Ugrás a tartalomhoz

Karl Lueger

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Lueger
Lueger 1900 körül
Lueger 1900 körül
Született1844. október 24.[1][2][3][4][5]
Bécsi Műszaki Egyetem főépülete
Elhunyt1910. március 10. (65 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[4][5]
Állampolgárságaosztrák–magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
  • szociálpolitikus
Tisztsége
  • az osztrák Birodalmi Tanács képviselőházának tagja (1885–)
  • Member of the Landtag of Lower Austria (1890–)
  • Bécs polgármestere (1897–1910)
Iskolái
KitüntetéseiBécs város díszpolgára (1900)
Halál okatype 2 diabetes
SírhelyeBorromeo Szent Károly temetői templom
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Lueger témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karl Lueger (Wieden (ma Bécs), 1844. október 24. – Bécs, 1910. március 10.) osztrák politikus, Bécs főpolgármestere 1897 és 1910 között.

Életpályája

[szerkesztés]

A Bécsi Politechnikum portásának fia volt. Szülőháza ma a Technikai Egyetem nyugati részénél található, a Karlsplatz mellett. Kezdetben egy belvárosi gimnáziumban tanult, 1870-ben megszerezte a jogi doktori címet, majd 1874-ben ügyvédi irodát nyitott. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot a magyar származású, akkoriban befolyásos Ignaz Mandl ügyvéddel, akivel később hosszas ideig álltak szoros munkakapcsolatban.

1875-ben Mandl pártfogása mellett Luegert a Landstraße kerületben a községi tanácsba választották. 1876-ban pedig három évre került a városi tanácsba, de nemsokára Felder polgármester viszályba keveredvén a demokrata párttal, a községtanácsot feloszlatták és az új választásban Lueger és demokrata párthívei elbuktak. 1878-ban azonban a Landstrassen újra megválasztották, mégpedig liberális program alapján és ettől kezdve a községtanács tagja volt. Eleinte az ún. Egyesült Baloldalnak volt tagja, majd feje, és ebben az állásban a községi közigazgatásba belopódzott visszaélések kinyomozásában lelte kedvét, aminek az lett a következménye, hogy Felder állásáról lemondott. Utóda, Newald polgármester, nemsokára szintén beleunt tövises állásába (1882) és erre az Egyesült Baloldal is felbomlott. Lueger ekkor a demokrata párthoz csatlakozott és az alpolgármesteri állásért folyamodott, de Prix-szel szemben kisebbségben maradt. 1885-ben azonban Lueger kibuktatta Margarethen városrészben Steudelt és ugyanez a kerület 1890-ben a birodalmi tanácsba is beválasztotta a népszerű demagógot. Ekkor mint az Egyesült Keresztények antiszemita programjának hódolt, melynek jeligéi a sokféle okból elégületlen és anyagi válsággal küszködő kisiparosok soraiban, részben a Taaffe-kabinet hibájából, mind jobban és jobban tért foglaltak.

1893-ban a városi tanácsba is beválasztották, melynek többsége azután 1895. május 14-én Bécs első alpolgármesterévé választotta. Midőn pedig a szabadelvű Grübl polgármester e választás miatt állásáról lemondott, a kormány a községi tanácsot (több meddő eredménytelen választás után) május 30-án feloszlatta és Friebeis tisztviselőt bizta meg az adminisztráció ideiglenes vezetésével. Az 1895. szeptember 15-iki községi választásokban az antiszemiták győztek, akik azután október 29-én Luegert emelték a polgármester székébe (93 szavazattal 44 ellenében). A Badeni-kormány indítványára azonban a császár Lueger megválasztatását nem erősítette meg, ami arra szolgáltatott okot, hogy az antiszemiták november 8-án a birodalmi tanácsban kíméletlen támadást intéztek a kormány és a kormányt támogató német szabadelvűek, sőt még – állítólagos befolyásolása miatt – a magyar kormány ellen is. Maga Lueger pedig a szerinte elzsidósodott Magyarország ellen kelt ki. A többség azonban 118 szavazattal 84 ellenében elvetette az antiszemiták indítványát és Badeni miniszterelnök indokait elegendőknek találta. Erre roppant választási mozgalom után a községtanács november 13-án újra a polgármesterválasztáshoz fogott és ez ízben is Lueger nyerte el a polgármesteri állást kétharmad többséggel (92:45) Lueger hajlandónak is nyilatkozott az állás elfogadására, de Friebeis a kormány megbízásából a községi tanácsot feloszlatta.

Lueger 1881-től a Ferenc József-rend lovagkeresztjét bírta. 1897-től haláláig, 1910-ig Bécs főpolgármestere volt. Tőle származik a következő mondás: „Hogy ki a zsidó, én mondom meg”.[6][7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. a b c német, http://library.fes.de/cgi-bin/ihg2pdf.pl?vol=2&f=132&l=132
  6. Magyar zsidó, zsidó magyar Nyest.hu
  7. Bernard Cohen & Luc Rosenzweig: Waldheim. Robson Books Ltd., 1988. 31. old.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]