Ladamos
Ladamos (Loamneș) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Erdély | ||
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Szeben | ||
Község | Ladamos | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 557120 | ||
Körzethívószám | 0269 | ||
SIRUTA-kód | 144802 | ||
Népesség | |||
Népesség | 530 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | 3 (2011)[1] | ||
Népsűrűség | 5,26 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 100,7 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 56′ 40″, k. h. 24° 05′ 05″45.944532°N 24.084783°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 40″, k. h. 24° 05′ 05″45.944532°N 24.084783°E | |||
Ladamos weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ladamos (románul: Loamneș, németül: Ladmesch) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyszebentől 31 kilométerre északnyugatra, a Viza patak partján fekszik. A község területének 42%-a szántóföld, 28%-a legelő, 15%-a rét és 6%-a erdő.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a Ladomér keresztnév változatából való. 1320-ban Ladamerteluke, 1326-ban Ladomateluke, 1331-ben Lodomasteluk és Lodomateluk, 1392-ben Ladamas, 1394-ben Ladamos alakban jegyezték fel.
Története
[szerkesztés]A község területén bronzkori leleteket tártak fel.[2] Fehér, később Alsó-Fehér vármegyei falu volt. 1506-ban pusztaként említették, majd románokkal települt újra. 1712-ben a Bethlen család birtoka volt. Augusztinovics Pál itteni birtokát 1837-ben az Erdélyi Unitárius Egyháznak adományozta.[3] Sokáig ez volt az egyház egyetlen nagyobb értékű földbirtoka. A 423 holdas földet 1874-ben a Bethlen családtól vásárolt 330 holddal egészítették ki.[4]
Lakossága
[szerkesztés]1880-ban 371 lakosából 345 volt román, 10 magyar és 13 egyéb (cigány) anyanyelvű; 356 ortodox és 9 református vallású.
2002-ben 690 lakosából 686 volt román nemzetiségű; 680 ortodox vallású.
Műemlékek
[szerkesztés]- Ortodox temploma 1805–10-ben, tornya 1885-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Sabin Adrian Luca, Zeno Karl Pinter, Adrian Georgescu: Repertoriul arheologic al judetului Sibiu (Szeben megye régészeti repertóriuma), Editura Economică, Sibiu 2003, ISBN 973-590-856-5 [2]
- ↑ www.unitarius.hu. [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 1.)
- ↑ [3]