San Marino
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
San Marino, teljes nevén a San Marino Köztársaság (olaszul Serenissima Repubblica di San Marino, emilián–romanyol nyelven San Marein, vagy Ripóbblica d' San Marein, serravalleiül San Maroin) a világ legkisebb országainak egyike, területe és lakossága egy kisvároséhoz, Vácéhoz hasonló. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.
Az apró ország gazdasága elsősorban a pénzügyekre, az iparra, a szolgáltatásokra, a kiskereskedelemre és a turizmusra épül. Az egy főre jutó GDP-t tekintve kiemelkedő helyen szerepel, a legfejlettebb európai régiókhoz hasonlítható.
Földrajz
[szerkesztés]
Természetvédelmi területei közé tartozik a Montecchio Természetvédelmi Terület, a Parco naturale del Monte Titano és a Maiano. Határvonala 39 kilométer hosszú.
Domborzata
[szerkesztés]San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régió határán. Domborzatát az Appenninek 300 és 750 méter közti kiszögellései uralják. A legmagasabb pontja a 749 méteres magasságú Monte Titano. További említést érdemlő kiemelkedéseit képezi még az 544 méter magas Monte Pennicciola, az 529 méter magas Monte San Cristoforo, a szintén 529 méter magas Monte La Serra, az 559 méter magas Monte Carlo, a 346 méter magas Monte Pulito és a 352 méter magas Monte della Mandra, illetve a 414 méteres magasságú Monte Ventoso. A Monte Cucco 319 méter, a Montelupo 258 méter, míg a Monte Olivo 251 méter magas. Az ország legmélyebb pontja 55 méter magasan van, az Ausa folyó völgyében.
Vízrajza
[szerkesztés]A miniállam legfontosabb folyóvizei a következők: a 17,2 km hosszú Ausa, a 29,6 km hosszú Marano és a 8,7 km hosszúságú San Marino-folyó, amely bizonyos szakaszain határfolyót képez. További folyóvizei még a Cando és a Fiumicello. Az ország nem rendelkezik kiterjedt állóvizekkel, területéből kevesebb, mint 1 négyzetkilométert borít állóvíz. Keleten található a 0,36 hektáron elterülő Faetano-tó.
Éghajlata
[szerkesztés]Az éghajlat mediterrán, kontinentális beütésekkel, a nyár forró, a tél enyhe, amely az Appennin-félsziget középső részeire jellemző.
San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és a Vatikán kisebb nála.
Története
[szerkesztés]San Marino a legrégebbi ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino). A monda szerint Marinus Dalmáciából érkezett 301-ben (talán Rab szigetéről), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus római császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Emiatt a San Marinó-iak őt tekintik a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).
A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló államot, lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. Napoléon Bonaparte tábornok 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is megerősítette.
Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitano Reggente) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.
Az első világháborúban Olaszország 1915. május 23-án üzent hadat Osztrák-Magyar Monarchiának, Habár propagandacikkek jelentek meg a The New York Timesban azt állítva hogy 1915. június 4-én San Marino háborút hirdetett Osztrák-Magyar Monarchia ellen, valójában a köztársaság soha nem lépett be a háborúba.
A második világháborúban 1940 szeptemberében a sajtóhíradások azt állították, hogy San Marino hadba lépett Nagy-Britannia ellen, Olaszország támogatására; ezt azonban később a kormány tagadta.
Itt működött a világ egyik legelső demokratikusan választott kommunista kormánya, 1945-től 1957-ig. San Marino volt a világ legkisebb köztársasága 301-től 1968-ig, amikor is Nauru függetlenné vált.
1988-ban az Európa Tanács tagja lett, az Egyesült Nemzetek Szervezetébe 1992-ben lépett be. Nem tagja az Európai Uniónak.
Közigazgatása és politikai rendszere
[szerkesztés]Alkotmány, államforma
[szerkesztés]San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott köztársasági alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
[szerkesztés]A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait ötévente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.
Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.
Közigazgatási beosztás
[szerkesztés]
San Marino kilenc körzetre (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek a következők:
|
|
Mindegyik város szomszédos Olaszországgal.
Politikai pártok
[szerkesztés]- Kereszténydemokraták (PDCS)
- Szocialisták és demokraták
- Népi Szövetség
- Egyesült Baloldal (Sinistra Unita)
- Szociáldemokraták (NPS)
- Noi Sammarinesi (NS)
- Popolari Sammarinesi
- Nacionalisták (AN)
- Sammarinesi per la Libertà (SpL)
Védelmi rendszer
[szerkesztés]Olaszországgal kötött barátsági és együttműködési megállapodásának értelmében (melyet időről időre megújítanak) külső fenyegetettség esetén az olasz haderő kelne a törpeállam megsegítésére.
Gazdaság
[szerkesztés]Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a San Marinó-i lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A San Marinó-i euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a San Marinó-i lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.
A turizmus több mint 50%-át hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói – a természeti szépségeken kívül – San Marinóban, a fővárosban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.
- A Szent Ferenc-templom, 14. század
- San Marino-bazilika, ahol Szent Marinus, a köztársaság megalapítójának ereklyéit őrzik
- kormányzósági palota a főtéren
- Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
- a Titán-hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható
A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori templom vagy erődítmény.
A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.
Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.
Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják. San Marino vámunióban áll Olaszországgal.
Közlekedés
[szerkesztés]Vasúti közlekedés
[szerkesztés]
Közúti közlekedés
[szerkesztés]Az országban egy főút található, mely az egyik olasz autópályáról ágazik le, ezen kívül több kisebb alsóbbrendű út, melyek a földrajzi viszonyok miatt nagyon kanyargósak, a főút is véget ér San Marino város mellett alsóbbrendű úttá válva.
Telekommunikáció
[szerkesztés]| Hívójel prefix | T7 |
| ITU zóna | 28 |
| CQ zóna | 15 |
Népessége, lakossága
[szerkesztés]Általános adatok
[szerkesztés]- Lakossága: 32 438 fő (2013)
- Népsűrűség: 533 fő/km²
- Népességnövekedés: 1,6%
- Születéskor várható élettartam: férfiak – 77 év, nők – 85 év
- Városi lakosság aránya: kb. 95%
Legnépesebb városok
[szerkesztés]Az ország két legnépesebb városa San Marino (a főváros), valamint Serravalle, melynek lakossága meghaladja a fővárosét.
Nyelvi összetétel, vallási összetétel
[szerkesztés]A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus (95%). Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Sok olasz él San Marinóban ugyan, s bár az olasz a hivatalos, de az eredeti San Marinó-i lakosság nyelve tulajdonképpen az emilián–romanyol nyelv, mely az olasszal csak újlatin mivoltát tekintve rokon, ugyanis a galloromán nyelvcsaládba tartozik, tehát önálló nyelv.
Szociális rendszer
[szerkesztés]
Oktatási rendszer és kultúra
[szerkesztés]Iskolarendszer
[szerkesztés]San Marinóban 10 év a tankötelezettség, az alapiskolába 5 évet járnak a diákok, azután 3 évet a középiskolában, majd két évet a még magasabb iskolában.
1985-ben egy kis egyetemet nyitottak meg, melynek a neve Università degli Studi di San Marino. Jelentős felsőoktatási intézmény még az Akademio Internacia de la Sciencoj San Marino, olaszul Accademia Internazionale delle Scienze San Marino (San Marinó-i Nemzetközi Akadémia), ennek hivatalos nyelve az eszperantó.
Kulturális intézmények
[szerkesztés]könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei
Kulturális világörökség
[szerkesztés]A kulturális világörökség része San Marino történelmi központja és a Monte Titano.
Művészetek
[szerkesztés]- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom
- Filmművészet
- Zene
Hagyományok
[szerkesztés]Gasztronómia
[szerkesztés]A kicsiny ország konyhájának jellemzője a bor és a sajt. Mediterrán mivoltából adódóan fontos szerepet kapnak a friss és helyben előállított termékeket, ugyanakkor az olasz gasztronómiára jellemzően itt is nagy a szerepe a tésztáknak valamint a húsoknak.[1]
A san marinói konyha nagyon hasonlít Romagna régió konyhájához, de sok egyedi jellemzője is van.[1] Romagna és San Marino közös ételkülönlegessége a piada vagy piadina, amelynek alapja egy kenyértészta, s melybe különféle töltelékek kerülhetnek. Ez az étel kitűnő reggelihez.
San Marino különlegességei többek között a szalonnával ízesített, főként karácsonykor jellemző faggioli con le cotiche nevű babfőzelék vagy a pasta e cece, amely csicseriborsóval készülő leveles tészta fokhagymával és rozmaringgal.[1] A nidi di rondine (jelentése fecskefészek) egy tál tészta füstölt sonkával, sajttal, marhahússal, paradicsomszószban, amelyet fehér mártással sütőben kisütnek.[1] Szintén népszerű san marinói fogás a sült nyúl édesköménnyel.[1][2]
San Marino sajátos édességei közé tartozik a Romagnában is ismert bustrengo mazsolás karácsonyi sütemény (méz és dió hozzáadásával[3]) vagy a cacciatello, ami tej és tojás keverékéből készül.[1] Gyümölcslevesszerű a zuppa di ciliege, ami vörösborban és cukorban párolt cseresznye. Ezt helyi kenyérrel szolgálják fel.[1] A Torta Tre Monti nevű torta (jelentése három megy torta) San Marino három fő hegycsúcsát szimbolizálja.[4] A verretta mogyoróból, pralinéból és csokoládé ostyából készülő desszert.
San Marino kiváló minőségű borai közül a leghíresebb a Sangiovese, egy erős vörösbor és a Biancale, ami száraz fehérbor.[1] Egyéb neves san marinói szeszesitalok a mistrà nevű likőr ánizzsal, a tilus szarvasgomba hozzáadásával és a gyógynövények felhasználásával készülő tamir shachar.[5]
San Marinóban sok kis családi étterem van, ahol a helyiek gyakran időznek. Egy jó hangulatban elköltött ebéd a családi és társasági élet mindennapi része.[1]
A sajtkészítés a bortermelés mellett elsődleges gazdasági tevékenység az országban.[6]
-
Piadina paradicsommal, salátával és vékonyka sonkával -
Bustrengo
Sport
[szerkesztés]Labdarúgás
[szerkesztés]San Marino labdarúgó-bajnokságának két csoportja van: az első osztály (Girone A) és a másodosztály (Girone B). Az országban 15 csapat van:
Girone A (7 csapat)
[szerkesztés]- S.P. Cailungo (Borgo Maggiore)
- S.S. Cosmos (Serravalle)
- S.P. La Fiorita (Montegiardino)
- S.S. Pennarossa (Chiesanuova)
- S.P. Tre Fiori (Fiorentino)
- S.P. Tre Penne (Serravalle)
- S.S. Virtus (Acquaviva)
Girone B (8 csapat)
[szerkesztés]- F.C. Domagnano (Domagnano)
- S.C. Faetano (Faetano)
- F.C. Fiorentino (Fiorentino)
- S.S. Folgore/Falciano (Serravalle)
- A.C. Juvenes/Dogana (Serravalle)
- A.C. Libertas (Borgo Maggiore)
- S.S. Murata (San Marino)
- S.S. San Giovanni (Borgo Maggiore)
Az eddigi bajnokok
[szerkesztés]- 1985-86: Faetano
- 1986-87: La Fiorita
- 1987-88: Tre Fiori
- 1988-89: Domagnano
- 1989-90: Fiorita
- 1990-91: Faetano
- 1991-92: Montevito
- 1992-93: Tre Fiori
- 1993-94: Tre Fiori
- 1994-95: Tre Fiori
- 1995-96: Libertas
- 1996-97: Folgore
- 1997-98: Folgore
- 1998-99: Faetano
- 1999-00: Folgore
- 2000-01: Cosmos
- 2001-02: Domagnano
- 2002-03: Domagnano
- 2003-04: Pennarossa
- 2004-05: Domagnano
- 2005-06: Murata
- 2006-07: Murata
- Lásd még: San Marinó-i labdarúgó-válogatott
Motorsportok
[szerkesztés]
1981 és 2006 között Imolában tartottak Formula–1 nagydíjakat, melyeket hivatalosan San Marinó-i nagydíjnak neveztek, bár a pálya (Autodromo Enzo e Dino Ferrari) Olaszország területén helyezkedik el. (San Marinótól kb. 60 km-re.) 2007-től kezdve a misanói versenypálya MotoGP futamoknak ad helyet, ezeket a futamokat is San Marino nagydíjnak nevezik.
2002 óta nagy sikerrel szervezik San Marino területén a Rallylegend raliversenyt, melyen jellemzően korábbi világbajnokok is részt vesznek. Rajongók tízezreit vonzza az őszi esemény, miután a szervezők máshol alig látható legendás raliautókat hívnak versenyezni a 60-as évektől napjainkig. Megannyi magyar résztvevő és szurkoló is elzarándokol évente a Rallylegendre.
Média
[szerkesztés]Az ország legnagyobb állami médiuma a San Marino Rtv. A rádiótelevíziótársaságot 1991-ben alapították.
Ünnepnapok
[szerkesztés]- január 1.: újév
- január 6.: vízkereszt
- február 5.: a köztársaság napja
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i San Marino (Every Culture)
- ↑ Minahan, J. (2009): The Complete Guide to National Symbols and Emblems ABC-CLIO. 509. o.
- ↑ Roufs, T.G.; Roufs, K.S. (2014): Sweet Treats around the World: An Encyclopedia of Food and Culture: An Encyclopedia of Food and Culture. ABC-CLIO. ISBN 978-1-61069-221-2, 198. o.
- ↑ World and Its Peoples: Europe. Marshall Cavendish Reference. 2010. ISBN 978-0-7614-7893-5, 855. o.
- ↑ Republic of San Marino
- ↑ Cuhaj, G.S.; Michael, T. (2011): Coins of the World: Italy, San Marino, Vatican. F+W Media. ISBN 978-1-4402-3139-1, 159. o.
További információk
[szerkesztés]- Ufficio di Stato per il Turismo di San Marino
- Musei di Stato della Repubblica di San Marino
- Google Maps
- weather forecast webcams
- Linkgyűjtemény a köztársaságról
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés] Dél-Európa | |
|---|---|
 Délkelet-Európa | |
 Észak-Európa | |
 Kelet-Európa | |
 Közép-Európa | |
 Nyugat-Európa |
|
| Függő területek | |
| Vitatott státuszú területek | |
1 Az Európai Unió tagja 2 Európán kívüli függőségekkel és területekkel is rendelkezik 3 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de az Európai Unió tagja 4 Földrajzilag a területe nagyobb vagy döntő része Ázsiához tartozik 5 Földrajzilag Délnyugat-Ázsiához tartozik, de szociológiai és politikai tekintetben Európa része. 6 Földrajzilag Észak-Amerikához tartozik, de politikailag a Dán Királyság része | |
| Tagországok |  Andorra ·  Angola ·  Bissau-Guinea ·  Bolívia ·  Brazília ·  Chile ·  Costa Rica ·  Dominikai Köztársaság ·  Ecuador ·  Egyenlítői-Guinea ·  Elefántcsontpart ·  Franciaország ·  Fülöp-szigetek ·  Guatemala ·  Haiti ·  Honduras ·  Kelet-Timor ·  Kolumbia ·  Kuba ·  Makaó ·  Moldova ·  Monaco ·  Mozambik ·  Nicaragua ·  Olaszország ·  Panama ·  Paraguay ·  Peru ·  Portugália ·  Románia ·  Salvador ·  San Marino ·  São Tomé és Príncipe ·  Spanyolország ·  Szenegál ·  Uruguay ·  Venezuela ·  Zöld-foki Köztársaság |  |
|---|---|---|
| Megfigyelők | ||
