Ugrás a tartalomhoz

Szalma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalmabálák
Az állati ürülékkel keveredett alom istállótrágyaként hasznosul
Szalmakalap

A szalma a szemtermésükért termesztett növények (vagy szűkebb értelemben csak a gabonafélék) cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve.

Típusai és hasznosítása

[szerkesztés]

A gabonaszalmák között megkülönböztetünk tavaszi (pl. árpa-, zab-) és őszi (búza-, rozs-) szalmát. A tavaszi vetésű gabonaszalma fehérjetartalma nagyobb, mint az őszi vetésűé, ezért állatok (pl. juh) takarmányozására megfelelőbb. A szalmát ezen kívül gyakran használják istállóban tartott állatok almozására. Az ürülékkel keveredett alom trágyaként (ún. istállótrágyaként) alkalmazható.

A szalma felhasználható fűtésre, tetőfedésre, készülhetnek belőle különféle használati tárgyak (pl. kalap, kosár) valamint papír is. A Székelyföldön ma is élő hagyomány a szalmából készített tárgyak ajándékozása. A szalmabábuk, üvegtartók, virág, kalap, koszorú, feszület, alátét, oldaltáska stb. készítéséhez alakor kétsoros búza kézi vágással kapott szalmáját használják fel. A mákszalmából morfin vonható ki – a módszer kifejlesztése Kabay János nevéhez köthető.

A szalma mint fűtőanyag

[szerkesztés]

A szalma fűtőanyagként való használata leginkább Dániában terjedt el, a skandináv ország világelső a szalma energiahordozóként való hasznosításában: 2013-ban több mint 5 milliárd kWh áramot termeltek szalmával, amely több mint 15%-át adta a villamosenegia-felhasználásnak[1]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az alábecsült energiaforrás: a szalma. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 12.)

Források

[szerkesztés]