta a szülői házat és a svájci Lausanne városába költözött két évre tanulmányi okokból. Visszatérvén külföldről, a trónörökös magas rangú katonatisztek felügyelete alatt folytatta a tanulást. 1823-ban beiratkozott a lipcsei egyetemre a célból, hogy magasabb színvonalon sajátíthassa el a különböző természettudományos tárgyakat. A kétéves képzés befejeztével a trónörökös idősebb öccse, Károly herceg társaságában tanulmányútra indult, melyet édesapja és a hesseni állam finanszírozott. Az út során megfordultak Bajorországban, Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban is.

1833. december 26-án Lajos herceget édesapja a gyalogsági ezredek parancsnokává nevezte ki ama szándékkal, hogy fiát fokozatosan vezesse be az uralkodói teendőkbe. Ugyanezen a napon a trónörökös Münchenben feleségül vette I. Lajos bajor király leányát, Matild Karolina bajor királyi hercegnőt (1813–1862). A házasságból nem származott utód.

Édesapja rohamosan hanyatló egészsége miatt az 1840-es évek második felében Lajos trónörökösre egyre több feladat hárult. 1848-ra a nagyherceg állapota olyannyira rossz volt, hogy az uralkodó örökösére bízta a kormányzás gondjait abban a reményben, hogy a népszerű herceg majd kiutat talál a forradalmi hangulatból. Március 5-��n II. Lajos nagyherceg saját régensévé nevezte ki fiát és lemondott minden hatalmáról.

Az emberek többsége örömmel fogadta a trónörökös hatalomba kerülését. A herceg a liberalizmus szellemében, mégis vasakarattal és erős kézzel kezdte meg uralkodását. Államminisztere, Heinrich von Gagern segítségével minden lehetséges lázadásnak elejét vette és csírájában elfojtotta. A szomszédos Badeni Nagyhercegségben forradalom robbant ki, mely menekülésre kényszerítette a nagyhercegi családot. A forradalom szele a hesseni államot is megérintette, de a régens határozott vezetése nem engedett meg kitörni egy lázadást. Június 16-án meghalt II. Lajos nagyherceg, így a korona hivatalosan is fia fejére került, aki III. Lajos néven vette át a trónt. Az új nagyherceg továbbra is fellépett a forradalmi eszmék ellen, amik még az 1849-es évben is zavargásokat okoztak, elsősorban Badenben és Rheinhessen tartományában. A hesseni kormány katonai csapatokat küldött a poroszokkal szövetségben a badeni fővárosba, hogy leszámoljanak az ottani felkeléssel.

Az ebben az időben a német államokra általánosan jellemző visszaesés jelei Hessenben is mutatkoztak annak ellenére, hogy a remek gazdasági érzékkel megáldott von Dalwigk báró időben megtette a szükséges lépéseket. A forradalmi idők hatására hozott intézkedések és enyhítések legtöbbjét hatályon kívül helyezték. Az emberek legtöbbje elítélően nyilatkozott von Dalwigk kormányzásáról, noha az életszínvonal emelkedést mutatott. A kereskedelem és az ipar látványos fejlődésen ment keresztül; a hesseni államban rohamosan gyarapodott a vasút hossza és az utak száma. Maga a nagyherceg a kultúrát támogatta nagyobb összegekkel; az uralkodó különösen a zenét és a színházat kedvelte. A bürokrácia ugyanakkor egyre erősödött, elsősorban a nagyhercegné és Wilhelm Emmanuel von Ketteler mainzi érsek a miniszterelnökre gyakorolt befolyása miatt.

Az 1866-ban lejátszódó porosz–osztrák–olasz háborúban a hesseni seregek az osztrákok oldalán folytak bele a küzdelembe. A harcok anyagi fedezete egyrészt nagyon megterhelték, néha még adósságokba is sodorták az országot, másrészt a poroszok előrenyomultak és körbezárták a hesseni területeket. Még a háború kirobbanása előtt III. Lajos nagyhercegre szállt Hessen–Homburg koronája, mivel az apró grófságot uraló család férfiúi ága kihalt. Hessen–Homburg megadta magát a poroszoknak, akik ezen felül megszállták Hessen–Kasselt, valamint Hessen–Darmstadt egyes részeit. A porosz kézre került részeket elcsatolták az egyesült hesseni államoktól és a szomszédos elfoglalt megyékkel együtt létrehozták Hessen–Nassau tartományát. A háborút lezáró béke értelmében a hesseni csapatok kötelesek voltak a továbbiakban a poroszokkal szövetségre lépve hadba vonulni, illetve az országot és a nagyherceget komoly figyelmeztetésben részesítették azért, mert nem csatlakozott az Észak-német Szövetséghez. Az 1870-ben kitörő franciák elleni háborúban a hesseni seregek ily módon a poroszokkal egyesülve vonultak hadba; a hesseni állam jelentős szerepet játszott az egységes Német Birodalom létrejöttében. Von Dalwigk bárót menesztették miniszteri székéből, helyét az a Hoffmann vette át, aki később a birodalmi kancellária elnöke és Elzász–Lotaringia vezető politikusa lett. Hoffmann békés körülmények között kezdte meg kormányzását, elsősorban liberális eszmék szárnya alatt. A miniszter porosz minta hatására látott neki a kormány és az ország újjászervezéséhez. Munkáját később a birodalmi kancelláriába kerülése után von Strack folytatta.

III. Lajos nagyherceg 1833. december 26-án házasodott össze Münchenben a bajor király leányával, Matild Karolina bajor királyi hercegnővel (1813–1862). Kapcsolatukból nem származott gyermek, ami pedig az utódlás szempontjából igen fontos kérdés volt. A trónörökösi cím így a nagyherceg öccsét, Károly Vilmos herceget illette meg, aki Mária Erzsébet porosz hercegnővel élt házasságban.

Matild Karolina 1862. május 25-én bekövetkezett halála után hat évvel, 1868. június 8-án a fővárosban III. Lajos nagyherceg feleségül vette szeretőjét, Anna Magdalena Appelt (1842–1917). A balerina és színésznő Appel nem származott nemesi családból, így a nagyherceggel kötött frigye morganatikusnak számított. Appel így nem viselhette a hesseni nagyhercegnéi titulust, ámbár férje a „Hochstädten báróné” (Freifrau von Hochstädten) rangra emelte az asszonyt. A házaspár Braunshardt kastélyában, a nyilvánosság elől rejtve élt.

III. Lajos nagyherceg 1877. június 13-án halt meg Seeheimben, hetvenegy esztendősen. A nagyhercegi család hagyományos temetkezési helyén, a rosenhöhei mauzóleumban temették el. Végrendeletében bőkezűen gondoskodott második feleségéről, aki soha többé nem ment férjhez. A nagyherceg öccse, Károly Vilmos herceg, a trón várományosa alig három hónappal bátyját megelőzve, március 20-án szenderült jobblétre. A hesseni korona ily módon Károly Vilmos legidősebb fiára, Lajos hercegre szállt, aki IV. Lajos néven került trónra.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lodewijk III van Hessen-Darmstadt című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Walther: Ludwig III.; Allgemeine Deutsche Biographie (ADB) 19. kötete, Duncker & Humblot, Lipcse, 1884
• Lexikoncikk III. Lajos hesseni nagyhercegről^{[halott link]} (németül)
• Életrajzi adatok

Előző uralkodó: II. Lajos

Hesseni uralkodó 1848–1877 Hessen nagyhercege

Következő uralkodó: IV. Lajos