Messina

	Messina
; Messina címere	; Messina zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió
Megye	Metropolitan City of Messina
Frazionék	First Quarter; Second Quarter; Third Quarter; Fourth Quarter; Fifth Quarter; Sixth Quarter;
Védőszent	Eustochia Smeralda Calafato
Irányítószám	98121–98168
Körzethívószám	090
Forgalmi rendszám	ME
Testvérvárosok	Lista Kronstadt
	Népesség
Teljes népesség	218 786 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	1 023,56 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	3,0 m
Terület	213,75 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 38° 11′ 37″, k. h. 15° 33′ 15″38.193611°N 15.554167°EKoordináták: é. sz. 38° 11′ 37″, k. h. 15° 33′ 15″38.193611°N 15.554167°E
	Elhelyezkedése Metropolitan City of Messina térképén
	Messina weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Messina témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Messina (szicíliaiul Missina, ókori nevén: Messene/Messzéné) az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetének harmadik legnagyobb városa, Messina megye székhelye. A városnak 250 000 lakosa van, a külterületekkel együtt ez a szám kb. félmillió. A város 1548-tól katolikus főegyházmegyei központ.

Fekvése

Szicília északkeleti csücske közelében fekszik, a Messinai-szoros mentén. Vele szemben, a szoros másik oldalán található Villa San Giovanni városa.

Története

A Kr. e. 8. században alapították görög telepesek. Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. A kikötőhöz vezető lépcsőket ma is "Szkaletta Zankleának" hívják. Zanklé alapításáról így számolt be Thuküdidész, a nagy görög történetíró: „Zanklét eredetileg az opiszok földjén lévő khalkiszi városból, Küméből érkező kalózok alapították, de később, miután nagyszámú nép érkezett Khalkiszból és Euboiából, a földet fölosztották maguk között. Alapítói Perierész és Kratemanész voltak, egyikük Küméből, másikuk Khalkiszból. Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít…”

Thuküdidész elmondja, hogy a siculokat a szamosziak és más iónok űzték el, akik Szicílián szálltak partra, a médek elől menekülvén. A Kr. e. 5. század elején Reggio türannosza, Anakszilasz a Messene (Messzéné) nevet adta a városnak, a görög város, Messene tiszteletére. Sztrabón így ír erről Geographikájában: „Messenát a peloponnészoszi messzének nevezték el önmagukról. (…) Korábban a Catania közelében lakó naxosziak alapították, később betelepedtek a mamertinek, egy campaniai nép”.

A várost Kr. e. 396-ban kifosztották a karthágóiak, majd a szürakuszai I. Dionüsziosz hódította meg.

I. e. 288-ban a várost árulással bevették a „mamertinek” (olaszul: Mamertini, „Mars fiai”). A férfiakat legyilkolták, a nőket pedig elrabolták. A várost hídfőállásnak használták a vidék földúlásánál. Hamarosan összetűzésbe kerültek Szürakuszai-val. II. Hierosz szürakuszai türannosz Mülainál (a Longanus folyó mellett) vereséget mért a mamertinekre, és megostromolta Messzénét. Karthágó a mamertineket támogatta, mivel már régóta fönnállt közte és Szürakuszai között a versengés a Szicília fölötti uralomért. Amikor Hierosz másodjára is támadásba lendült Kr. e. 264-ben, a mamertinek Rómát hívták segítségül, arra számítva, hogy majd azok megvédik őket. Róma, eleinte vonakodott, mert nem akarta, hogy más zsoldoscsapatok is fellázadjanak. Ennek ellenére, mivel tartott a Szicílián előrenyomuló és az Itáliai-félszigetet fenyegető pun hatalomtól, Kr. e. 264-ben római csapatok érkeztek a szigetre. Ez volt az első római sereg, amely Itálián kívül harcolt.

Az első pun háború végén Messina szabad város (civitas libera) volt, és Rómával állt szövetségben. A római korban Messzénét Messanának hívták, és egy fontos világítótoronynak adott otthont. A város volt Sextus Pompeius székhelye, amikor hadban állt Octavianus-szal.

Róma bukása után a várost a gótok vették be. 535-ben bizánci kézbe került. 842-ben az arabok vették be, majd 1061-ben a normannok (Robert Guiscard és Roger Guiscard vezetésével, aki később I. Roger néven Szicília királya lett). 1189-ben I. Richárd angol király Messinában pihent meg, útban a Szentföldre. Rövid időre el is foglalta a várost, mivel vita robbant ki a II. Vilmos szicíliai királyhoz feleségül ment nővére hozományával kapcsolatosan.

Valószínű, hogy Messina kikötőjébe érkezett meg először a pestis Európába, 1347-ben. A betegséget genovai hajók hozták be a palesztinai Jaffából. 1548-ban Szent Ignác itt alapította meg a világ első jezsuita iskoláját. Ebből alakult ki a későbbi Studium Generale, a mai Messinai Egyetem.

A keresztény hajók 1571-es lepantói diadalukra a messinai kikötőből futottak ki. Cervantes spanyol író, aki részt vett az ütközetben, egy ideig a városi Nagy Kórházban lábadozott. A város fénykorát a 17. század elején élte, spanyol uralom alatt. Ebben az időben Európa tíz legnagyobb városa közé tartozott. 1674-ben a város fellázadt az idegen megszállás ellen. Egy darabig megtartotta kiharcolt függetlenségét, a francia uralkodó, XII. Lajos segítségével, de 1678-ban a nijmegeni béke után a spanyolok elfoglalták és kifosztották. Eltörölték a város addigi kiváltságait, megszüntették az egyetemet és a szenátust. A spanyolok hatalmas erődítményt építettek a városban, ami innentől kezdve folyamatos hanyatlásnak indult.

1847-ben az egyik első olasz város volt, ahol zavargások törtek ki. 1848-ban nyíltan fellázadt a Bourbon-ház uralma ellen, de a fölkelést leverték. Csak 1860-ban, a milazzói csata után szabadították föl a várost Giuseppe Garibaldi csapatai. Az olasz egyesülés egyik legnagyobb alakját, Giuseppe Mazzinit választották meg a város képviselőjének, 1866-ban.

1908. december 28-a hajnalán a várost csaknem teljesen elpusztította egy földrengés, majd az azt követő cunami. A katasztrófában 60 000 ember halt meg, és a legtöbb ősi épület is elpusztult. A következő évben a várost egy modern és logikus terv alapján jórészt újjáépítették. Az 1943-as amerikai bombázások a súlyos károk mellett ezrek halálát okozták. A város az esemény emlékére és a későbbi helyreállítási munkálatok miatt hősiességéért és helytállásáért érdemérmet kapott.

1955 júniusában Messinában találkoztak Nyugat-Európa külügyminiszterei: itt döntöttek az Európai Gazdasági Közösség megalapításáról (messinai nyilatkozat).

Közlekedés

A város egyik közlekedési csomópontja a Messina Centrale főpályaudvar. Közvetlenül a város kikötője mellett található. Átszállási lehetőséget biztosítva a Szicíliát Calabriával összekötő komppal, ami Calabriában Villa San Giovanniban köt ki, nem messze onnan pedig vasútállomás van.

Messina rendelkezik villamosvonallal Gazzi és Annunziata részeket köti össze a belvárossal és a kikötővel. A buszhálózatot az ATM Messina üzemelteti, 34 km-es hálózaton 36 járat van.

Gazdaság

A város gazdaságának egyik kulcseleme a kikötő, aminek kereskedelmi és katonai feladata is van. A mezőgazdaság legfontosabb ágai a citrom-, narancs-, mandarin-, valamint egyéb gyümölcsök, zöldségek termesztése. A városban bort is termelnek.
Fontos nemzetközi vásárt is tartanak itt.

Politika

A város élére 1952 és 1994 között többnyire kereszténydemokrata polgármestert választott meg a helyi képviselőtestület. Az 1993-as választási törvény óta közvetlenül választanak polgármestert, ami a következőképpen alakult:

Francesco Providenti – 1994-1998 – Olasz Néppárt
Salvatore Leonardi – 1998-2003 – Kereszténydemokrata Centrum
Giuseppe Buzzanca – 2003. május 29- november 24. – Nemzeti Szövetség
Bruno Sbordone – 2003-2005 – ügyvivő
Francantonio Genovese – 2005-2007 – Margaréta
Gaspare Sinatra – 2007-2008 – ügyvivő
Giuseppe Buzzanca – 2008-2012 – Szabadság Népe
Luigi Croce – 2012-2013 – ügyvivő
Renato Accorinti – 2013-2018 – Független baloldal
Cateno De Luca – 2018 óta – Független centrista

Lakosság

A népesség alakulása 1972 és 2023 között

Lakosok száma	257 700	267 000	262 000	237 603	236 962	234 293	227 400	222 300	218 786
	1972	1986	1997	2016	2017	2018	2020	2021	2023

Adatok: Wikidata

Főbb látnivalók

A messinai dóm
A Santissima Annunziata dei Catalani templom

Híres messinaiak

Antonello da Messina, olasz festő, a reneszánsz nagy elméje, 1430-ban született Messinában.
Francesco Maurolico, olasz csillagász és matematikus, 1494-ben született Messinában.
Filippo Juvara vagy Filippo Juvarra, olasz építész, a barokk stílus legnevesebb képviselője. 1678-ban született Messinában.

Messina az irodalomban

Plutarkhosz – Élet Pompeiben (Kr. e. 40?)
Giovanni Boccaccio – A Dekameron' egyes részei
Matteo Bandello – Novelliere Első rész, 22. fejezet (1554)
William Shakespeare – Sok hűhó semmiért (1598); Antonius és Kleopátra (1607)
Molière – L’Etourdi ou Les Contre-temps (1654)
Friedrich Schiller – Die Braut von Messina (1803)
Silvio Pellico – Eufemio da Messina (1818)
Friedrich Nietzsche – Idyllen aus Messina (1882)
Giovanni Pascoli – L’Aquilone (1904)
Elio Vittorini – Le donne di Messina (A messinai nők, 1949 ) és Conversazione in Sicilia (Szicíliai beszélgetések, 1941)
Stefano D'Arrigo – Horcynus Orca (1975)
Julien Green – Demain n’existe pas (1985)