Josija Nobuko
| Josija Nobuko | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1896. január 12. Niigata prefektúra, Japán |
| Elhunyt | 1973. július 11. (77 évesen) Kamakura, Kanagava prefektúra, Japán |
| Nemzetiség | japán |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | szerelmes regény |
| Fontosabb művei | Chi no hate made (A világ végéig), 1920 |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Josija Nobuko témájú médiaállományokat. | |
Josija Nobuko (吉屋信子) (1896. január 12. – 1973. július 11.) japán író, novellista. A modern japán irodalom egyik legtermékenyebb és legsikeresebb írója volt, aki elsősorban romantikus regényeket, tinédzsereknek szóló történeteket írt, illetve a japán leszbikus irodalom egyik úttörője volt.
Élete
[szerkesztés]Josija Niigata prefektúrában született, de a Tocsigi prefektúra területén található Mooka és Tocsigi városokban nőtt fel. Apja közalkalmazott volt, és amikor áthelyezték, a család vele költözött.[1] Josija volt a családban a legfiatalabb gyermek és az egyetlen lány, szülei szamuráj családból származtak.[2] Már tizenéves korában írni kezdett.[1]
Irodalmi pályája
[szerkesztés]Egyik legelső alkotása a Hana monogatari ( 花物語 "Virágtörténetek", 1916–1924) volt, amely 52 rövid történetet tartalmazott a romantikus barátság témájában és elsősorban a nők között vált népszerűvé. A "Virágtörténetek" általában távoli, viszontzatlan szerelemről szóltak, a nők közötti kapcsolatot szinte álomszerű, narcisztikus formában mutatja be.[3][4]
A Yaneura no nishojo ( 屋根裏の二處女 "Két szűz a padláson", 1919) részben önéletrajzi regény, amely az egyetemi szobatársával folytatott szerelmi kapcsolaton alapult. A regény utolsó fejezetében a két lány úgy dönt, hogy összeköltözik és nyíltan vállalják kapcsolatukat.[5] A regény a férfiak által dominált társadalom elleni támadás, erőteljesen feminista beállítódást mutat és általa nyilvánosságra kerültek Josija leszbikus vonzalmai is.
A Chi no hate made ("A világ végéig", 1920) című regénye elnyerte az oszakai Asahi Shimbun napilap díját
1925-ben Josija saját magazint indított Kuroshoubi (Fekete Rózsa) címmel, de nyolc hónap után megszüntette.[3] A "Fekete Rózsa" után Josija az azonos nemű felnőttek (elsősorban nők) közötti szexuális kapcsolatot a heteroszexuálitás alternatívájaként, a testvéri szeretet egyik formájaként kezdte ábrázolni.[6]
További regényei: Onna no yujo ("Női barátság", 1933–1934), Otto no Teiso ( 良人の貞操 "Egy férj hűsége", 1936–1937), Onibi (鬼火 "Démontűz", 1951), Atakake no hitobito ( 安宅家の人々 "Az Ataka család", 1964–1965), Tokugawa no fujintachi ( 徳川の夫人たち "Tokugava nők", 1966) and Nyonin Heike ( 女人平家 "Heike asszonyai", 1971)
Bár Josija nem minden regénye ábrázolja a nők közötti szerelmi kapcsolatot, de még a normális családregényekben (mint pl. Az Ataka család) is elkerülte a heteroszexuális házasélet bemutatását. Írói stílusára jellemző a hangutánzó szavak kiterjedt használata, a felkiáltójelek és más, szokatlan diakritikus jelek használata. Regényeinek cselekménye szokatlan helyeken, a verandán vagy a padláson játszódik, ami szintén hozzájárult a melodramatikus hangulat kialakításához.
A szokatlan témaválasztás és az író szexuális beállítódása ellenére Josija regényeit széles körben publikálták és olvasták, még fiatal nők és házas asszonyok számára is megengedett volt. Az általa leírt legtöbb leszbikus kapcsolat plátói volt, amelynek előbb-utóbb véget vetett az iskola elvégzése, a diploma megszerzése, a házasság vagy a halál. A korabeli japán társadalomban a leszbikus vonzalom elfogadott volt a fiatal nők körében, mivel úgy tartották, hogy része a normális női szexuális fejlődésnek és előbb-utóbb átadja helyét a heteroszexuális kapcsolatoknak és a házasságnak.[4]
Josija azonban nem csinált titkot abból, hogy élete végéig leszbikus maradt, és partnerével, Monma Csijóval lakott. Más japán közéleti szereplőkkel ellentétben számos részletet felfedett életéből fényképeken, esszéken és interjúkon keresztül.
A második világháború alatt Kamakura városban lakott, ahol 1962-ben építtetett egy hagyományos, japán stílusú faházat, amelyet halála után Kamakura városra hagyott. Ebben a házban ma a Josija Nobuko Emlékmúzeum működik, amely májusban, júniusban, októberben és november három-három napra nyit ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Schierbeck, Sachiko Shibata, Edelstein, Marlene R.. Japanese women novelists in the 20th century: 104 biographies, 1900-1993. Museum Tusculanum Press, 88–91. o. (1994. november 4.). ISBN 9788772892689
- ↑ Robertson, Jennifer (2002) "Yoshiya Nobuko Out and Outspoken in Practice and Prose" in Anne Wathall e.d. The Human Tradition in Modern Japan pp. 155-174 ISBN 0-8420-2912-5
- ↑ a b Dollase, Hiromi (2003). „Early Twentieth Century Japanese Girls' Magazine Stories: Examining Shōjo Voice in Hanamonogatari (Flower Tales)”. The Journal of Popular Culture 36 (4), 724–755. o. DOI:10.1111/1540-5931.00043.
- ↑ a b Suzuki, Michiko (2006. August). „Writing Same-Sex Love: Sexology and Literary Representation in Yoshiya Nobuko's Early Fiction”. The Journal of Asian Studies 65 (3), 575. o. DOI:10.1017/S0021911806001148.
- ↑ Tsuchiya, Hiromi. „Yoshiya Nobuko’s Yaneura no nishojo (Two Virgins in the Attic): Female-Female Desire and Feminism”, Homosexual/Homosocial Subtexts in Early 20th-Century Japanese Culture, Abstracts of the 2000 AAS Annual Meeting, 2000. március 9.. [2001. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
- ↑ Suzuki, Michiko. Becoming Modern Women: Love and Female Identity in Prewar Japanese Literature and Culture. Stanford University Press (2009. november 4.). ISBN 978-0804761987
Források
[szerkesztés]- Frederick, Sarah. "Women of the Setting Sun and Men from the Moon: Yoshiya Nobuko's Ataka Family as Postwar Romance."U.S. – Japan Women's Journal, English Supplement 23. 2003.
- Frederick, Sarah. "Not that Innocent: Yoshiya Nobuko's Good Girls in Jan Bardsley and Laura Miller eds. Bad Girls of Japan. Palgrave, 2005
- Mackie, Vera. Feminism in Modern Japan: Citizenship, Embodiment and Sexuality. Cambridge University Press (2003) ISBN 0-521-52719-8
