Pireneusok
Pireneusok | |
Magasság | 3404 m |
Hely | Andorra Spanyolország Franciaország |
Legmagasabb pont | Aneto (3404 m) |
Terület | 19 000 km2 |
Hosszúság | 491 km |
Kor | Eocén (40 millió év) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 40′, k. h. 1° 00′42.666667°N 1.000000°EKoordináták: é. sz. 42° 40′, k. h. 1° 00′42.666667°N 1.000000°E | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pireneusok témájú médiaállományokat. |
Pireneusok | |
Világörökség | |
A Központi-Pireneusok a Pic du Midi de Bigorre csúcsáról | |
Adatok | |
Ország | Spanyolország és Franciaország |
Típus | Természeti és kulturális helyszín |
Kritériumok | III, IV, V, VII, VIII |
Felvétel éve | 1997, 1999 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 40′, k. h. 1° 00′42.666667°N 1.000000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pireneusok témájú médiaállományokat. |
A Pireneusok (katalán: Pirineus; francia: Pyrénées; spanyol: Pirineos; baszk: Pirinioak) magashegység Délnyugat-Európában, amely természetes határt képez Spanyolország és Franciaország között. Az Eurázsiai-hegységrendszer tagja.
Területén három ország osztozik, déli részén Spanyolország, északi részén Franciaország, és közéjük ékelődött be Dél-Európa legnagyobb törpeállama, Andorra.
Földrajz
[szerkesztés]A Földközi-tengertől az Atlanti-óceánig, mintegy 415 km hosszan terül el láncolata. Legkeletibb pontja a Cap de Creus a Costa Brava vidékén. A hegység magját, központi vonulatát kristályos, kőzetek, főképp gránit építi fel. A gránitból álló középső magot középidei gyűrt üledékes, mészkőből álló köpeny veszi körül. A hegység felgyűrődése az oligocénben történt, a francia Központi-hegyvidék és a Mezeta között elhelyezkedő üledékeket a hatalmas nyomóerő préselte össze. Az északi oldala meredek, a déli lankásabb. A hegyvidéken az átkelés nehéz, így a közlekedés inkább a tengerparti sávban bonyolódik le még napjainkban is.
A jégkorban már az 1500-1700 méteres magasságokat is jég borította, így a leghosszabb gleccsere 40 km is lehetett. A glaciális formák napjainkban is megfigyelhetők: kárfülkék, cirkuszvölgyek, kártavak. Napjainkban a hóhatár már a 3000 méteres magasságban húzódik. A hegység középső, magas részei sok csapadékot kapnak, akár 1500 mm-t is évente, ennek egy részét hó formájában.
A Pireneusokat általában három fő részre bontják: a Középső-, az Atlanti- vagy Nyugati-, és Keleti-Pireneusokra.
A Középső-Pireneusok a Somport-hágótól a Val d'Aran völgyig terjednek. A legmagasabb csúcsok a területen belül: Aneto (franciául Pic de Néthou), 3404 m, Mont Posets, 3375 m, és a Monte Perdido, 3355 m.
Az Atlanti-Pireneusokban az átlagos magasság fokozatosan csökken kelettől nyugat felé, mindaddig, amíg össze nem olvadnak a Baszk-hegységgel, a Vizcayai-öböl közelében. A Keleti-Pireneusokban az átlagos magasság jellemzően egyenletes, mindaddig, amíg egy hirtelen zuhanás be nem következik az Albières láncában.
Csúcsok
[szerkesztés]Legmagasabb csúcsok
[szerkesztés]Nevezetesebb csúcsok 3000 m magasság alatt
[szerkesztés]
|
|
Folyók
[szerkesztés]A hegységben számos folyó ered: a francia területek felé halad az Adur, a Garonne, a Nivelle, a Tec, a Têt, az Aglí és az Ande, a spanyol területek felé folyik a Bidasoa, az Aragón, a Gállego, a Cinca, az Ésera, a Segre, a Ter, a Llobregat, a Muga és a Fluviá.
Sport
[szerkesztés]A Pireneusokban lévő sícentrumok:
- Spanyolország: Candanchú, Astún, Formigal, Panticosa-Los Lagos, Cerler, BoíTaül Resort, Baqueira Beret, Port-Ainé, Port del Comte, Espot Esquí Parc, Tavascan, La Molina, Masella, Vall de Núria, Vallter 2000, Rasos de Peguera.
- Andorra: Ordino Arcalis, Pal Arinsal, Pas de la Casa-Grau Roig, Soldeu el Tarter, La Rabassa.
- Franciaország: La Pierre-st Martín, Artouste, Gourette, Luz Ardiden, Cauterets, Hautacam, Bareges, Gavarnie-Gèdre, La Mongie, Piau Engaly, Saint Lary, Val Louron, Peyragudes, Luchon Superbagneres, Porte Puimorens, Ax-Les-Thermes, Font Romeu, Les Angles, Puyvalador, Formigueres, Puigmal 2600, Cambré d´Aze, Guzet, Les Mont d´Olmes, Ascou-Pailheres, Mijanes-Donezan.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk.), Gábris Gyula. Európa regionális földrajza 1. - Természetföldrajz (magyar nyelven). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 44, 92-93. o. (2007). ISBN 9789634633198