Ugrás a tartalomhoz

Overkill (együttes)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az együttesről szól. Hasonló címmel lásd még: Overkill c. nagylemez.
Overkill
Overkill-koncert, 2024
Overkill-koncert, 2024
Információk
EredetAmerikai Egyesült Államok New Jersey, Amerikai Egyesült Államok
Alapítva1980
Aktív évek1980 – napjainkig
Műfajthrash metal, groove metal
KiadóMegaforce, Atlantic, Concrete/Edel, Steamhammer/SPV, Spitfire, Regain, Bodog Music, Nuclear Blast
Kapcsolódó előadókM.O.D., Anvil, Liege Lord, Annihilator, Hades
Tagok
Bobby „Blitz” Ellsworth
D. D. Verni
Dave Linsk
Derek „The Skull” Tailer
Jason Bittner
Korábbi tagok
Rat Skates
Robert Pisarek
Dan Spitz
Anthony Ammendolo
Rich Conte
Mike Sherry
Bobby Gustafson
Robert „Sid” Falck
Rob Cannavino
Merritt Gant
Tim Mallare
Joe Comeau
Sebastian Marino
Ron Lipnicki
Az Overkill weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Overkill témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Overkill amerikai thrash metal együttes 1980-ban alakult New Jerseyben. Nevüket a Motörhead 1979-es Overkill című zenei albuma után választották.

A punk és heavy metal korai ötvözésével az Overkill egyike volt a legelső thrash metal zenekaroknak, és a kezdetek óta folyamatosan jelen vannak a nemzetközi színtéren. Intenzív élő fellépéseikkel komoly elismerést vívtak ki maguknak a stílus rajongóinak körében. Pályatársaik többségével ellentétben soha nem oszlottak fel, habár az évek során a zenekar felállása többször változott. Az alapító tagok közül máig kitartó énekes Bobby „Blitz” Ellsworth és a basszusgitáros D. D. Verni számítanak az Overkill motorjának.

Első nagylemezük 1985-ben jelent meg a Megaforce kiadónál. Második albumukat már az Atlantic Records forgalmazta az egész világon. Közel négy évtizedes pályafutásuk alatt 18 stúdióalbumot, 3-3 koncertlemezt, koncertvideót és válogatásalbumot, valamint egy feldolgozáslemezt adtak ki. 2010 óta megjelent összes nagylemezük rendre felkerült a Billboard 200-as lemezeladási listára az Amerikai Egyesült Államokban. Legsikeresebb albumuk, az 1989-es The Years of Decay pedig megjelenése óta több mint négymillió példányban kelt el világszerte. Az Overkill vizuális védjegye a Chaly nevű denevérszárnyas ördögi koponya, amely 1988 óta a zenekar összes lemezborítóján megjelenik más-más formában.

Az együttes kilenc alkalommal lépett fel Magyarországon. Először 1998 júniusában Budapesten az E-klubban, utoljára 2024 szeptemberében a Barba Negra Klubban, szintén Budapesten.

Zenei stílus

[szerkesztés]

Az Overkill zenei stílusára az 1970-es évek punk rockja és brit heavy metal zenéje volt alapvető hatással. A punk vonalról a Ramones, a The Damned, a Sex Pistols és a The Dead Boys, míg a heavy metal oldaláról az Iron Maiden, a Judas Priest és a Motörhead zenekarok, illetve az Overkillre már a kezdetekben is jellemző lassú doom metal témáknál a Black Sabbath befolyása jellemző.[1][2] Az Overkill ezeknek a zenei hatásoknak az ötvözésével egyike volt az első thrash metal zenekaroknak, melyek a gyors agresszív tempókról, és az egyszerű, de technikás riffelésről váltak ismertté. Az 1980-as években a többi sikeres thrash metal együttestől eltérően az Overkill nem két, hanem csak egy gitárra építette a hangzását, aminek súlyosbítására a basszusgitár kiemelt szerepet kapott, egyedivé téve ezzel a zenekar hangzását.[3] Az énekes Bobby „Blitz” Ellsworth punkos, energikus hangja, énekstílusa is megkülönböztette az Overkillt pályatársaiktól.

Az 1990-es évektől folyamatos tagcserék zajlottak a zenekaron belül, 1991-től kétgitáros felállásra váltottak, ami természetesen zenei változásokat is hozott.[4] A thrash metal mint zenei műfaj a népszerűségét tekintve világszerte háttérbe szorult, ezért az Overkill ennek ellensúlyozására groove metal elemekkel aktualizálta zenéjét.[5] Mind a mai napig ez az ötvözet jellemző az Overkill stílusára: thrash metal, heavy metal, doom metal, groove metal, punk.

Történet

[szerkesztés]

Kezdetek (1980–1984)

[szerkesztés]

Az Overkill együttes 1980-ban alakult New Jerseyben, az Amerikai Egyesült Államokban, miután D. D. Verni basszusgitáros és Rat Skates dobos kiléptek a The Lubricunts nevű punk rock zenekarból.[6][7] Az olyan brit heavy metal csapatok hatására, mint az Iron Maiden, vagy a Judas Priest, mindketten keményebb zenét akartak játszani. Hirdetés útján kerestek tagokat, így csatlakozott hozzájuk Robert Pisarek gitáros és Bobby „Blitz” Ellsworth (ex-D.O.A.) énekes. Az együttes kezdetben különböző neveken (például Virgin Killers, a Scorpions 1976-os albuma nyomán) játszotta első koncertjeit New Jersey klubjaiban. Az Overkill nevet végül a gitáros Pisarek javasolta az együttesnek. Műsoruk főleg feldolgozásokból állt, olyan együttesek dalaiból, mint Judas Priest, Iron Maiden, Black Sabbath, AC/DC, MSG, Accept, Y&T, Motörhead, illetve punk dalokból, mint a Sonic Reducer a The Dead Boystól, ami a legelső Overkill-albumra is felkerült. A zenekar színpadi megjelenése meglehetősen teátrális volt abban az időben. A KISS-től és a horror punk Misfitstől átvett arcfestésben, szintén a KISS-től kölcsönzött magastalpú csizmákban és a Judas Priest által akkoriban rockerdivattá tett szegecselt, fekete bőrnadrágokban, mellényekben léptek fel.[6][8]

Pisarek hamar távozott az együttesből, a helyére pedig rögtön két gitáros is került: Dan Spitz és Anthony Ammendolo. 1981-ben mindketten kiléptek (Dan Spitz az Anthraxhez csatlakozott a következő évben), az Overkillbe pedig a Rich Conte–Mike Sherry-páros érkezett. A zenekar ebben az időben kezdett saját dalokat írni és játszani a koncerteken. Többek között ekkor született a Raise the Dead, a The Beast Within, az Overkill és a mai napig minden koncerten kihagyhatatlan Rotten to the Core. 1982/83 fordulóján Conte és Sherry kiléptek, az új gitárosok egyike pedig Bobby Gustafson (ex-Dropouts) lett.[6][7] Az Ellsworth–Verni–Skates–Gustafson-felállású Overkill 1983-ban rögzítette első demófelvételét. Az öt dalt tartalmazó kazetta a Power in Black címet kapta. A demót eljuttatták minden szóba jöhető zenei magazinnak, lemezkiadónak és menedzsmentnek, hogy lemezszerződéshez jussanak. A neves Metal Massacre válogatás 1984-ben megjelent 5. kiadásán a Death Rider dallal szerepeltek, a New York Metal ’84 elnevezésű válogatásra pedig a Feel the Fire daluk került fel. 1984 novemberében újra stúdióba vonult az együttes, hogy felvegyenek az Azra/Metal Storm számára egy négyszámos minialbumot, amely az Overkill első hivatalos kiadványa lett.[6]

A klasszikus éra (1985–1990)

[szerkesztés]
Bobby „Blitz” Ellsworth énekes

Az Overkill növekvő ismertségét látva a Megaforce Records főnöke, Jon Zazula 1984-ben szerződést kínált az együttesnek.[9] Az 1982-ben indult Megaforce lemezkiadó jelentette meg korábban a Metallica debütáló albumát, a Raven, a Manowar, az Exciter és az Anthrax első lemezeit.[10] Az Overkill első nagylemeze Feel the Fire címmel jelent meg 1985 áprilisában.[11] A nyers hangzású, energikus thrash metal dalokkal teli album producere Carl Canedy, a The Rods dobosa volt.[7][12] A lemezre az Overkill korai időszakának legjobb dalai kerültek fel, mint például a Raise the Dead, a Rotten to the Core vagy a Hammerhead, illetve az együttesről elnevezett, horror témájú Overkill, ami a következő három albumon újabb tételekkel bővülő sorozat első darabja lett.[6] Bemutatkozó albumukkal a tarsolyukban az Overkill végre kiléphetett New Jersey és New York környékéről. Az év hátra lévő részében országszerte koncerteztek az Államokban a Megadeth társaságában, akik szintén első nagylemezüket népszerűsítették. Az Overkill 1986 első felében az Anthrax előzenekaraként turnézott Európában.[7][13] Az 1986. májusi, Bochumban, Németországban tartott koncert VHS videón is megjelent US Speed Metal Attack címmel.[14] Szeptembertől újra stúdióba vonultak, hogy rögzítsék második nagylemezüket, majd novembertől a Slayerrel koncerteztek Amerika nagyvárosaiban. A turné csúcspontja a december 6-ával kezdődően egymást követő három estén a New York-i Ritz színházteremben tartott fellépések voltak, ahol a Death Angel is szerepelt a fellépők között.[13]

A Taking Over című új Overkill-album 1987 márciusában jelent meg a Megaforce kiadásában, akik időközben a thrash metal rohamosan növekvő népszerűségét kihasználva a multinak számító Atlantic lemezkiadóval kötöttek terjesztési szerződést, így az Overkill új lemeze mindenhol kapható volt. A Taking Over fel is került a Billboard 200-as lemezeladási listára, a 191. helyen.[15] A felvételek a Pyramid Sound stúdióban zajlottak Alex Perialas hangmérnökkel, aki a korszak több thrash metal lemezén is dolgozott producerként vagy hangmérnökként.[16][17] Perialasnak köszönhetően a lemez hangzása kevésbé lett nyers, mint a debütáló albumé, igazodott a korszak többi thrash metal anyagának megszólalásához. A himnikus hangvételű In Union We Stand dalhoz készített videóklip[18] bekerült az MTV rotációjába, az együttes pedig tavasszal újra Európában koncertezett, ezúttal a Helloween előzenekaraként, május–júniusban pedig az Egyesült Államokban a Megadeth-szel. A turné apropóján kiadták a !!!Fuck You!!! minialbumot, melyen a címadó The Stiffs-feldolgozás[19] stúdióváltozata mellett koncertfelvételek szerepelnek.[7][20] A Taking Over album sikerének köszönhetően az Anthrax mellett az Overkill lett a legismertebb keleti parti thrash metal együttes. Épp ezért okozott komoly meglepetést a rajongók számára, hogy a zenekar motorjának számító dobos, Rat Skates 1987 végén kiszállt az együttesből.

Az új dobos a brit Robert „Sid” Falck lett az ex-Iron Maiden énekes Paul Di’Anno zenekarából, a Battlezone-ból. A harmadik Overkill-album munkálatai 1988 március–áprilisában zajlottak, újra Alex Perialasszal, a Pyramid stúdióban. A keverést ezúttal a Metallica Master of Puppets albumát is mixelő német hangmérnök, Michael Wagener végezte. Az album Under the Influence címmel jelent meg 1988 júliusában. A lemezeladási listán egy fokkal feljebb léptek, a 142. helyen nyitott az album,[21] melynek borítóján első alkalommal szerepelt az azóta az együttes védjegyévé vált denevérszárnyas koponya, Chaly. Több kritikus véleménye szerint is az Under the Influence lemezzel zeneileg az első album irányába mozdult el az együttes, a többségében punkos, nyers hangvételű daloknak köszönhetően, amiben D. D. Verni előtérbe tolt basszusjátékának is nagy szerepe volt.[22][23][24] A Hello from the Gutter dalhoz elkészítették a zenekar második videóklipjét.[25] 1988 őszén indult amerikai lemezbemutató koncertkörútra az Overkill a Motörhead és a Slayer társaságában, a következő év januárjában pedig szintén a Slayerrel közösen már Európában zajlott az Under the Influence turné.[13]

1989 júniusában a zenekar már neki is kezdett a következő nagylemez felvételeinek a stamfordi Carriage House Studiosban, ami komoly előrelépés volt a Pyramid stúdióhoz képest. Az album producere Terry Date volt,[26][27] akit a Metal Church lemezein végzett munkája miatt választott a feladatra az Overkill.[28] Date később az 1990-es években aztán a Pantera lemezeivel szerzett igazán hírnevet magának a szakmában. A negyedik Overkill-album végül októberben jelent meg, és a The Years of Decay címet kapta. A lemezre kilenc dal került fel, közel egyórányi játékidővel. Az albumon több dal is 8 perc vagy afeletti hosszúságú (Skullcrusher, Who Tends the Fire, The Years of Decay), amit az olyan rövid, energikus thrash dalok ellensúlyoznak, mint a punkos I Hate, a videóklippel is megtámogatott Elimination,[29] illetve a korábbi három lemezen végigvonuló Overkill-sorozat záródarabja, az E.vil N.ever D.ies. A ma már klasszikus Overkill-albumnak számító The Years of Decay a helyezését tekintve rosszabbul szerepelt a Billboard lemezeladási listáján, mint elődje: csak a 155. helyig tudott felkapaszkodni.[30] Ennek ellenére a mai napig több mint négymillió példányt adtak el belőle világszerte, amivel a zenekar kereskedelmileg legsikeresebb albuma lett.[31]

Az Overkill a koncertezés terén is egy szinttel feljebb lépett. Az 1989 novemberében zajló amerikai lemezbemutató turnén már főzenekarként léptek színpadra,[28] előzenekaraik pedig a Dark Angel és a Wolfsbane voltak.[32] Európába 1990 februárjában ért el a turné (itt a thrash/funk metalt játszó Mordred volt az előzenekar), majd március–áprilisban újra az USA-ban koncerteztek. A zenekar fellépett a mexikói Hell and Heaven fesztiválon, olyan együttesekkel közösen, mint a Megadeth, a Fear Factory, a Destruction, vagy a Kataklysm,[33] illetve 1990 májusában először játszottak a Távol-Keleten, Japánban.[13] Közben a csapaton belül folyamatosan nőtt a feszültség a két fő dalszerző, Bobby Gustafson gitáros és D. D. Verni basszusgitáros között, ami végül odáig fajult, hogy 1990 végén Gustafson kilépett a csapatból, mivel az énekes Blitz is Verni oldalára állt.[28][34]

Gant/Cannavino (1991–1995)

[szerkesztés]
D. D. Verni basszusgitáros

Bobby Gustafson helyére rögtön két gitáros érkezett az együttesbe: Merritt Gant (ex-Faith Or Fear) és a csapat korábbi gitártechnikusa, Rob Cannavino.[7] Az öttagúra bővült Overkill 1991 márciusában újra bevette magát a Carriage House Studiosba, hogy elkészítsék a zenekar ötödik nagylemezét. A hangmérnök/producer az előző albummal már bizonyított Terry Date volt. A dalszerzés feladatának súlya leginkább a basszusgitáros Vernire nehezedett, de az egész csapat kivette a részét a dalok megkomponálásából, beleértve az új tagokat is. A lemezkiadó azonban nem volt biztos abban, hogy sikerült elkészíteni a The Years of Decay méltó utódját, és ahhoz, hogy a szerződésüket megtarthassák, az Overkillnek egy élő lemezbemutatót kellett prezentálnia Brooklynban a kiadó emberei előtt.[35] Az együttes végül nyertesen került ki ebből a csatából, és 1991. szeptember elején megjelent a Horrorscope című új album.[36] A lemez nem tudott felkerülni a Billboard 200-as eladási listára, viszont a Billboard akkoriban újonnan bevezetett Heatseekers toplistáján a 29. helyig jutott.[37][38] Ennek ellenére az albumot a rajongók és a kritikusok is jól fogadták. Kiemelték, hogy a dallista rendkívül változatos: a lassú, dallamos Soulitude-tól, a zongorás bevezetővel induló középtempós Bare Bones és a doom metal súlyosságú Horrorscope-on[39] át az olyan tempós, thrashes zúzásokig, mint a Coma, a Blood Money vagy a Thanx for Nothin’, illetve Edgar Winter instrumentális Frankenstein című dalának feldolgozásáig. Az előző albumokhoz képest a két gitár extra súlyt ad az egész albumnak. Az énekes Bobby „Blitz” Ellsworth-öt emlékezetes énektémái miatt dicsérték, és „Sid” Falck komplex, izgalmas dobolását is kiemelték.[40][41][42][43]

A Horrorscope album az eladási adatok 1991-től bevezetett elektronikus összesítése (Nielsen SoundScan) alapján a legtöbb példányban elkelt Overkill-album az Egyesült Államokban, ami 120 000 eladott hanghordozót jelent.[44] Az amerikai lemezbemutató turnén az Anacrusis volt az Overkill előzenekara.[45] 1992 márciusában a turné közepén a dobos Falck elhagyta az együttest. A helyére Tim Mallare ült be a hátralévő koncertekre az M.O.D. zenekarból. Mallare végül az Overkill rendes tagja lett, és még abban az évben hozzáláttak vele a következő stúdióalbum felvételeinek.[7] A zenekar visszatért a Pyramid stúdióba Alex Perialashoz, ahol és akivel az első három Overkill-albumot készítették. A közös munka eredménye az 1993 tavaszán megjelent I Hear Black című nagylemez lett, ami valamelyest kilóg az Overkill-életműből azzal, hogy igazán gyors, thrashes dal alig található rajta. Az anyag gerincét a Black Sabbath örökségéből építkező középtempós, húzós power metal dalok adják.[46][47] Nem is lett az ősrajongók kedvence. Jelzésértékű, hogy a borítón semmilyen formában nem szerepel a megszokott denevérszárnyas koponya, Chaly.

Az albumot közvetlenül az Atlantic Records adta ki, és a lemezzel az Overkill újra felkerült a Billboard 200-as eladási listájára, ezúttal a 122. helyen; a Heatseekers listán pedig egészen a 3. helyig jutott az album.[48] A magyar Metal Hammer magazinban a hónap lemeze lett az I Hear Black.[49] Videóklipet a Spiritual Void dalhoz forgattak,[50] de nem került olyan sűrűn adásba az MTV-n, mint a korábbi Overkill-videók, tekintve, hogy ekkor már a grunge és az alternatív metal uralta a zenei színteret.[7][35] A lemezbemutató World of Hurt turnén Európában a Savatage és a Non-Fiction volt az előzenekar, utóbbi az amerikai körútra is elkísérte az Overkillt.[51]

1994 nyarán már meg is érkezett az újabb Overkill-stúdióalbum, a W.F.O. A lemez teljes visszatérést jelentett az együttes korábbi zenei világához, ahol a thrash metal dominált.[52] Az albumot a stamfordi Ambient stúdióban rögzítették április–május hónapokban, és az anyag producere maga a zenekar volt. A W.F.O. volt az utolsó Overkill-album, amely az Atlantic Records kiadásában jelent meg. A lemez nem vert nagy hullámokat, a Billboard Heatseekers listáján a 9. helyet érték el vele.[53] Az anyagot az olyan thrash dalok uralják, mint a nyitó Where It Hurts, a száguldó Fast Junkie[54] vagy Supersonic Hate. Kimértebb tempók egyedül az album végén hallhatók, az európai rajongóknak ajánlott, himnikus Bastard Nation[55] és a fenyegető hangulatú Gasoline Dream dalokban találhatók. A R.I.P. (Undone) című instrumentális dalt a Savatage-gitáros Criss Oliva emlékének ajánlották, aki nem sokkal korábban, 1993 októberében hunyt el autóbalesetben.[56]

A W.F.O. európai turnéján a Jag Panzer kísérte az Overkillt.[57] Hozzájuk csatlakozott harmadikként az észak-amerikai koncerteken a Massacre. Az 1995. január 28-ai fellépést a clevelandi Agora Theaterben rögzítették, és még az év májusában dupla koncertalbum formájában kiadták Wrecking Your Neck címmel. A limitált első széria bónuszként tartalmazta az 1984-es Overkill minialbum újrakiadását is egy külön harmadik lemezen.[58] Ez a koncertfelvétel volt a Gant–Cannavino-páros utolsó kiadványa az Overkill soraiban. Merritt Gant a családjával szeretett volna több időt tölteni, Rob Cannavino pedig a motorversenyzésért adta föl a zenészéletet.[7]

Comeau/Marino (1995–1999)

[szerkesztés]
Blitz és D. D. Verni a kezdetektől az Overkill tagjai

A távozó gitárosok helyét Joe Comeau és Sebastian Marino vette át. Comeau korábban a stamfordi Liege Lord együttes énekeseként vált ismertté, Marino pedig az Overkillhez történő csatlakozását megelőző hat évben a kanadai Anvilben játszott.[7] De nem csak a tagság változott. A zenekar, pontosabban a két alapító tag, Blitz és D. D. Verni saját kezébe vette a menedzselési feladatokat.[59] Mivel az Atlantic Records nem újította meg a lejáró lemezszerződésüket, így kiadót is kellett találni. Már a Wrecking Your Neck koncertlemezt is a német Edel Musichoz tartozó Concrete adta ki Európában, míg Amerikában a CMC Records lett a partnerük.[60]

A következő stúdióalbum felvételei 1995 szeptemberében és októberében zajlottak a stamfordi Carriage House stúdióban. A lemez producere maga az együttes volt, a keverést pedig a Judas Priest Painkiller albumán is dolgozó Chris Tsangarides végezte. A The Killing Kind című album 1996 márciusában jelent meg, és vele az Overkill modernizálni tudta zenéjét. A thrash metal, a groove metal és a hardcore elemei keverednek a dalokban az 1990-es évek underground metaltrendjének megfelelően (lásd Machine Head). A vokálmunka is izgalmasabb lett azzal, hogy Blitz mögött Joe Comeau erősítette a kórust.[61][62][63] Az albumot a kritika és a közönség nagy része is jól fogadta. Európában két turnét is tudott csinálni a zenekar. Az első körben az Accusser és a Megora voltak az előzenekarok, a novemberi második menetben pedig az Anvil és a n��met Stahlhammer társaságában járták végig az európai klubokat.[7] 1996 októberében, majd tíz évvel az eredeti megjelenés után, újra kiadták a !!!Fuck You!!! minialbumot, megtoldva egy Black Sabbath-dal és az E.vil N.ever D.ies 1990-es koncertfelvételével, valamint az 1984-es Overkill EP négy dalával.[64][65]

Másfél évvel a The Killing Kind után érkezett meg az új Overkill-stúdióalbum. 1997 június–júliusában rögzítették a lemezt a Carriage House stúdióban Andy Katz hangmérnökkel. A producer újra az együttes maga volt, a felvétel mixelésére pedig ezúttal a többek között Carcass, Fear Factory és Machine Head lemezekkel nevet szerzett Colin Richardsont kérték fel. A szeptemberben megjelent From the Underground and Below dalai az előző album stílusát és erősségeit vitték tovább. A lemezre felkerült az első Overkill-lírai is a Promises képében, ami egy elveszített barátról szól.[59][66] Ezzel az albummal az Overkill újra visszakerült az eladási listákra Amerikában. A Billboard Heatseekers listáján a 34. helyet szerezték meg.[67] Európában a lemezt már nem az Edel Music, hanem az SPV kiadócsoporthoz tartozó, szintén német Steamhammer gondozta. Az európai koncertkörúton az amerikai Nevermore, a német Angel Dust és a svéd Nocturnal Rites kísérték az együttest. A turné keretében 1998. június 11-én első alkalommal lépett fel Magyarországon az Overkill.[68][69]

Az album amerikai turnéját azonban félbe kellett szakítani, mikor kiderült, hogy az énekes Blitz szervezetében egyfajta bőrrákot, pikkelyes sejt karcinómát diagnosztizáltak.[70] A műtét utáni kezelést nem töltötte tétlenül az énekes és a zenekar sem, elkezdtek új dalokon dolgozni. A lemez felvételei 1998. november–decemberben zajlottak Andy Katz társproducerkedésével a Carriage House Studiosban. Két dalban is vokálozik Blitz húga, Mary Ellsworth. A Necroshine címet kapott album 1999. februári megjelenésekor Sebastian Marino gitáros már nem volt az Overkill tagja, helyét Dave Linsk vette át. Linsk korábban a New Jersey-i Anger On Angerben zenélt,[7][71] illetve 1996-ban Tim Mallare dobossal együtt szerepelt Gary Meskil (Pro-Pain énekes, basszusgitáros) Fa-Q elnevezésű projektjében.[72] A tizedik Overkill-stúdióalbum felkerült a Billboard Heatseekers listájára a 37. helyen.[73] A Necroshine turnéja az Egyesült Államokban kezdődött március végén,[74] a nyarat európai fesztiválfellépésekkel töltötte az Overkill,[75] majd szeptember végétől egy hónapon át újra az USA-ban koncerteztek.[76] Az európai klubturné már 2000 januárjának utolsó napjaiban indult a kanadai Annihilator és a német Dew-Scented társaságában.[77][78]

Még 1999 októberében megjelent egy csupa feldolgozást tartalmazó album Coverkill címmel (a lemez címe egy szójáték az angol cover, azaz „feldolgozás” szó és a zenekar nevének összeolvasztásával). A lemezre kerül 12 dal háromnegyedét az aktuális felállás rögzítette Andy Katz vezényletével, de vannak korábbról, még az 1988-as Under the Influence idejéből származó felvételek is. A feldolgozott dalok és előadóik jól tükrözik az Overkill hatásait: a punk rock vonalról a Sex Pistols, a Ramones és a Dead Boys egy-egy dala került lemezre, a heavy metal klasszikusok közül pedig többek között a Black Sabbath (rögtön három számmal), a Motörhead, a KISS, a Judas Priest dalaiból válogattak.[79][80] A legnagyobb meglepetés talán a Jethro Tull Hymn 43 című dalának felbukkanása. A Coverkill album volt Joe Comeau gitáros utolsó hivatalos kiadványa az Overkill tagjaként. Comeau-t az Annihilator csábította el a közös turnét követően, hogy az együttes frontembere legyen (2003-ig két stúdió- és egy koncertalbumon énekelt az Annihilatorban).[7]

Linsk/Tailer (2000–2003)

[szerkesztés]

Joe Comeau gitáros távozása után az Overkill úgy döntött, hogy egyelőre nem vesz be állandó másodgitárost Dave Linsk mellé, így 1990 óta most először újra négytagú lett az együttes. Ebben a felállásban kezdtek neki 2000 júniusában a következő stúdióalbum felvételeinek a Carriage House-ban. A producer ezúttal maga a zenekar volt, a lemez keverését pedig Colin Richardsonra bízták, aki már három évvel korábban, a Killing Kind albumon is segítette az Overkillt. Az új nagylemez októberben jelent meg Bloodletting címmel. Az első héten mindössze 2450 példány kelt el belőle az USA-ban, és ezzel a Billboard Heatseekers listáján a 77. helyen nyitott az album.[81]

Dave Linsk gitáros

Novemberben Németországban indult a lemezbemutató turné, ahol Rob Halford szólócsapatának voltak az előzenekara. A turnéra beugróként visszatért Joe Comeau. Egy másik beugrásra is szükség volt, amikor D. D. Verni a turné közben hazautazott az Egyesült Államokba, hogy gyermeke születésénél várandós felesége mellett lehessen. A helyére Derek „The Skull” Tailer állt be, aki korábban Dee Snider (Twisted Sister énekes) Sick Mutha Fuckers nevű szólózenekarában játszott.[7][71][82] A 2001-es nyári fesztiválszezonra az Overkill ismét Európába érkezett, és augusztus 6-án felléptek a Sziget Fesztiválon is Budapesten.[83][84] 2001-ben az Overkill felvette az Under the Blade című dalt egy Twisted Sister tribute-lemezhez, ami a Koch Records gondozásában jelent meg.[85][86] A tervek szerint 2001 novemberében az Egyesült Államok keleti partján koncertezett volna az Overkill a Nevermore és a Scar Culture társaságában, de a fellépések elmaradtak a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások okozta félelmek miatt. Helyette inkább hazai pályán, Brooklynban, a L’Amourban adtak két koncertet.[87]

Derek Tailer gitáros

2002. március 23-án a Paramount Theaterben, Asbury Park városában, New Jersey államban lépett fel a Blitz–Verni–Linsk–Tailer–Mallare-felállású Overkill (Tailer itt már ritmusgitárosként). A koncertről videófelvétel készült, ami pontosan fél évvel később Wrecking Everything – An Evening in Asbury Park címmel jelent meg DVD-n és VHS-en. A Wrecking Everything… volt az Overkill első hivatalos videofilmje. A koncert felvétele mellett helyet kapott még a videón a zenekar történetét feldolgozó, Batmen: The Return című, másfél órás dokumentumfilm is.[7] A koncert hanganyagából összeállított Wrecking Everything – Live koncertalbumot már júniusban kiadták a Blaze Bayleyvel közös nyári Európa-turnéra időzítve, de mindössze csak 13 dalt tartalmaz, igaz, egyik sem szerepelt az 1995-ös dupla koncertanyagon.[88][89] Az európai turné utolsó állomásán, június 27-én Nürnbergben, a koncert kezdete után 30 perccel Blitz összeesett a színpadon és kórházba kellett szállítani. Mint kiderült, kisebb szélütés érte. Szerencsére pár hét pihenésen kívül komolyabb kezelésre nem volt szükség.[90]

2002-ben két válogatásalbum is megjelent az Overkill munkásságából. Amerikában a Sanctuary Records Then and Now válogatássorozat��ban, a Sanctuary csoporthoz tartozó CMC kiadónál 1995 és 2000 között megjelent Overkill-albumokból állítottak össze egy CD-re valót. Ennél sokkal átfogóbb visszatekintést nyújt az együttes európai lemezkiadójánál, a Steamhammernél megjelent Hello from the Gutter című dupla album, habár a korai klasszikusok többsége itt is csak koncertverzióban került lemezre, mivel az eredeti stúdiófelvételek kiadási jogaival az Atlantic Records rendelkezik.[91][92] 2002 szeptemberében egy új stúdióalbum munkálatainak látott neki az immár hivatalosan is újra öttagú Overkill. Korábban csak a dalírási, demózási szakaszban használták a basszusgitáros D. D. Verni saját stúdióját, a Gear Recording stúdiót, most viszont úgy döntöttek, hogy a következő lemezt teljes egészében itt veszik fel. Colin Richardson ezúttal már nem csak a keverést vállalta, hanem az első naptól kezdve producerként is irányította az album munkálatait.[7][71]

A 2003. március 25-én megjelent tizenharmadik Overkill-album a Killbox 13 címet kapta. A nagylemezt az előző évi koncertanyagot is gondozó, amerikai székhelyű Spitfire Records adta ki az USA-ban és Európában is. A Killbox 13 a független kiadású albumok Billboard-listáján (Top Independent Albums) a 31. helyet érte el.[93] A nyári európai fesztiválturné után szeptembertől az Egyesült Államokban koncertezett az együttes, majd novemberben újra Európa felé vették az irányt a Seven Witches és a belga After All zenekarok támogatásával.[94][95][96][97]

Mallare/Lipnicki (2004–2008)

[szerkesztés]

2004 őszéig az Overkill visszavonult a nyilvánosságtól, szeptemberben azonban Japánban koncerteztek a Thrash Domination fesztiválon a Death Angel, a Testament és a Flotsam and Jetsam társaságában.[98] Október elején két albumra szóló lemezszerződést írtak alá a svéd Regain Recordsszal az európai és japán kiadásra.[7] Még ebben a hónapban neki is láttak a következő albumnak. Az előző lemezhez hasonlóan a felvételek ezúttal is D. D. Verni stúdiójában, a Gear Recordingban zajlottak, ám most Colin Richardson hangmérnök-producer nélkül. Verni és Ellsworth úgy döntött, hogy a teljes produkciós munkát ők maguk végzik. Az eredmény nem lett tökéletes, a ReliXIV címen 2005 márciusában megjelent tizennegyedik (XIV.) Overkill-album hangzása elmarad elődjétől.[71] Április hónapban az Egyesült Államokban kezdődött a lemezbemutató turné, ami májusban Európában folytatódott. Az európai körút indulása előtt pár nappal jelentették be, hogy Tim Mallare dobos nem tart a csapattal, és 13 év tagság után kilép az Overkillből. Helyére az ex-Hades ütős Ron Lipnicki került.[99][100]

A nyári európai metalfesztiválok után szeptemberre újabb amerikai turnét szervezett a zenekar. A Rita hurrikán pusztítása miatt a houstoni és Corpus Christi-i koncertek elmaradtak.[101] 2006 februárjában következett az amerikai turné harmadik szakasza, ahol a Pronggal közösen léptek színpadra esténként.[102] A tervek szerint ezután nekiláttak az újabb Overkill-stúdióalbum megírásának és feldemózásának, a tényleges lemezfelvételt azonban későbbre halasztották, mert a zenekar bekerült az amerikai Gigantour utazó metalfesztivál 2006-os kiadására a második színpad főzenekaraként. A szeptember–októberben zajló turnén rajtuk kívül a főszervező Dave Mustaine csapata, a Megadeth, valamint a Lamb of God, az Opeth, az Arch Enemy és az Into Eternity volt még a résztvevő.[103][104] A fesztiválról 2008 áprilisában jelent meg egy válogatás DVD két Overkill-dallal.[105] Az előző évi Wacken-fesztiválról 2006 októberében kiadott dupla koncert DVD-n (Armageddon Over Wacken – Live 2005) szintén két dallal és egy interjúval szerepel az Overkill.[106]

Overkill-koncert, Metalmania 2007 fesztivál, Lengyelország

2007 januárjában még mindig a ReliXIV albummal turnézott a zenekar az USA-ban, de már túl voltak egy októbertől decemberig tartó két hónapos stúdiózáson a Gear Recordingban. A következő stúdiós időszakra 2007. május–júniusban került sor, ekkor kötöttek új lemezszerződést a Bodog Music kiadóval, ami az Overkill legelső albumát is kiadó Jon Zazula (Megaforce) irányított.[107][108] A lemez végül 2007. október 9-én jelent meg Immortalis címmel. Ez volt Ron Lipnicki első stúdiós szereplése az Overkillel. A limitált kiadáshoz rögzítették az évi Wacken-fellépésüket, amit bónusz DVD-ként csomagoltak az új album mellé. Az album Skull and Bones című dalához, amiben a Lamb of God-énekes Randy Blythe is vendégszerepelt, videóklipet forgattak.[109][110] Az album másik érdekessége a záró Overkill V... The Brand című dal, ami az Overkill első négy lemezén végigvonuló Overkill-sorozat egy újabb darabja, 18 év után.

Az album a Billboard Heatseekers listáján a 9. helyig jutott, míg a független kiadású albumok listáján (Top Independent Albums) a 33. helyet érte el.[111] A megjelenés hetében 2800 példány fogyott az Immortalisból az Egyesült Államokban, az amerikai turné pedig már a megjelenés előtti napokban elindult a The Agonist előzenekari közreműködésével.[112][113] Novemberben és decemberben már az Overkill játszott előzenekarként a Motörheaddel közös német turnén.[114] 2008 márciusában főzenekarként járta végig Európa klubjait az Overkill az ausztrál Mortal Sin és a német Drone támogatásával, majd augusztusban következtek a szokásos fesztiválfellépések. A második amerikai körre szeptember–októberben került sor, ahol két fiatal amerikai thrash metal együttes, a Toxic Holocaust és a Warbringer volt az előzenekar.[115][116][117] Közben az eredetileg az Immortalis limitált kiadásával megjelent Live At Wacken koncert DVD-t önállóan is kiadták, de a fesztivál 2007-es hivatalos válogatás DVD-jén is szerepelt az Overkill három dallal.[118][119]

Nuclear Blast: Új aranykor (2009–2014)

[szerkesztés]

2009 februárjában Killfest elnevezéssel az Overkill és az Exodus együtt turnézott Európában az északír Gama Bomb és a veterán brazil Tortured Squad előzenekarkodásával. A turnén eredetileg a Metal Church is részt vett volna, de ők visszaléptek.[120][121] Júliustól szeptemberig már az új albumon dolgozott az együttes a Gear Recordingsban. A keverésre Peter Tägtgrent kérték fel, aki nem csak zenekaraival (Hypocrisy, PAIN), hanem hangmérnökként is hírnevet szerzett magának saját, The Abyss nevű stúdiójával. Október végén jelentették be, hogy az együttes Európára szóló szerződést kötött a legnagyobb független metalkiadóval, a Nuclear Blasttal.[122] Pár nappal később az amerikai szerződést is bejelentették, amit az E1 Music lemezkiadóval (korábbi nevén Koch Records) írtak alá.[123] Az Ironbound címre keresztelt album 2010 elején jelent meg, és újra a figyelem középpontjába került vele az Overkill. Az első heti lemezeladások meghaladták a négyezer példányt, és 17 év után újra felkerült egy Overkill-album a Billboard 200-as listára,[124] a Heatseekers-listán pedig egészen a 4. helyig jutott, és még a Top Hard Rock Albums listára is felkerült.[44] Az albumot a kritika és a rajongók is nagy lelkesedéssel fogadták. Az Ironbound nem újította meg a műfajt, de a klasszikus thrash metalt lehengerlően friss energiával tálalják a lemezen. Több kritikus is az Overkill egyik, ha nem a legjobb albumának titulálta.[125][126][127] A svéd Close-Up magazin évvégi szerkesztőségi Top20-as listáján 14. lett az Ironbound,[128] míg a clevelandi WJCU rádió Metal on Metal című műsorának hallgatói az év 2. legjobb albumának szavazták meg az albumot.[129]

A lemezt a Bring Me the Night dallal vezették föl.[130] A februári lemezmegjelenéssel egyidőben startolt a Killfest 2010 turné egy hónapos európai szakasza, ahol a Suicide Angels, a Savage Messiah és a német Cripper kísérte az Overkillt.[131][132] Március közepén pár dél-amerikai dátum következett,[133][134] majd április 1-jétől már az USA-ban koncertezett a zenekar a lengyel Vader, a holland God Dethroned, a brit Evile, az amerikai Warbringer és Woe Of Tyrants társaságában.[135] Az amerika turné záró akkordja május 1-jén a New York-i Nokia Theaterben megtartott, az első Overkill-album megjelenésének 25 éves jubileumát ünneplő koncert volt,[123] amit még a Time Square-en zajló bombariadó sem tudott megszakítani.[136] Szeptemberben az Exodusszal Japánban,[137] a Mortal Sinnel pedig – a zenekar történetében először – Ausztráliában koncertezett az Overkill.[138] Novemberben következett az amerikai Killfest turné második szakasza a Forbidden, az Evile, a Gama Bomb és a Bonded By Blood támogatásával.[139] Még októberben újra kiadták az Egyesült Államokban a 2007-es Immortalis című Overkill-albumot, kiegészítve három korábbi daluk addig kiadatlan koncertfelvételével, illetve a Live at Wacken Open Air 2007 koncert DVD-vel.[140] 2011 márciusában folytatódott a Killfest Tour egy újabb, európai szakasszal, ahol a Destruction, a Heathen és a belga After All zenekarok társultak az Overkillel. A turnénak magyar állomása is volt, március 11-én Budapesten léptek fel az együttesek a Petőfi Csarnokban.[141] Augusztusban jelent meg az előző évi Wacken fesztivál hivatalos válogatásalbuma, amelynek bónusz blu-ray 3D videolemezén szerepelnek a The Green and Black dal előadásával.[142]

2011 szeptemberében stúdióba vonult az együttes, hogy megírják és rögzítsék következő nagylemezük dalait. A lemezfelvétel és az utómunkálatok egészen a következő év februárjáig folytak a Gear Recording stúdióban.[143] Közvetlenül a lemezfelvételt követően az Overkill is részt vett az évente megrendezésre kerülő 70000 Tons of Metal elnevezésű egyhetes utazó fesztiválon, amit egy Miamiból induló tengerjáró hajó fedélzetén tartanak. Mivel Ron Lipnicki a csuklóját törte, így beugró dobossal, az ex-Pissing Razors ütős Eddy Garciaval léptek fel.[144] Az új albumról elsőként az Electric Rattlesnake című dalt tették elérhetővé az interneten február végén, amire aztán videóklipet is forgattak.[145][146] A Wish You Were Dead lett az album második kislemezes dala, ami egy héttel a nagylemez kiadása előtt jelent meg online.[147] Az album végül 2012. március 30-án jelent meg The Electric Age címmel, és az első héten rögtön 6500 példányban kelt el Amerikában, amivel az együttes a Billboard 200 lemezeladási listán a 77. helyet érte el (az együttes történetében először bekerülve a legjobb 100 közé), a Billboard Top Hard Rock Albums listáján pedig a 7. lett a lemez.[148] A lemezbemutató turné első szakasza áprilisban és májusban az Egyesült Államokban zajlott olyan zenekarokkal együtt, mint az amerikai God Forbid és Diamond Plate, valamint a német Suidakra.[149] A nyári fesztiválfellépések után októberben indult az európai Killfest 2012 Tour.[150][151] A mozgalmas esztendő zárásaként a clevelandi WJCU rádió Metal on Metal című műsorának hallgatói az évvégi szavazáson az év második legjobb albumának választották meg a The Electric Age albumot, az Accept az évi lemeze mögött.[129]

Blitz a színpadon, 2015, Rock Hard fesztivál, Németország

2013 a Testamenttel közös, egy hónapig tartó Dark Roots of Thrash elnevezésű amerikai turnéval vette kezdetét, amihez a két zenekar kortársának számító, bár kevésbé sikeres Flotsam and Jetsam is csatlakozott.[152] A turné felénél azonban Blitz tüdőgyulladása miatt az Overkillnek le kellett mondania a hátra lévő fellépéseit.[153] Áprilisban az újabb európai turnéval egy időben[154] a Nuclear Blast kiadta a The Electric Age album „Tour Edition” változatát egy négyszámos bónusz CD-vel, ami a 2010-es ausztrál turnén rögzített koncertfelvételeket tartalmazott.[155] A koncertminialbumot Live from Oz címmel színezett bakeliten is kiadták a Lemezboltok Napja tiszteletére.[156] Augusztusban megjelent az előző évi Wacken-fesztivált dokumentáló videóválogatás, amelyen az Overkill három dallal is szerepel.[157] A nyári fesztiválfellépések lecsengésével, augusztus végén jelentették be, hogy a következő hónaptól újra stúdióban dolgozik az Overkill, hogy elkészítse következő nagylemezét.[158] Ezt mindössze egyetlen koncert erejéig szakították meg, amikor San Bernardinóban az Iron Maiden előtt léptek fel a Megadeth, az Anthrax, a Testament és a Sabaton társaságában.[159][160] Novemberben egy európai thrash-legendával, a Kreatorral indult amerikai turnéra az együttes. A Legends of Thrash turné keleti parti állomásain az Overkill volt a főzenekar, míg a nyugati parti városokban a Kreator zárta az estéket. A koncertsorozat állandó előzenekara a Warbringer volt.[158][161] A turné végeztével az Overkill visszavonult a stúdióba, hogy a már felvett zenéhez az éneksávokat is rögzítsék.[162] Január elején bejelentették, hogy az új album eredetileg márciusra tervezett megjelenését júliusra halasztják, hogy csiszoljanak még a dalokon. Ezzel együtt a márciusra már lekötött európai dátumokat is törölték a brit koncertek kivételével.[163] Májusban videóklipet forgatott a zenekar két új dalhoz, és bejelentették, hogy a késő őszre tervezett európai lemezbemutató turnén a szintén veterán Prong mellett a svéd Enforcer és az amerikai prog-power Darkology voltak az Overkill partnerei.[164][165]

A White Devil Armory címre keresztelt tizennyolcadik Overkill-stúdióalbum végül 2014. július 18-án jelent meg.[166] A lemez felvezetéseként július 1-jén bemutatták az Armorist című dalhoz készült videóklipet,[167][168] majd a megjelenés hetében a Bitter Pill videója[169] is a közönség elé került.[170] A White Devil Armory folytatta az előző két album sikerszériáját. Az ismét emelkedő eladási számoknak köszönhetően a Billboard 200-as listán a 31. helyet szerezték meg az első héten eladott 8400 hanghordozóval, ami a zenekar történetének legjobb eredménye a listán.[171] A Billboard Top Hard Rock Albums listáján a 3. helyig jutott a lemez, míg a független kiadású albumokat listázó Top Independent Albums listán az 5. lett.[172] A lemezbemutató turné szeptemberben indult az USA-ban, majd októbertől már európai koncertek következtek. November elején a következő évi turnédátumokkal együtt jelentették be, hogy 2015. március 13-án a Sanctuary társaságában újra fellép Budapesten az Overkill.[173][174]

Doboskeringő: Lipnicki, Garcia, Bittner (2015–napjainkig)

[szerkesztés]

2015. március végén jelentették be, hogy az addig csak Európára érvényes lemezszerződést a Nuclear Blast kiadóval az egész világra kiterjesztik.[175] Ennek eredményeként szeptemberben megjelent egy 13 lemezes boxset HistoriKill címmel, amely az 1995 és 2007 között kiadott albumokat öleli fel egy kiadatlan demófelvételeket tartalmazó bónusz CD-vel kiegészítve.[176] Ugyanebben a hónapban indult el a Symphony X zenekarral közös USA turné.[177] Az észak-amerikai turnét követő időszakot az új album megírásával töltötte az együttes.[178] 2016 tavaszán újra Nyugat-Európában koncerteztek,[179] de a családi okok miatt az Egyesült Államokban maradt Ron Lipnicki dobost Eddy Garcia (Pissing Razors) helyettesítette. Az európai dátumok közül április 16-án Oberhausenben különleges műsorral lépett színpadra az Overkill, ugyanis teljes egészében eljátszották az 1985-ös Feel the Fire és az 1991-es Horrorscope albumok dalait. A koncertről filmfelvétel is készült egy későbbi DVD-kiadvány számára.[180]

A tervek szerint június közepén Oroszországban játszottak volna az Onslaught társaságában egy-egy koncertet Szentpéterváron és Moszkvában,[181] de az utazás végül elmaradt.[182] A sludge metal legenda Crowbar zenekarral közös novemberi Európa-turnét viszont gond nélkül végigcsinálták, bár három estén Dave Linsk helyén a Grip Inc. gitárosa, Waldemar Sorychta lépett velük színpadra. A turnén, melynek dátumai között november 17-én Budapest is szerepelt, előzenekarként az izraeli Shredhead és az ausztrál Desecrator kísérte őket.[183][184] Még augusztusban jelentették be, hogy novemberben az Overkill új albuma is boltokba kerül,[185] de egy hónappal később a The Grinding Wheel címet kapott nagylemez megjelenését a következő év februárjára tolták.[186] Ezzel együtt november 4-én kiadták az albumról az Our Finest Hour dalt kislemezen, melyet az európai koncerteken a műsorba is beillesztettek.[187] December 21-én jelent meg a második kislemezdal, a Mean, Green, Killing Machine,[188] majd az album megjelenése előtt egy héttel kiadták a Goddamn Trouble kislemezt és a hozzá készült videóklipet.[189] A The Grinding Wheel album február 10-én jelent meg.[190] Ezzel egy időben indult a Nile zenekarral közös február-márciusi amerikai turnéjuk. Ahogy az európai, úgy az amerikai koncerteken is újra Eddy Garcia helyettesítette a nagylemezt feldoboló Ron Lipnickit.[191][192]

A Billboard 200-as lemezeladási listán az album rosszabbul teljesített, mint elődje, csak a 69. helyig jutott. A Top Hard Rock Albums listán viszont egyenesen a 2. pozíciót szerezte meg, a független kiadású lemezek rangsorában (Top Independent Albums) pedig a 4. lett a megjelenés hetében.[124] Az európai listákon egyedül Németországban sikerült a Top10-be kerülnie új albumával az Overkillnek.[193] A The Grinding Wheel nagylemez kevésbé lett direkt, mint az előző három album, több a hosszú, epikus és különböző stílusokat variáló dal a lemezen.[194] Március közepén a hatperces Shine On című daluk klipjét mutatták be.[195]

Jason Bittner már az Overkill dobosaként 2017-ben a Party.San fesztiválon

Májusban bejelentették, hogy az Overkill új dobosa Jason Bittner (ex-Shadows Fall, Flotsam and Jetsam) lett.[196][197] Júniusban az együttes bepótolta az egy évvel korábban elmaradt ukrajnai és oroszországi koncertjeit, augusztusban pedig a metalfesztiválok színpadain léptek fel szerte Európában.[198] Szeptember 8-án indult az Overkill és Crowbar nevével fémjelzett Metal Alliance Tour az Egyesült Államokban. A két főzenekarhoz a már ismertebb Havok és a feltörekvő Black Fast thrash metal együttesek csatlakoztak, illetve ötödikként a korábbi Five Finger Death Punch és Skinlab tagokból álló, első lemezes Invidia.[199] November végétől két héten át az MTV Headbangers’ Ball Tour 2017 elnevezésű turné keretében újra Európában játszott az Overkill az Insomnium, a Deserted Fear, és a Sepultura klasszikus Roots című albumát felelevenítő Cavalera-testvérek társaságában.[200]

2018. február 28-án startolt el az Overkill ausztráliai mini-turnéja. Először 2010-ben koncerteztek ezen a földrészen, és nyolc év után tértek vissza egy rövid, de feszes körútra. Öt nap alatt öt nagyvárosban léptek fel, mindenhol helyi előzenekarok támogatásával.[201] Májusban megjelent a Live in Overhausen című koncertanyag, amit két évvel korábban rögzítettek a németországi Oberhausenben, ahol teljes egészében eljátszották a Feel the Fire és a Horrorscope lemezeket.[202] Június 1-jén megkezdődtek a következő stúdióalbum munkálatai, melynek megjelenését 2019 februárjára tervezik,[203] 2018. júliusában a nagyobb európai rockfesztiválokon játszott az Overkill, köztük július 10-én a Rockmaraton fesztiválon Dunaújvárosban.[204] Ősszel visszatért a zenekar a stúdióba, hogy befejezze a munkálatokat a The Wings of War című következő Overkill stúdióalbumon.[205] December közepén jelent meg az első dal Last Man Standing címmel az új nagylemezről,[206] ezt követte 2019 januárjában a Head of a Pin másodikként,[207] majd az album megjelenésének napján, február 22-én,[208] az Overkill szülőhazájáról, New Jersey-ről írt Welcome to the Garden State klipje.[209] Az új album még nagyobb visszaesést produkált Amerikában a Billboard lemezeladási listán, mint az előző anyag. Csak a 158. helyig jutott a The Wings Of War.[210] Európában viszont, főleg a német nyelvterületeken, jobban teljesített az eladási listákon az Overkill, mint két évvel korábban.[211][212][213]

Márciustól elindult a lemezbemutató turné Európában a szintén veterán Destruction és Flotsam and Jetsam thrash metal együttesek, valamint az ausztrál Meshiaak társaságában.[214] A 2019-es tavaszi Európa-turné menetrendje szerint március 11-én ismét Magyarországra látogatott a zenekar egy önálló klubkoncert keretében.[215] Április-májusban már az amerikai nagyvárosokban lépett fel az Overkill a Death Angel és a korábbi Megadeth zenészek által alapított Act of Defiance társaságában.[216] 2019 nyarán Blitz egy közös mellékprojektet hozott létre Mike Portnoy dobossal (Sons of Apollo, ex-Dream Theater), Phil Demmel gitárossal (Vio-lence, ex-Machine Head) és Mark Menghi basszusgitárossal, melyben klasszikus amerikai rockzenekarok dalait dolgozzák át metal stílusban.[217][218] Októberben az Overkill is részt vett a Dave Mustaine Megadeth-frontember által szervezett MegaCruise elnevezésű hatnapos metalzenei fesztiválon, melyet egy tengerjáróhajó fedélzetén rendeztek.[219][220] Decemberben jelentették be a Wings Over USA lemezbemutató turné második szakaszát az Exhorder és a Hydraform társaságában. A háromhetes koncertsorozat 2020. február végén startolt a kaliforniai Anaheimben és a New Jersey-i Montclairben fejeződött be, ahol a Billy Milano vezette M.O.D. és a Demolition Hammer zenekarok is felléptek.[221] A turné éppen befejeződött, amikor a Covid19-pandémia miatt világszerte korlátozásokat vezettek be a zenés tömegrendezvényekre, és az előadók arra kényszerültek, hogy sorra lemondják meghirdetett koncertjeiket.

2020. szeptemberében jelentette be a zenekar, hogy megkezdi következő nagylemeze felvételeit.[222] Az újabb korlátozások miatt azonban a felvételek elhúzódtak, és 2021. augusztusában sem készült még el az album.[223] Végül 2022 decemberében hozták nyilvánosságra az Overkill 20. stúdióalbumának címét és megjelenésének időpontját.[224] A 2023 tavaszán érkező Scorched című nagylemezről a németországi Ruhrport Metal Meeting elnevezésű fesztiválon mutatták be az első dalt, a Wicked Place-t.[225]

Tagok

[szerkesztés]

Jelenlegi tagok

[szerkesztés]
  • Bobby „Blitz” Ellsworth – ének (1980–napjainkig)
  • D. D. Verni – basszusgitár, háttérvokál (1980–napjainkig)
  • Dave Linsk – szólógitár, háttérvokál (1999–napjainkig)
  • Derek „The Skull” Tailer – ritmusgitár, háttérvokál (2002–napjainkig)
  • Jeramie Kling – dobok (2024–napjainkig)

Korábbi tagok

[szerkesztés]
Gitárosok
  • Robert Pisarek (1980)
  • Dan Spitz (1980–1981)
  • Anthony Ammendolo (1980–1981)
  • Rich Conte (1981–1982)
  • Mike Sherry (1981–1982)
  • Bobby Gustafson (1983–1990)
  • Rob Cannavino (1991–1995)
  • Merritt Gant (1991–1995)
  • Joe Comeau (1995–1999)
  • Sebastian Marino (1995–1998)
Dobosok

Vendégzenészek

[szerkesztés]
  • Mark Archibole – dobok (1987)
  • Mike Portnoy – dobok (2006)
  • Eddy Garcia – dobok (2012, 2016)
  • Waldemar Sorychta – gitár (2016. november)
  • Christian "Speesy" Giesler – basszusgitár (2024. szeptember)

Diszkográfia

[szerkesztés]
Bővebben: Overkill-diszkográfia
  • 1985 – Feel the Fire
  • 1987 – Taking Over
  • 1988 – Under the Influence
  • 1989 – The Years of Decay
  • 1991 – Horrorscope
  • 1993 – I Hear Black
  • 1994 – W.F.O.
  • 1996 – The Killing Kind
  • 1997 – From the Underground and Below
  • 1999 – Necroshine
  • 2000 – Bloodletting
  • 2003 – Killbox 13
  • 2005 – ReliXIV
  • 2007 – Immortalis
  • 2010 – Ironbound
  • 2012 – The Electric Age
  • 2014 – White Devil Armory
  • 2017 – The Grinding Wheel
  • 2019 – The Wings of War
  • 2023 – Scorched

Turnék

[szerkesztés]
Bővebben: Overkill-turnék listája
  • Feel The Fire Tour (1985–1986)
  • Taking Over Tour (1987)
  • Under the Influence Tour (1988-1989)
  • The Years of Decay Tour (1989-1990)
  • Horrorscope Tour (1991)
  • World of Hurt Tour (1993)
  • W.F.O. Tour (1994)
  • The Killing Kind Tour (1996)
  • From the Underground and Below Tour (1998)
  • Necroshine Tour (1999-2000)
  • Bloodletting Tour (2000, 2002)
  • TourBox 13 (2003)
  • Thrash Domination '04 (2004)
  • ReliXIV Tour (2005-2007)
  • Gigantour 2006
  • Immortalis Tour (2007-2008)
  • Killfest Tour 2009
  • Killfest Tour 2010
  • Killfest Tour 2011
  • The Electric Age Tour (2012-2013)
  • Killfest Tour 2012
  • Dark Roots of Thrash Tour (2013)
  • Legends of Thrash Tour (2013)
  • White Devil Armory Tour (2014-2016)
  • The Grinding Wheel Tour (2016-2017)
  • Metal Alliance Tour (2017)
  • MTV Headbangers' Ball Tour (2017)
  • Australian Tour (2018)
  • Killfest Tour 2019
  • Wings Over the USA (2019)
  • Scorched the Earth World Tour (2023-2024)

Magyarországi koncertek

[szerkesztés]

Mellékprojektek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Steve Huey: Coverkill – Overkill. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  2. ↑ Coverkill – Overkill. metal.de, 1999. október 3. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  3. ↑ Steve Huey: Overkill biography. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  4. ↑ Eduardo Rivadavia: Horrorscope – Overkill. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  5. ↑ Jason Anderson: The Killing Kind – Overkill. Allmusic.com. (Hozzáférés: 2018. február 7.)
  6. ↑ a b c d e David Leslie: Rat Skates interjú. Metal-Rules.com, 2008. május 3. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  7. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Garry Sharpe-Young: Overkill biográfia. MusicMight.com. [2016. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)
  8. ↑ Marko Syrjala: Dan Spitz interjú. Metal-Rules.com, 2006. május 4. (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  9. ↑ Ray van Horn Jr.: Bobby Gustafson interjú. The Metal Minute, 2010. február 26. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  10. ↑ Megaforce Records. Discogs.com. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  11. ↑ Feel the Fire (1985) overview. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  12. ↑ THE RODS To Release 'Vengeance' In March. Blabbermouth.net, 2011. január 6. (Hozzáférés: 2013. november 19.)
  13. ↑ a b c d Overkill koncertek listája. setlist.fm. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  14. ↑ US Speed Metal Attack (1986). Metal Archives. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  15. ↑ Taking Over (1987) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  16. ↑ Taking Over (1987) overview. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  17. ↑ Taking Over (1987). Discogs.com. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  18. ↑ Overkill – In Union We Stand. YouTube
  19. ↑ The Stiffs – Early Canadian Punk Rock. Loud Proud And Drunk, 2012. október 7. [2013. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  20. ↑ !!!Fuck You!!! EP (1987). Discogs.com. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  21. ↑ Under the Influence (1988) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 4.)
  22. ↑ Drew Tyler: Review: Under the Influence (1988). Sputnik Music. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  23. ↑ Hawk: Review: Under the Influence (1988). The Metal Observer. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  24. ↑ Jason Anderson: Review: Under the Influence (1988). AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
  25. ↑ Overkill – Hello from the Gutter. YouTube
  26. ↑ Jason Anderson: Review: The Years of Decay (1989). AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  27. ↑ The Years of Decay (1989). Metal Archives. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  28. ↑ a b c Siebert, Rainer (2012). „Klasszikus! The Years of Decay 1989”. Metal & Hard Rock Hammerworld 24 (4), 23. o. ISSN 1589-4088. (Hozzáférés: 2013. november 21.) 
  29. ↑ Overkill – Elimination. YouTube
  30. ↑ The Years of Decay (1989) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  31. ↑ Ben Timpson: The Years of Decay (1989). WhatCulture!, 2013. május 19. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
  32. ↑ Hector Kirkwood: Dark Angel turnédátumok. metallipromo.com. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  33. ↑ Overkill koncertdátumok. last.fm. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  34. ↑ EvilG: Bobby Gustafson interjú. Metal-Rules.com. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  35. ↑ a b The only Overkill interview you ever need to read – Part 3. Invisible Oranges, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  36. ↑ Horrorscope (1991). Metal Archives. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  37. ↑ Horrorscope (1991) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  38. ↑ Billboard Heatseekers – Google Books. Books.google.com. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  39. ↑ Overkill – Horrorscope. YouTube
  40. ↑ Eduardo Rivadavia: Horrorscope (1991) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  41. ↑ Michel Renaud: Horrorscope (1991). Metal Crypt, 2007. december 30. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  42. ↑ Sean: Horrorscope (1991). Metal Observer, 2003. február 12. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  43. ↑ ImTheOnlyThugInTheBuildin: Horrorscope (1991). Sputnik Music, 2012. december 27. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  44. ↑ a b OVERKILL: 'Ironbound' First-Week Sales Revealed. Blabbermouth.com, 2010. február 17. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  45. ↑ ANACRUSIS: 'Annihilation Complete: The Early Years Anthology' Due This Month. Blabbermouth.net, 2009. január 22. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  46. ↑ Cselőtei László (1993. 5). Overkill – I Hear Black (lemezkritika). Metal Hammer H., 55. o. (Hozzáférés: 2013. december 30.) 
  47. ↑ Jason Anderson: I Hear Black (1993) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 30.)
  48. ↑ I Hear Black (1993) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. november 30.)
  49. ↑ (1993. 5) MHH Hangpróba-táblázat. Metal Hammer H., 54. o. (Hozzáférés: 2013. december 30.) 
  50. ↑ Overkill – Spiritual Void. YouTube
  51. ↑ Worlf of Hurt Tour. setlist.fm. (Hozzáférés: 2013. november 30.)
  52. ↑ Jason Anderson: W.F.O. (1994) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
  53. ↑ W.F.O. (1994) chart positions. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
  54. ↑ Overkill – Fast Junkie. YouTube
  55. ↑ Overkill – Bastard Nation. YouTube
  56. ↑ W.F.O. (1994). Metal Archives. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
  57. ↑ Ex-JAG PANZER Vocalist DANIEL CONCA Passes Away. Blabbermouth.net, 2004. február 22. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
  58. ↑ Wrecking Your Neck (1995). Metal Archives. (Hozzáférés: 2013. december 30.)
  59. ↑ a b The only Overkill interview you ever need to read – Part 4. Invisible Oranges, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
  60. ↑ The Killing Kind releases. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. január 2.)
  61. ↑ Jason Anderson: The Killing Kind (1996) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  62. ↑ Charles Theel: The Killing Kind (1996). The Metal Observer, 2005. május 24. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  63. ↑ Draveczki-Ury Ádám: The Killing Kind (1996). Shock! Magazin, 2011. január 28. (Hozzáférés: 2014. január 3.)
  64. ↑ Fuck You and Then Some (1996). Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  65. ↑ Tom Forget: Fuck You and Then Some (1996). AllMusic. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  66. ↑ Jason Anderson: From the Underground and Below (1997) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  67. ↑ From the Underground and Below (1997) awards. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  68. ↑ Overkill Setlist at E-Klub, Budapest, Hungary, 1998. setlist.fm. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  69. ↑ Schmidt Péter: Overkill, Nevermore, Angel Dust – Budapest, 1998. június 11.. Shock! Magazin, 1998. június 14. (Hozzáférés: 2014. január 8.)
  70. ↑ Jody Webb: Still Killing – Interview with Bobby Blitz. Chronicles of Chaos, 1999. március 14. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  71. ↑ a b c d The only Overkill interview you ever need to read – Part 5. Invisible Oranges, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  72. ↑ Fa-Q. Metal Archives. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  73. ↑ Necroshine (1999) awards. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  74. ↑ Necroshine Tour Dates 1999 march-april, USA. wreckingcrew.com. [1999. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  75. ↑ Necroshine Tour 1999–2000. setlist.fm. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  76. ↑ Necroshine Tour Dates 1999 september-october, USA. wreckingcrew.com. [1999. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  77. ↑ Necroshine Tour Dates 2000. wreckingcrew.com. [2000. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  78. ↑ Annihilator/Overkill European Tour, Lisbon, 4th of February, 2000. MetalRules.com. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
  79. ↑ Steve Huey: Coverkill (1999) review. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  80. ↑ Adrian Bromley: Classic Covers from Overkill – Interview with Bobby Ellsworth. Chronicles of Chaos, 1999. december 9. (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  81. ↑ Sludge Scans For November 2000. Metal Sludge, 2000. november 1. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  82. ↑ Dee Snider's S.M.F.s* – Twisted Forever (1997). Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  83. ↑ Overkill Setlist at Sziget Festival 2001. setlist.fm. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  84. ↑ Draveczki-Ury Ádám, Kiss Gábor: Overkill: „A zenekar óvott meg attól, hogy felnőtté váljak”. Shock! Magazin, 2011. március 28. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  85. ↑ Upcoming TWISTED SISTER tribute CD. Blabbermouth.com, 2001. május 4. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  86. ↑ Twisted Forever: A Tribute To The Legendary Twisted Sister (2001). Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  87. ↑ About the OVERKILL/NEVERMORE/SCAR CULTURE tour. Blabbermouth.com, 2001. november 13. (Hozzáférés: 2014. május 7.)
  88. ↑ John Serba: Wrecking Everything – Live. AllMusic Guide. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
  89. ↑ BLAZE To Support OVERKILL In Europe. Blabbermouth.com, 2002. május 28. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
  90. ↑ OVERKILL Frontman Suffers "Minor Stroke". Blabbermouth.com, 2002. július 1. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
  91. ↑ Then and Now: Overkill (2002) Compilation. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
  92. ↑ Hello from the Gutter (2002) Compilation. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
  93. ↑ Killbox 13 (2003) awards. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  94. ↑ OVERKILL Announce First Dates In Support Of 'Killbox 13'. Blabbermouth.com, 2003. július 1. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  95. ↑ OVERKILL Announce U.S. Dates In Support Of 'Killbox 13'. Blabbermouth.com, 2003. augusztus 18. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  96. ↑ SEVEN WITCHES To Support OVERKILL In Europe. Blabbermouth.com, 2003. szeptember 26. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  97. ↑ AFTER ALL To Support OVERKILL, SEVEN WITCHES In Europe. Blabbermouth.com, 2003. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. május 13.)
  98. ↑ FLOTSAM AND JETSAM Added To 'Thrash Domination' Japanese Tour. Blabbermouth.com, 2004. július 12. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  99. ↑ OVERKILL: Tour Dates Announced. Blabbermouth.com, 2005. február 16. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  100. ↑ It's Official: Drummer TIM MALLARE Quits OVERKILL. Blabbermouth.com, 2005. május 13. (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  101. ↑ OVERKILL Shows Cancelled Due To Hurricane Rita. Blabbermouth.com, 2005. szeptember 25. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  102. ↑ OVERKILL, PRONG: More U.S. Tour Dates Announced. Blabbermouth.com, 2005. augusztus 3. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  103. ↑ OVERKILL: New Album 'Just About Complete'. Blabbermouth.com, 2006. július 25. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  104. ↑ GIGANTOUR 2006 Announced: MEGADETH, LAMB OF GOD, OPETH, ARCH ENEMY, OVERKILL Confirmed. Blabbermouth.com, 2006. július 23. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  105. ↑ MEGADETH, LAMB OF GOD, OPETH, ARCH ENEMY Featured On 'Gigantour 2' DVD. Blabbermouth.com, 2007. december 8. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  106. ↑ Armageddon Over Wacken – Live 2005. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  107. ↑ OVERKILL Frontman: 'Whoever Said You Can't Go Home Again?'. Blabbermouth.com, 2007. május 24. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  108. ↑ The only Overkill interview you ever need to read – Part 5. Invisible Oranges, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  109. ↑ Overkill – Skull and Bones. YouTube
  110. ↑ OVERKILL: New Album To Feature Guest Appearance By LAMB OF GOD Frontman. Blabbermouth.com, 2007. augusztus 21. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  111. ↑ Immortalis (2007) awards. AllMusic. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  112. ↑ OVERKILL Frontman Comments On Current Tour, New Record Label. Blabbermouth.com, 2007. október 21. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  113. ↑ OVERKILL Signs With BODOG MUSIC, TVT Europe. Blabbermouth.com, 2007. május 10. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  114. ↑ OVERKILL To Support MOTÖRHEAD In Germany. Blabbermouth.com, 2007. szeptember 18. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  115. ↑ MORTAL SIN, DRONE To Support OVERKILL In Europe. Blabbermouth.com, 2007. november 15. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  116. ↑ OVERKILL: North American Tour Dates Announced. Blabbermouth.com, 2008. március 9. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  117. ↑ Immortalis Tour. setlist.fm. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  118. ↑ OVERKILL To Release 'Live At Wacken Open Air 2007' DVD In February. Blabbermouth.com, 2007. november 27. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  119. ↑ Live At Wacken 2007, 3DVDs. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  120. ↑ EXODUS And GAMA BOMB Replace METAL CHURCH On OVERKILL's European Tour. Blabbermouth.com, 2008. november 19. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  121. ↑ METAL CHURCH Pulls Out Of OVERKILL's European Tour. Blabbermouth.com, 2008. október 17. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  122. ↑ OVERKILL Signs With NUCLEAR BLAST RECORDS. Blabbermouth.com, 2009. október 30. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  123. ↑ a b OVERKILL Signs U.S. Deal With E1 MUSIC; 25th-Anniversary Concert Planned. Blabbermouth.com, 2009. november 2. (Hozzáférés: 2014. május 20.)
  124. ↑ a b Overkill chart history. Billboard.com. [2016. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  125. ↑ Ryan Ogle: OVERKILL: 'Ironbound' CD Review. Blabbermouth.com. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  126. ↑ Gregory Heaney: OVERKILL: 'Ironbound' (2010). AllMusic. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  127. ↑ Kiss Gábor: Overkill: Ironbound (kritika). Shock! Magazin, 2010. január 20. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  128. ↑ WATAIN's 'Lawless Darkness' Tops CLOSE-UP MAGAZINE's 2010 List. Blabbermouth.com, 2010. december 3. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  129. ↑ a b ACCEPT's 'Blood' Takes Top Honors In 'Metal On Metal' Listener Poll. Blabbermouth.com, 2011. január 10. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  130. ↑ Overkill – Bring Me the Night. YouTube
  131. ↑ OVERKILL: European Tour Announced. Blabbermouth.com, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  132. ↑ OVERKILL Kicks Off European Tour; Photos Available, Setlist Revealed. Blabbermouth.com, 2010. február 8. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  133. ↑ OVERKILL: South American Dates Announced. Blabbermouth.com, 2009. október 29. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  134. ↑ OVERKILL: Quality Buenos Aires Footage Available. Blabbermouth.com, 2010. március 22. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  135. ↑ OVERKILL To Tour North America With VADER, GOD DETHRONED, WARBRINGER, EVILE. Blabbermouth.com, 2009. november 30. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  136. ↑ OVERKILL Rocks Times Square Despite Bomb Threat. Blabbermouth.com, 2010. május 2. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  137. ↑ OVERKILL And EXODUS To Team Up For Japan's 'Thrash Domination 2010'. Blabbermouth.com, 2010. június 22. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  138. ↑ OVERKILL: Australian Tour Trailer Released. Blabbermouth.com, 2010. április 29. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  139. ↑ OVERKILL Announces Second Leg Of 'Killfest 2010' Tour With Support From FORBIDDEN. Blabbermouth.com, 2010. február 2. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  140. ↑ OVERKILL To Reissue CD, DVD With Three Previously Unreleased Live Tracks. Blabbermouth.com, 2010. augusztus 6. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  141. ↑ AFTER ALL Added To 'Killfest' European Tour. Blabbermouth.com, 2010. szeptember 7. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  142. ↑ Live at Wacken 2010. Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  143. ↑ Overkill – The Electric Age (2012). Metal Archives. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  144. ↑ OVERKILL With Ex-PISSING RAZORS Drummer: '70000 Tons Of Metal' Performance Footage. Blabbermouth.com, 2012. február 9. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  145. ↑ Overkill – Electric Rattlesnake. YouTube
  146. ↑ OVERKILL Films 'Electric Rattlesnake' Video; Photos Available. Blabbermouth.com, 2012. február 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  147. ↑ OVERKILL: New Single 'Wish You Were Dead' Available On iTunes; Lyric Video Released. Blabbermouth.com, 2012. március 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  148. ↑ OVERKILL's 'The Electric Age' Cracks U.S. Top 100; 'Electric Rattlesnake' Video Released. Blabbermouth.com, 2012. április 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  149. ↑ GOD FORBID, SUIDAKRA Added To OVERKILL's U.S. Tour. Blabbermouth.com, 2012. február 14. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  150. ↑ OVERKILL Announces European 'Killfest' Tour. Blabbermouth.com, 2012. június 25. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  151. ↑ OVERKILL 'Killfest 2012' Tour. Blabbermouth.com, 2012. október 9. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
  152. ↑ TESTAMENT To Tour U.S. With OVERKILL, FLOTSAM AND JETSAM. Blabbermouth.com, 2012. november 26. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  153. ↑ OVERKILL Drops Off 'The Dark Roots Of Thrash' Tour. Blabbermouth.com, 2013. február 18. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  154. ↑ Overkill Gigoraphy on Songkick.com. songkick. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  155. ↑ OVERKILL To Release Limited 'The Electric Age' Tour Edition. Blabbermouth.com, 2013. március 18. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  156. ↑ OVERKILL To Release 'Live From Oz' On Copper-Colored Vinyl. Blabbermouth.com, 2013. március 18. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  157. ↑ Live at Wacken 3DVD (2012). Discogs.com. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  158. ↑ a b OVERKILL To Enter Studio On Monday. Blabbermouth.com, 2013. augusztus 30. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  159. ↑ IRON MAIDEN To Play Seven U.S. Shows With MEGADETH In September. Blabbermouth.com, 2013. április 8. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  160. ↑ Iron Maiden at San Manuel Amphitheater. songkick, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  161. ↑ Legends of Thrash Tour 2013. Blabbermouth.com. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  162. ↑ OVERKILL's BLITZ '80 Percent Done' Recording Vocals For New Album. Blabbermouth.com, 2013. november 13. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  163. ↑ OVERKILL: New Album Pushed Back To July; Tour Dates Postponed. Blabbermouth.com, 2014. január 14. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  164. ↑ OVERKILL To Tour Europe With PRONG, ENFORCER, DARKOLOGY. Blabbermouth.com, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  165. ↑ OVERKILL Filming 'Bitter Pill' And 'Armorist' Videos With Director KEVIN J. CUSTER. Blabbermouth.com, 2014. május 30. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  166. ↑ OVERKILL: 'White Devil Armory' Release Dates Announced. Blabbermouth.com, 2014. június 2. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  167. ↑ OVERKILL: 'Armorist' Video Released. Blabbermouth.com, 2014. július 1. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  168. ↑ Overkill – Armorist. YouTube
  169. ↑ Overkill – Bitter Pill. YouTube
  170. ↑ Video Premiere: OVERKILL's 'Bitter Pill'. Blabbermouth.com, 2014. július 21. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  171. ↑ OVERKILL's 'White Devil Armory' Cracks U.S. Top 40. Blabbermouth.com, 2014. július 30. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  172. ↑ OVERKILL's chart history. Billboard. [2016. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  173. ↑ Overkill-Sanctuary koncert Budapesten. Zenevilág.net, 2014. november 3. [2014. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  174. ↑ Együtt lép fel Budapesten az Overkill és a Sanctuary. Shock! Magazin, 2014. november 3. (Hozzáférés: 2014. november 10.)
  175. ↑ OVERKILL Signs Worldwide Deal With NUCLEAR BLAST; New Box Set Due In The Fall. Blabbermouth.com, 2015. március 27. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  176. ↑ OVERKILL To Release 'Historikill: 1995–2007' Box Set In September. Blabbermouth.com, 2015. július 14. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  177. ↑ OVERKILL And SYMPHONY X To Join Forces For North American Co-Headlining Tour. Blabbermouth.com, 2015. március 27. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  178. ↑ OVERKILL Has Eleven Songs 'Fully Demoed' For Upcoming Album. Blabbermouth.com, 2016. március 20. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  179. ↑ Overkill koncertek 2016-ban. setlist.fm, 2016 (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  180. ↑ OVERKILL Taps PISSING RAZORS Drummer EDDY GARCIA For European Tour, DVD Shoot. Blabbermouth.com, 2016. április 16. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  181. ↑ Chaly: Overkill / Onslaught June 2016. Overkill Official Site, 2016. március 15. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  182. ↑ Chaly: June 14, 15 2016 Russia shows cancelled.. Overkill Official Site, 2016. június 2. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  183. ↑ OVERKILL To Tour Europe With CROWBAR, SHREDHEAD, DESECRATOR. Blabbermouth.com, 2016. május 12. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  184. ↑ GRIP INC. Guitarist WALDEMAR SORYCHTA Says Playing With OVERKILL Was An 'Amazing' And 'Great' Experience. Blabbermouth.com, 2016. november 20. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  185. ↑ OVERKILL To Release 'Grinding Wheel' Album In November. Blabbermouth.com, 2016. augusztus 13. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  186. ↑ OVERKILL: 'The Grinding Wheel' Album Details Revealed. Blabbermouth.com, 2016. november 16. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  187. ↑ OVERKILL: 'The Grinding Wheel' Album Pushed Back To February. Blabbermouth.com, 2016. szeptember 19. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  188. ↑ OVERKILL release lyric video and new single 'Mean, Green, Killing Machine'!. Nuclear Blast, 2016. december 21. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
  189. ↑ Overkill – Goddamn Trouble. YouTube
  190. ↑ OVERKILL reveal new music video for 'Goddamn Trouble'!. Nuclear Blast, 2017. február 3. (Hozzáférés: 2017. február 4.)
  191. ↑ OVERKILL And NILE To Join Forces For U.S. Tour. Blabbermouth.com, 2016. augusztus 24. (Hozzáférés: 2016. december 3.)
  192. ↑ OVERKILL Frontman Says Drummer RON LIPNICKI Can't Tour Because Of 'A Personal Issue'. Blabbermouth.com, 2017. március 23. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  193. ↑ Offizielle Deutsche Charts. OffizielleCharts.de, 2017. február 10. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
  194. ↑ OVERKILL Singer On Writing Lyrics: 'I Like To Cleanse My Sins Of The Prior Year And A Half'. Blabbermouth.com, 2017. február 24. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  195. ↑ Overkill – Shine On. YouTube
  196. ↑ OVERKILL Joined By SHADOWS FALL And FLOTSAM AND JETSAM Drummer JASON BITTNER. Blabbermouth.com, 2017. május 4. (Hozzáférés: 2017. május 4.)
  197. ↑ BOBBY 'BLITZ' ELLSWORTH Says JASON BITTNER Was One Of OVERKILL's First 'Drum Groupies'. Blabbermouth.com, 2017. szeptember 5. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  198. ↑ Overkill tour dates 2017. setlist.fm. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  199. ↑ OVERKILL And CROWBAR To Join Forces For 2017 'Metal Alliance Tour'. Blabbermouth.com, 2017. június 15. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  200. ↑ MAX + IGOR CAVALERA To Tour Europe With OVERKILL, INSOMNIUM. Blabbermouth.com, 2017. április 5. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  201. ↑ Anwar Rizk: Overkill supports confirmed for upcoming Australian tour. Metal Obsession, 2018. február 5. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  202. ↑ OVERKILL To Release 'Live In Overhausen' In May. Blabbermouth.com, 2018. március 16. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  203. ↑ OVERKILL Begins Recording New Album: Photos. Blabbermouth.com, 2018. június 2. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  204. ↑ Kirsch András: Ez volt eddig a Rockmaratonon. Lángoló Gitárok, 2018. július 11. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  205. ↑ OVERKILL Completes Work On New Album; February 2019 Release Expected. Blabbermouth.com, 2018. október 10. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  206. ↑ OVERKILL: Lyric Video For New Song 'Last Man Standing'. Blabbermouth.com, 2018. december 14. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  207. ↑ OVERKILL: Lyric Video For New Song 'Head Of A Pin'. Blabbermouth.com, 2019. január 18. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  208. ↑ OVERKILL To Release 'The Wings Of War' Album In February. Blabbermouth.com, 2018. november 28. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  209. ↑ OVERKILL To Release 'The Wings Of War' Album In February. Blabbermouth.com, 2019. február 22. (Hozzáférés: 2019. február 24.)
  210. ↑ OVERKILL - Billboard Chart History. Billboard.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  211. ↑ OVERKILL - Austrian Charts. austriancharts.at. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  212. ↑ OVERKILL - Hitparade Suisse. hitparade.ch. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  213. ↑ OVERKILL - Offizielle Deutsche Charts. offiziellecharts.de. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  214. ↑ OVERKILL, DESTRUCTION And FLOTSAM AND JETSAM To Join Forces For 'Killfest' European Tour. Blabbermouth.com, 2018. június 30. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  215. ↑ Overkill, Killfest 2019. Barba Negra Club Facebook Events, 2018. július 13. (Hozzáférés: 2018. július 14.)
  216. ↑ Overkill announce 2019 US tour with Death Angel + Act of Defiance. Loudwire.com, 2019. január 28. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  217. ↑ Current/Former Members Of MACHINE HEAD, DREAM THEATER, OVERKILL Unite In New Project. Blabbermouth.net, 2019. augusztus 7. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  218. ↑ OVERKILL's BLITZ Details 'Made In America' Project With MIKE PORTNOY And PHIL DEMMEL. Blabbermouth.net, 2019. szeptember 27. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  219. ↑ MegaCruise Official Site. MegaCruise.com. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  220. ↑ Scott Sommer: REVIEW: The MegaCruise 2019. Ghost Cult Magazine, 2019. november 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  221. ↑ OVERKILL Announces 'Wings Over USA' 2020 Tour With EXHORDER. Blabbermouth.net, 2019. december 17. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  222. ↑ OVERKILL To Begin Recording New Album Next Week. Blabbermouth.net, 2020. szeptember 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  223. ↑ OVERKILL's New Album Is Almost Ready For Mixing. Blabbermouth.net, 2021. augusztus 13. (Hozzáférés: 2021. augusztus 19.)
  224. ↑ OVERKILL Reveals Title Of 20th Studio Album. Blabbermouth.net, 2022. december 9. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  225. ↑ OVERKILL Performs Brand New Song 'Wicked Place' At Germany's RUHRPOTT METAL MEETING. Blabbermouth.net, 2022. december 13. (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  226. ↑ Bronx Casket Co.. Metal Archives. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  227. ↑ Speed Kill Hate. Metal Archives. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  228. ↑ The Cursed. Metal Archives. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  229. ↑ BPMD. Hammerworld.hu. [2020. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 10.)

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Overkill_(együttes)&oldid=27535478”