Oboa

Oboa
Más nyelveken
angol: oboe francia: hautbois német: Oboe olasz: oboe
Besorolás
aerofon → fúvós → kettős nádnyelves fafúvós
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	422.112-71
Csőhossz	70 cm
Hangolás	c'
Rokon hangszerek	oboa d’amore, angolkürt, fagott, pommer
Hangminta
Hangszerjátékos	oboás, oboista
Hangterjedelem
A Wikimédia Commons tartalmaz Oboa témájú médiaállományokat.

Az oboa (francia hautbois = 'erős hangú fa') a nádnyelves hangszerek családjába tartozik, kettős nádnyelves fúvókával megszólaltatott fúvós hangszer. Kónikus, tehát kúpos furatú, fából készült, billentyűzettel ellátott teste van.

Az oboa fúvókája egy fémcsövecskére cérnával felkötözött két, egymással szembefordított nádlapocskából áll. A két nádat úgy szorítják egymáshoz, hogy felső nyílásuk lapított lencseformájú legyen. Csőszerű másik vége parafából készült toldalékkal illeszkedik a hangszer felső részének furatába. Megszólaltatásához a megnedvesített, beáztatott nádfúvókát a zenész szorosan megfeszített, kissé befelé fordított, széthúzott ajkai közé veszi, és levegőt présel át rajta. A kettős nádsíp nyelvsípként működik, vagyis a hangszer csőrezonanciája olyan módon hat vissza a nádakra, hogy azok a zenész ajkaival együtt az adott rezgési módusznak megfelelően folyamatos rezgésbe jönnek, periodikus nyomásingadozást, hangot keltve. A hangképzéshez nagyon kevés levegő, de nagy légnyomás kell, ezért az oboajáték hosszú távon igen fárasztó.

Az oboa leggyakrabban grenadilfából készül és 3 részre szedhető, ezek neve felső rész, középső rész és korpusz. Habár a nádsípja miatt akusztikailag egyik végén zárt csőnek tekinthető, kónikus furatának köszönhetően a klarinéttől eltérően nem kvintelő hangszer, légoszlopának rezonanciái a teljes felhangsort tartalmazzák. Ennek köszönheti lágy, de mégis átható, jellegzetes hangszínét is. Sokan vélik úgy, hogy az oboa hangja áll az összes hangszer közül a legközelebb az emberi hanghoz. A legtöbb fafúvós hangszerhez hasonlóan a különböző hangmagasságok előállítására hanglyukak szolgálnak, amelyek a rezonáló légoszlop hosszúságát szabályozzák a hangszertestben. Ezeket ezüstözött billentyűk takarják, a tiszta játékot a sok ún. hangolólyuk segíti, melyek a billentyűkhöz kapcsolt áttételes mechanikával nyitódnak-csukódnak. A hangolás a nád pozicionálásával történik, a cső meghosszabbításával (nád kihúzása) mélyebb frekvenciát, rövidítésével (betolás) magasabbat érhetünk el. Az oboa c-hangolású.

Az oboa ókori előfutára a görög aulosz, amelynek kettős nádnyelves fúvókája lehetett, de az oboával ellentétben testének furata hengeres volt. A középkori Európában az arabok zurna nevű kettős nádfúvókás hangszere hatására alakult ki a schalmei, majd később a pommer, mely az oboa közvetlen elődje lett.

A barokk korban (17. század) találkozunk először a diszkantpommerből kifejlődött oboával, melynek ekkor még csak 2 billentyűje volt, és a hangterjedelme c’-től esz’’’-ig terjedt. A barokk oboán még nem volt cisz’ és oktávbillentyű sem, a magasabb hangokat átfújással lehetett képezni. Ezt a hangszer megváltozott fúvásmódja tette lehetővé, a nádfúvókának a zenész már csak a legvégét szorította ajkai közé, nem vette teljes egészében szájüregébe mint azelőtt, így jobban ellenőrzése alatt tarthatta a hang létrejöttét. A barokk oboát az Hotteterre család tagjai fejlesztették ki, Jean-Baptiste Lully használta először zenekarban 1664-ben.

A klasszikus korban az oboának már 8 billentyűje volt, többek között egy oktávbillentyű is, ami jelentősen megkönnyítette a magas hangok képzését. Hangterjedelme c’-től f’’’-ig terjedt.

Végül napjainkban az oboa már több mint 20 billentyűs, bonyolult mechanikával rendelkezik, és hangterjedelme majdnem 3 oktávra bővült: b-től a’’’-ig.

Az oboa hangszercsalád tagjai az a-hangolású oboa d’amore (g-e’’’), az f-hangolású angolkürt (e-b’’), a heckelphon nevű baritonoboa (H-f’’). Gyakran ide sorolják még a szarruszofont, mely fémből készül, és ujjazata a szaxofonéra hasonlít, valamint a fagottot és a kontrafagottot is.

Az oboa az egyik legfontosabb hangszer a zenekarban. Könnyű hozzá hangolni, mivel hangja felhangokban gazdag. Ezért a legtöbb zenekarban az oboa adja az a alaphangot.

• Johann Christoph Denner
• Thomas Stanesby

• Buffet
• Frank
• Howarth
• Lorée
• Marigaux
• Mönnig
• Rigoutat

• Luciano Berio: Sequenza VII
• Benjamin Britten: 6 Metamorphoses after Ovid
• Niccolò Castiglioni: Alef
• Doráti Antal: 5 Pièces
• Heinz Holliger: Sonate; Studie II.
• Jacques Hotteterre: 48 Preludes
• Karlheinz Stockhausen: In Freundschaft

• Johann Sebastian Bach: g-moll szonáta BWV 1030
• Eugène Bozza: Fantaisie pastorale
• Benjamin Britten: Temporal Variations; Two Insect Pieces
• Doráti Antal: Duo concertante
• Henri Dutilleux: Szonáta
• Paul Hindemith: Szonáta
• Giacomo Ponchielli: Capriccio
• Francis Poulenc: Szonáta
• Camille Saint-Saëns: Szonáta
• Robert Schumann: 3 Románc
• Makoto Shinohara: Obsession
• Níkosz Szkalkótasz: Concertino
• Georg Philipp Telemann: Szonáták
• Antonio Vivaldi: “Nagy” C-dúr szonáta

• Tomaso Albinoni: Oboversenyek
• Ludwig August Lebrun: Oboaversenyek No. 1-6.
• Johann Sebastian Bach: c-moll kettősverseny
• Elliott Carter: Concerto
• Georg Friedrich Händel: Oboaversenyek
• Joseph Haydn: C-dúr oboaverseny
• Alessandro Marcello: d-moll oboaverseny
• Bohuslav Martinů: Oboaverseny
• Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr oboaverseny
• Richard Strauss: Concerto
• Ralph Vaughan Williams: Oboaverseny
• Antonio Vivaldi: Oboaversenyek
• Heinz Werner Zimmermann: Oboaverseny
• Ligeti György: Fuvola-oboa kettősverseny
• Carl Philipp Emanuel Bach: B-dúr oboaverseny

• Ludwig van Beethoven: C-dúr trió; G-dúr trió (2 oboa, angolkürt)
• Luciano Berio: Opus Nº ZOO (fúvósötös)
• Jean Francaix: Quartet (fuvola, oboa, klarinét, fagott)
• Leoš Janáček: Mládí (fúvósötös + basszusklarinét)
• Wolfgang Amadeus Mozart: Oboanégyes (oboa, hegedű, brácsa, cselló)
• Wolfgang Amadeus Mozart: Zongoraötös (oboa, klarinét, fagott, kürt, zongora)
• Francis Poulenc: Trio (oboa, fagott, zongora)
• Jan Dismas Zelenka: 6 Szonáta (2 oboa, hegedű, fagott, basso continuo)
• Maurice Ravel: Le Tombeau de Couperin (2 oboa, kis zenekar)

• Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6 

• A Sulinet muzsikatára az oboáról
• oboa.lap.hu
• Az oboa applikatúrája (angol)
• The Baroque Oboe – A Study