Ugrás a tartalomhoz

Roveredo (RG)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roveredo
Roveredo címere
Roveredo címere
Közigazgatás
Ország Svájc
KantonGraubünden kanton
KerületMoesa
GépkocsijelGR
Irányítószám6535
Körzethívószám091
Népesség
Teljes népesség2520 fő (2018. dec. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság298 m
Terület38,79 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 14′ 05″, k. h. 9° 07′ 32″46.234800°N 9.125700°EKoordináták: é. sz. 46° 14′ 05″, k. h. 9° 07′ 32″46.234800°N 9.125700°E
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Roveredo témájú médiaállományokat.

Roveredo (olasz helységnév ; németül: Rofle, elavult,[2] lombardul Roré[3]) svájci település 2597 lakossal (2018), Graubünden kantonban fekszik, Moesa régióban, amelynek fővárosa is. Megkülönböztetésül az egykori Ticino kantonbeli Roveredo településtől, amelyet 2001-ben olvasztottak be Capriasca önkormányzatba, Rovereto Grigioni (RG) néven ismert.

Földrajza

[szerkesztés]
A Cima dello Stagn

A Val Mesolcinában található, 13 km-re Bellinzonától és 105 km-re Churtól. A település legmagasabb pontja a Cima dello Stagn (2382 m-es tengerszint feletti magassággal), amely Grono és Dosso del Liro határát jelöli ki; Graubünden kanton legdélibb települése.

Története

[szerkesztés]

Régészeti leletek kerültek elő a Valasc kerületben, köztük római réz- és bronzérmék, valamint egy temetkezési hely.[4]

A lombard időszak óta Roveredót négy részre osztották: Campagna, mai nevén San Giulio, San Fedele, Toveda és Oltracqua helységekre. Roveredo és környéke Misox (Mesocco) legfelsőbb bíróságához került, és legkésőbb a 11. századra a szász bárók hűbérbirtoka lett. A de Regoredo falut először 1219-ben említik, később a német Rofléban. 1480-ban Johann Peter von Sax eladta misoxi birtokát Gian Giacomo Trivulzio grófnak. A Trivulzio család székhelye a mai Palazzo Trivulzio volt, amelyet már 1335-ben felújítottak és megerősítettek. Pénzverdét is hoztak létre Roveredóban.

Templomát tekintve a falu eredetileg a San Vittorio-kolostorhoz tartozott. Az 1219 óta ismert San Giulio-templom 1481-ben lett plébániatemplom. Az 1350-ből származó Sant Antonio-templomot 1620-ban, a Madonna del ponte chiuso vagy Sant'Anna-templomot 1524-ben megnagyobbították, majd a 17. században barokk stílusban bővítették.

Az 1549-ben a Locarno városából elűzött reformátor, Giovanni Beccaria ide és Mesocco városába került, ahol tanítóként, prédikátorként és reformátorként működhetett 1555-ig. Aztán az lutheránus menekültekkel együtt száműzetésbe vonult Zürichbe.[5] az ellenreformáció keretében történt katolikus beavatkozások miatt száműzték oda. A toleránsabb Chiavenna városba, majd 1571-ben Bondo GR-be menekült, ahol református lelkészként dolgozhatott.[6]

1500-tól 1700-ig számos művész, építész, vakoló és festő érkezett Roveredóból, akik főleg Németországban és Ausztriában dolgoztak. Az első iskolát 1572-ben alapították. 1583-ban Carlo Borromeo megalapította a jezsuita kollégiumot, amely csak rövid ideig tartott. 1747 és 1853 között ott volt a Gymnasium de Gabrieli, és 1855-ben nyitotta meg kapuit a San Giulio College, a későbbi Sant'Anna. A község a középiskola, valamint a járásbíróság székhelye.

Az 1380 m tengerszint feletti magasságban fekvő Monte Laura a 20. században vált népszerű nyári üdülőhellyé. Az 1907-ben megépült Bellinzona–Mesocco-vasútvonal 1972-ben szűnt meg. Az 1960-as években az A13-as autópályát közvetlenül a lakóövezeten keresztül vezették le, kettévágva Roveredót 2016-ig, amikor is megnyitották a Roveredótól délre vezető elkerülő utatt egy alagúton keresztül.[7]

Műemlékek és látnivalók

[szerkesztés]

Vallási építészet

[szerkesztés]
A Szent Gyula-templom

Polgári építészet

[szerkesztés]

16–17. századi polgári házak főként a Piazza del Mercatón:

  • Palazzo Trivulzio
  • Casa Zuccalli
  • Casa delle Grida
  • Casa di Mazio
  • Torre di Beffan

Egyéb

[szerkesztés]
  • Roggiasca ívgát, amely a Roggiasca mesterséges tavat hozta létre.[9]

Társadalom

[szerkesztés]

Demográfiai fejlődés

[szerkesztés]

A demográfiai változásokat a következő táblázat mutatja:

Híres emberek

[szerkesztés]

Kultúra

[szerkesztés]

Közoktatás

[szerkesztés]

A Roveredónak van egy SEC/SAP általános iskolája és egy középiskolája.[2]

Rendezvények

[szerkesztés]

A faluban rendezik meg évente a májusi vásárt és a Szent Anna-ünnepet, amely egyúttal vásár is. Másik helyi esemény a hatnapos karnevál, a Lingera, amely több mint húszezer látogatót vonz Graubündenből, Ticinóból és külföldről.

Felépítése

[szerkesztés]

Roveredo település körülbelül húsz különböző ősi magból áll, amelyek a Moesa-folyó szemközti partjain keletkeztek; közülük alakult ki Campagna, San Fedele, Toveda és Oltracqua.[2][8]

  • Beffan
  • Carasole[8]
  • Piazza (del Mercato)[8] vagy Piazzetta, a helység mind földrajzi, mind gazdasági központjában
  • San Giulio (korábban Campagna)[2][8]
  • San Fedele[2]
  • Sant'Antonio[8]
  • Vera

Infrastruktúra és közlekedés

[szerkesztés]

Északkeleten az A13 / E43 autópálya azonos nevű kijárata, nyugaton pedig a San Vittore félcsomópont szolgálja ki. 2015-ig a Bellinzona-Mesocco vasút Roveredo állomása (Castion-Cama vonal) is itt működött. 1972 óta a vasút már nem üzemel, mára teljesen felszámolták.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ständige Wohnbevölkerung nach Staatsangehörigkeitskategorie Geschlecht und Gemeinde; Provisorische Jahresergebnisse; 2018. Federal Statistical Office, 2019. április 9. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
  2. a b c d e f g h i j Roveredo németül, franciául és olaszul az online Historical Dictionary of Switzerland oldalán.
  3. Roré: la ricucitura si scuce, 2017. augusztus 7.
  4. 2010 :22#12 Maruska Federici-Schenardi: Roveredo-Valasc (GR): archeologia sul tracciato della futura circonvallazione autostradale A13.[halott link] (olaszul) az e-periodica.ch oldalon (Hozzáférés: 2017. január 16.).
  5. Rudolf Pfister: A hit kedvéért. A locarnói evangélikus menekültek és befogadásuk Zürichbe 1555-ben. Evangelischer Verlag, Zollikon, 1955, 39-40. o. (németül)
  6. HLS10526|Emidio Campi: Beccaria, Giovanni|Dátum=2002-05-02
  7. HLS1562|Cesare Santi: Roveredo (GR) |Dátum=2012-01-05
  8. a b c d e f g h i j Storia
  9. Diga della Roggiasca. [2007. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 22.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Roveredo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Roveredo GR című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  • Cesare Santi: Roveredo (olasz nyelven), 2012. február 16. (Hozzáférés: 2022. szeptember 4.)

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Arnoldo Marcelliano Zendralli: I Magistri Grigioni, architetti e costruttori, scultori, stuccatori e pittori dal XVI al XVIII secolo (A graubündeni Mesterek, építészek és építők, szobrászok, vakolók és festők a 16-tól a 18. századig), Tipografia Menghini, Poschiavo, 1958
  • Bernhard Anders: Guida d'Arte della Svizzera Italiana (Olasz Svájc Művészeti útmutatója), Edizioni Trelingue, Porza-Lugano, 1980, 391., 405–410. o.
  • Emilio Motta: Effemeridi ticini, Edizioni Metà Luna reprint, Giubiasco 1991
  • Max Pfister: Baumeister aus Graubünden. Wegbereiter des Barock, Verlag Bündner Monatsblatt, Coira, 1993
  • Kühlental Michael (szerk.): Graubündner Baumeister und Stukkateure. Beiträge zur Erforschung ihrer Tätigkeit im mitteleuropäischen Raum, Locarno, 1997
  • AA. VV., Storia dei Grigioni, 3 kötetes sorozat, Edizioni Casagrande, Bellinzona, 2000
  • AA. VV., Guida d'Arte della Svizzera italiana, Edizioni Casagrande, Bellinzona, 2007, 492., 507–511., 514. o.
  • Svájc határ menti városai