Ivanoe Bonomi
| Ivanoe Bonomi | |
 | |
| Az Olasz Királyság miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1921. július 4. – 1922. február 26. | |
| Előd | Giovanni Giolitti |
| Utód | Luigi Facta |
| Hivatali idő 1944. június 18. – 1945. június 21. | |
| Előd | Pietro Badoglio |
| Utód | Ferruccio Parri |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | második világháború |
| Született | 1873. október 18. Mantova .svg){kind=small} |
| Elhunyt | 1951. április 20. (77 évesen) Róma |
| Sírhely | cemetery of Volta Mantovana |
| Párt | PSRI |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Bolognai Egyetem |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ivanoe Bonomi témájú médiaállományokat. | |
Ivanoe Bonomi (Mantova, 1873. október 18. – Róma, 1951. április 20.) olasz reformszocialista politikus, miniszterelnök és hadügyminiszter volt.
Élete
[szerkesztés]Ivanoe Bonomi 1873. október 18-án született Mantuában. 1898-ban - jogi és természettudományi tanulmányai befejezése után - újságírással kezdett foglalkozni. Az Olasz Szocialista Párt tagjaként az Avanti!-ban és a Critica Socialistában publikált. 1909-ben parlamenti képviselőnek választották. Ezt követően a pártból való kizárása után megalapította a reformszocialista mozgalmat. Az első világháború alatt és után több miniszteri (közmunkaügyi és hadügyminiszteri) pozíciót is betöltött, 1921-ben pedig rövid ideig a miniszterelnöki tisztséget is ellátta. 1924-ben visszavonult, mivel ellenezte Benito Mussolini politikáját. A második világháború alatt ő volt az olasz antifasiszta mozgalom vezetője. Szicília 1943. augusztusi megszállása nehéz helyzetbe hozta Mussolinit. Nyilvánvaló volt, hogy a sziget egy Olaszország elleni invázió bázisa lesz. A Fasiszta Nagytanács július 24-én tartott ülésén elfogadták Galeazzo Ciano javaslatát, amely szerint Olaszország különbékét köt a szövetségesekkel.[1][2][3]
A következő napon III. Viktor Emánuel olasz király lev��ltotta Mussolinit. Előbb Pietro Badoglio, majd 1944 júniusában Bonomi lett a miniszterelnök. A Mussolini elleni egységfront megteremtéséért Bonomi kormányába bekerültek olyan régi antifasiszták, mint Carlo Sforza, Benedetto Croce és Palmiro Togliatti (az Olasz Kommunista Párt vezetője) is. Bonomi megbízatása 1945-ig tartott. Három évvel később megválasztották az olasz szenátus vezetőjének. 1951. április 20-án hunyt el Rómában.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Britannica.com: Ivanoe Bonomi (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ a b Spartacus Schoolnet: Ivanoe Bonomi (angol nyelven). [2012. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
- ↑ Senato Italiano: Ivanoe Bonomi (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
Források
[szerkesztés]- Spartacus Schoolnet: Ivanoe Bonomi(angolul)
- Ivanoe Bonomi profilja az olasz szenátus honlapján(olaszul)
- Britannica.com: Ivanoe Bonomi(angolul)
- Storia.camera.it: Ivanoe Bonomi(olaszul)
| Elődje: Giovanni Giolitti |
Utódja: Luigi Facta |
.svg){kind=small}
| Elődje: Pietro Badoglio |
Utódja: Ferruccio Parri |
Olasz politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig | ||
|---|---|---|
| Miniszterelnökök | Antonio Salandra (1914–16) · Paolo Boselli (1916–17) · Vittorio Orlando (1917–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21) | |
| Belügyminiszterek | Antonio Salandra (1914–16) · Vittorio Orlando (1916–19) · Francesco Saverio Nitti (1919–20) · Giovanni Giolitti (1920–21) | |
| Külügyminiszterek | Antonino Paternò-Castello (1910–14) · Antonio Salandra (1914) · Sidney Sonnino (1914–19) · Tommaso Tittoni (1919) · Vittorio Scialoja (1919–20) · Carlo Sforza (1920–21) | |
| Hadügyminiszterek | Domenico Grandi (1914) · Vittorio Italico Zupelli (1914–16) · Paolo Morrone (1916–17) · Gaetano Giardino (1917) · Vittorio Alfieri (1917–18) · Vittorio Italico Zupelli (1918–19) · Enrico Caviglia (1919) · Giovanni Sechi (1919) · Alberico Albricci (1919–20) · Ivanoe Bonomi (1920) · Giulio Rodinò (1920) · Ivanoe Bonomi (1920–21) | |
.png){kind=small}